A legenda szerint I. Gergely pápa a Szentlélek sugallatára írta le a liturgia énekeit, de a valóságban ő volt az, aki az addig szájhagyomány útján létrejövő egyszólamú latin egyházi énekek szövegét összegyűjtette, azokat a misék rendjébe beépítette. I. Gergely neve talán ezekről, a később róla elnevezett gregorián énekekről a legismertebb. A gregorián egyszólamú egyházi ének, melyet eredetileg férfiak énekeltek, a hivatalos római szertartásrend része. Jelenleg is ez a katolikus egyház hivatalos zenei nyelve, de Ványolós András karnagy elmondása szerint ehhez képest kevesen foglalkoznak vele. A hangszerkíséret nélküli, latin nyelvű, liturgikus kórus vagy szólóénekeket megszólaltató gyermekkórus, a Madéfalvi Schola 2013 óta működik. Egyesek az angyalok énekének is nevezik a gregoriánt, a gyermekek hangszíne pedig fokozza ezt a benyomást:

– Embert meghaladó konstrukció a gregorián ének. Megtanulható, elérhető, mégis bonyolult, magasztos és egyáltalán nem emberi, csakis a Jóistenhez köthető. Amikor gregoriánt éneklünk, az örökkévalóságot tapasztaljuk meg

– közölte Ványolós András, a kórus karnagya.

Feleségével, Orsolyával diákkorukban a kolozsvári Schola Gregoriana Monostorinensis kórusban énekeltek, és elmondásuk szerint mindketten a gregorián énekekkel tértek vissza vallásukhoz. Amikor hazaköltöztek Csíkszeredába, egyértelmű volt számukra, hogy itthon is alapítaniuk kell egy scholát. Ez előbb Csíkkozmáson sikerült, az ottani gyermekkórus három évig működött, de amikor Madéfalvára költözött a házaspár, abba kellett hagyniuk az oktatást Csíkkozmáson. Nem sokkal ezután, 2013-ban alakult meg a Madéfalvi Schola gyermekkórus. Elsőként olyan gyermekek csatlakoztak, akik gyakran ministráltak a templomban, és otthonos volt számukra az egyházi környezet. A Ványolós házaspár célja az volt, hogy éneklés által közelebb hozzák a liturgiát a gyermekekhez, és az is, hogy ismertebbé tegyék a gregorián énekeket. Mint András mondta, régen több évben is rendeztek olyan kórustalálkozót, amelyen egyházi gyermekkórusok gyűltek össze és mutatták meg egymásnak tudásukat. A csicsói kántorral, Gombos Csabával és a környékbeli kántorokkal együttműködve szervezték meg ezeket a találkozókat, amelyre mintegy száz gyermek gyűlt össze. A házaspár elmondása szerint, amikor ennyi gyermek énekelt gregorián dalokat a templomban, olyan volt, mintha a mennyországban lettek volna. A világjárvány miatt azonban félbeszakadt a találkozók szervezése, pedig András szerint sok gyermeket megszólítottak, és a találkozók megerősítették őket abban, hogy jó dolog egyházi kórusban énekelni.

– A gregorián dalok éneklése a magaskultúra része, de elérhető, és egészen kiskortól művelhető olyan módon, hogy nemcsak a hallgatónak, hanem az énekesnek is élmény

– mondta András.

András kezdetben nem­csak azokat szólította meg, akiknek jó énekhangjuk volt, hanem azokat is, akik szívesen ministráltak a szentmisén, illetve az olyan gyermekeket, akik kevésbé jó családi háttérrel rendelkeztek. A kórus folyamatosan bővült, a meglévő tagok hívták osztálytársaikat, barátaikat, és a Ványolós házaspár szívesen fogadta a gyermekeket. Időközben volt, aki kilépett, így folyamatosan változott a kórus létszáma. Jelenleg mintegy huszonöt tagja van a Madéfalvi Scholának, a legkisebbek még kisiskolások, a legidősebbek húsz éven felüliek, és már Csíkrákosról, illetve Csíkmadarasról is vannak tagok. Jelenleg is fogadnak új tagokat, minden daloskedvű gyermeket szívesen látnak.

– Bárki jöhet, mert aki kitartó, abból énekes lesz

– szögezte le András.
A házaspárnak a gyermekei is tagjai a kórusnak. A két idősebb fiuk, András és István a kezdetektől részesei voltak a csapatnak, és Klárika is, aki a kórus megalakulásakor mindössze hároméves volt. Azóta negyedik gyermekük, Lázárka is megszületett, és ő is belenőtt az éneklésbe.

– Főként hallás után tanulnak, egy kis részletet szokott Andris előénekelni, és ezt megismétli mindenki. A latin szöveget lefordítjuk, a nehezebb szavakat megismételjük, és kis részletekben tanulják meg a dallamot. Két-három próba után már folyékonyan vissza tudják énekelni a teljes éneket, és képesek arra, hogy egyórányi anyagot megtanuljanak és azt fejből előadják

– részletezte Orsolya, hogyan zajlik a tanulás.
Lányuk, Klárika szerint a latin szövegek tanulása nem jelent kihívást számukra, ráadásul a latin nyelv hangjai könnyebben énekelhetők, mint egyes magyar magánhangzók. András hozzátette, hogy mindez rengeteg munkát jelent, hétről hétre nagyon következetesen kell gyakorolniuk. A tanulást kiegészítették zeneelméleti ismeretekkel és hangszeroktatással.

– Nem próbálhatunk mindennap, mint egy hivatásos együttes, de én csodának élem meg, hogy ilyen kevés munkával ilyen eredményt érünk el

– jegyezte meg büszkén a karnagy.
Repertoárjuk folyamatosan bővül, de nem feledik el a régen tanult énekeket sem, hiszen sokszor ismételnek. András elmondása szerint rengeteg szöveget tudnak már a gyermekek, mivel minden koncerten kotta nélkül lépnek fel. Főként gregorián dallamokat énekelnek, de megtanultak egy Kájoni-misét is, a Missa Siculorumot az Organo Missaleból, és énekelték Bach Máté-passiójának koráljait is. Ugyanakkor András hangsúlyozta, hogy nemcsak énekeket tanít, hanem éneklést is, és a gregorián énekek erre különösen alkalmasak.

– A gregorián énekek jellegzetessége, hogy egy magánhangzón vagy szótagon sok, szervesen kapcsolódó hang van. Ez olyan, mint egy beéneklő gyakorlat, így nagyon alkalmas, hogy éneklést tanítsunk vele. Ez tulajdonképpen egy iskola, amely alapot nyújt a számukra, ők pedig más korok zenei stílusában is érvényesülni fognak ezzel a tudással

– fejtette ki András.

Nemcsak énekelni tanulnak a Madéfalvi Schola tagjai. András szerint a fegyelem, egymásra figyelés, összpontosítás, csapatmunka is része  a próbáknak. A Scholában a legfiatalabb tag kilencéves, a legidősebb pedig húsz évnél is idősebb. A fiataloknak és gyermekeknek együtt kell működniük: a kicsik tanulnak a nagyoktól, hallgatnak a jó szóra, a nagyok pedig segítenek a kicsiknek és vigyáznak rájuk. Orsolya elmondása szerint a vallási nevelés is fontos része a próbáknak, hogy a gyermekek megérezzék a hit személyességét. István fiuk hasonlóképpen gondolkodik, mert úgy véli, hogy a gregorián dalok éneklésével mélyül az Istennel való kapcsolata. 

– Én ezt nem tudom tanítani nekik, hanem ők élik meg, és elsősorban a mi gyermekeinken látom, hogy teljesen másképp viszonyulnak a világ dolgaihoz és az értékekhez. Persze nem vetik meg, amit a világ kínál, de tudják, hogy a kultúránkban van, ami maradandó, időtlen

– mondta András.
A gyermekek úgy vélik, számos élménnyel gazdagodtak, amióta kórustagok. Az egyik próba után beszélgettünk, a gyermekek alig bírták kivárni a sorukat, hogy megosszák a Scholával kapcsolatos emlékezetes pillanatokat. Barátokat szereztek, világot láttak és sikerélményekkel gazdagodtak a Scholának köszönhetően. Azt mondták, hogy az egyik legkülönlegesebb fellépésük Budapesten volt, a Szent István-bazilikában, ahol telt háznak adtak karácsonyi koncertet a Lux Aurumque kamarakórussal közösen. Ezt követően pedig az ünnepi szentmise végén a hívők közössége állva tapsolta meg őket.

– Azelőtt a metrón, utazás közben is énekeltünk. Elénekeltük például a Mennyből az angyalt, és más karácsonyi dalokat. Az is nagyon különleges volt, sokan meghatódtak

– mondták a gyermekek.
Sokuknak kikapcsolódást, nyugalmat jelent a heti egy próba, és a legtöbben már arra sem emlékeznek, hogy milyen volt, amikor csatlakoztak, olyan rég tagjai a kórusnak. Mint mondták, emlékeznek arra, hogy kezdetben voltak nehézségek, de semmi sem tántorította el őket az énekléstől, és hálásak tanáraiknak, akiktől nemcsak tudást, hanem bizalmat is kaptak. Egyes kórustagoknak azonban többet jelent a Schola, mint társaiknak. Például az egyik lány, Emese a teológia mellett a zenetanári és egyházzenei pályát is választotta, és a nála fiatalabb Melindának is teljesült az álma, mert bejutott a zeneiskolába. 

– Én már azelőtt is szerettem énekelni, mielőtt kórustag lettem, de a Scholában kaptam az első meghatározó zenei élményem, amely által elköteleződtem a zene mellett. A Scholának köszönhetem a hivatásom is

– mondta Emese.
A Madéfalvi Schola munkáját támogatják a gyermekek szülei, akik fontosnak tartják, hogy csemetéik részt vegyenek minden próbán, és a Hargita Megyei Kulturális Központ, illetve a madéfalvi önkormányzat, a Jézus Szíve Plébánia is segíti őket. Szükség is van a támogatásra, hiszen évente többször is elutaznak, hogy az ország más városaiban vagy a határon túl lépjenek fel. Hosszú lenne a felsorolás, ha minden helyszínt leírnánk, de a madéfalvi gyermekek többek között énekeltek már Déván, Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen, Brassóban, Medgyesen, Szovátán, Pusztinán, a határon túl pedig Budapesten, Balatonlellén, Csongrádon és Bonyhádon.
A Ványolós családban a zenei hivatás prioritást élvez, ami néha gazdaságuk rovására megy. Házuk ugyanis a falu szélén, a mezőben áll, áram és víz sincs bevezetve, az udvaron lévő kútról hordanak be annyi vizet, amennyire szükségük van, és napelemet használnak. Többféle háziállatot tartanak, és van veteményesük is az udvaron, Orsolya szerint azonban a gyermekek esetében figyelniük kell arra, hogy a kétkezi munka ne menjen a hangszeren való játszás rovására. Négy gyermekük van, mindannyian zenélnek, de legidősebb fiuk, András építész szeretne lenni. 

– A természet csendje annyira inspiráló, hogy én biztosan abból élek

– közölte a családfő, amikor az otthonukról beszéltünk.

András több kórusnak is karnagya. Ő igazgatja például a Lux Aurumque kamarakórust, a Borzsovai Férfikórust, emellett Csíkszenttamáson és Madéfalván dalköröket, és szintén Madéfalván egyházi kórust is vezet. Énekórákat tart a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes tagjainak és az Udvarhely Néptáncműhely tagjainak is. Zeneelméleti és hangszeres magánórákat is tart, és eközben fellépéseket, utazásokat szervez, a kórusok repertoárján is dolgozik. Felesége, Orsolya, a Nagy István Művészeti Szakközépiskolában tanít, és ahol csak tud, segít férjének. Alkalmanként a Csíki Kamarazenekarral is fellép, ha szükség van csembalókíséretre, és énekel a madéfalvi Rokolya népdalegyüttesben is. Emellett a házaspár együtt énekel az Ars Pro Toto énekegyüttesben, és családi együttesük is megemlítendő, amelyben gyermekeikkel együtt muzsikálnak. 

– Mindig olyan feladatokat vállalunk, amely minket lelkesít, ezért tudunk ennyi mindennel foglalkozni

– mondta végül András.
A Madéfalvi Schola hétvégén tartja ünnepi koncertjeit. Szombaton 18 órakor a hargitafürdői pálos kolostorban, vasárnap pedig a madéfalvi Siculicidium-kápolnában 17 órakor tartanak énekszolgálatot a szentmisén, azután pedig ünnepi koncertet adnak. András szerint a gyakorlást nem hagyják abba a jubileumi koncertek után sem, mert sok a teendő: készülnek a decemberi és a jövő évi fellépésekre.