Kezdetben a kibucok mezőgazdasággal foglalkoztak, később az ipari szektorban is megmutatták magukat, napjainkban a high-tech korszakban is tudták követni az idők szavát. A klasszikus időkben az egyenlőség elve érvényesült, a kommunisztikus felépítésben az anyagi javak elosztása egyenlően, vagy szükség szerint történt, a gyerekeket elkülönített közösségben nevelték, szüleik korlátozottan láthatták csemetéiket. A társadalmi és gazdasági fejlődéssel a kibucok váza is kezdett recsegni-ropogni, de némi átalakítás után még mindig betöltik szerepüket. Számos miniszterelnök, miniszter származott a kibucokból, akik munkájuk végeztével, vagy nyugdíjaskorukban visszatértek gyökereikhez.

Az előző részben megismert csapatunkkal, feleségemmel, Gyöngyikével és Zoltánnal magunk is ellátogattunk egy kibucba. A Maagan kibuc a Genezáreti-tó partján épült, s alapítói 1949-ben erdélyi magyarok voltak. Még élénken élt az otthoni gáláns szellemük, hiszen igazi magyaros vendéglátásban tölthettünk köreikben három napot. Házigazdánk, Kedem Vili fogadott minket. Nem felejtette el anyanyelvét, a közösség lelke volt, rabbifeladatokat is ellátott, s nagyon sokat beszélt a kezdetekről, életükről, s hitéről A kommuna egészen közel feküdt a Golán-fennsíkhoz, így a szíriai atrocitások átszőtték mindennapi életüket. A házak között lejáratokat építettek a légoltalmi helyiségekbe, amiket a viszonylagos béke beköszöntével zöldségtárolásra használtak. Az ebédlőben még elég gyakori volt a magyar szó.

Vili megszervezte utunkat a Golán-fennsíkra is, egy holland sráccal jártuk be a vidéket. Az utakról letérni nem lehetett, minden alá volt aknázva. A kibucban megismerkedtünk az izraeli parlament, a Kneszet magyar származású képviselőjével, Rosen úrral, akivel talán egy egész délutánon át beszélgettünk. A politikus igen figyelmes is volt, mikor egy zsidó ünnepen nem értünk haza időben, az ősi kelet-európai specialitásukat, a kocsonyás halat (trópusi hőségben) eltette nekünk. Egyébként a konyha igen változatos és bőséges volt, megkóstoltuk például a tóban fogott Szent Péter-halat, a ropogósra sütött musztot is. Mikor híradásokat olvastunk a kibucokról, mindig eszünkbe jutottak vendéglátóink, akikkel még sokáig tartottuk a kapcsolatot. Az internetet böngészve, a Maagan kibuc igencsak kinőtte magát napjainkra, kényelmes szállodai szobákkal és wellnessközponttal várja a vendégeket. Ennek ellenére nem vágyok nagyon oda, emlékeimben az a kicsi, de kényelmes szoba él, ahová elszállásoltak minket magyar környezetben.