Békés, boldog karácsony, bőség, közösségi összetartozás, jókívánság… mindközönségesen a szeretet ünnepe. Amikor még bélyeget ragasztottunk a leveleinkre és postán küldtük a közeli ismerőseinknek, barátainknak vagy családtagjainknak, illetlenségnek számított, ha a karácsonyi, húsvéti, névnapi, születésnapi üdvözlőlapon legalább az aláírás nem kézírásos volt. A vitathatatlan személyességen túl azonban az üdvözlőlapok nagyjából kimerítették a bóvli és a giccs fogalmát, a szocialista idők újévi üdvözletein csak azért nem voltak karácsonyi kürtös, csengettyűs szárnyas angyalkák, mert tudvalévő, hogy a munkásosztály nem hitt az ilyen vallásos dolgokban. A karácsonyi képeslapok gyűjteményeiben ma is felbukkan egy sokak számára meghökkentő kép, amely a piros alapon fehér pettyes kalapú légyölő galócát ábrázolja. Mondhatjuk, hogy giccs a javából. Az ünnepek persze mágnesként vonzzák a jelképeket, és velük a giccset is, a kettő kibogozhatatlanul összekeveredik. Ilyen a négylevelű lóhere vagy lópatkó mellett csücsülő légyölő galóca is, de az eredetét felfedő tudományos kutatások a pogány sámánok ősiségéhez is visszarepítenek vele. Manapság tehát a karácsony és a légyölő galóca kapcsolatát azzal magyarázzák, hogy a Mikulás és/vagy Télapó még a piros-fehér ruháját is ettől a gombától, illetve repülő rénszarvasait a számiktól, a lappföldi népcsoporttól örökölte.

Az utóbbi években több antropológus és mikológus (gombaszakértő) bizonygatja, hogy a rénszarvasokkal repülő Mikulás/Télapó valójában az északi sámánok mai utódja. Kivéve persze azt, hogy azok a valamikori sámánok rénszarvasaikkal nemcsak decemberben, hanem egész évben járták a természetet, gyógynövényeket, magvakat, gombákat gyűjtöttek, ezek között légyölő galócát is. Olvasom, hogy a rénszarvasok nagyon kedvelik ezt a gombát, messziről kiszagolják és a hó alól is kikaparják, meg is eszik, aztán bolondul ugrándoznak tőle. A leírások szerint az összegyűjtött légyölő galócákat a sámánok útközben gyakran a fenyőágakra aggatták, hogy mire visszafelé vezet az útjuk, addig a gombák kellőképpen kiszáradjanak. A szárított gomba D-vitamin-forrás volt a téli időkre, mondják a szakértők. A szárítással távoztak a légyölő galócából a méreganyagok, viszont az amúgy is enyhe hallucinogén hatása nem csökkent jelentősen. A téli napforduló alkalmával, tehát decemberben mindez jelentőséget nyert. A sámánok rénszarvas húzta szánjukon faluról falura jártak, vitték és osztogatták az összegyűjtött gombákat, gyógynövényeket, mindenkit meglátogattak. Amikor a sámán megérkezett, lelki és szellemi ajándékot is hozott. Ilyenkor a közösségi rítust is jelentő légyölőgalóca-, azaz varázsgomba-fogyasztás és „léleklátó” ceremóniák alatt a sámán kapcsolatba lépett a rénszarvasok szellemével, amely megnyugtató válaszokkal szolgált az élet nagy kérdéseire. A sámán bölcsessége folytán legnagyobb ajándék így a lelki megnyugvás volt. Szibériá­ban még a közelmúltban is találkoztak a légyölő galóca mintáját mutató fehér pettyes piros ruhába öltözött sámánokkal. A kutatók így összegeznek: ha figyelembe vesszük, hogy milyen tapasztalatokról számolnak be a hasonló közösségi rituálékban és a napjainkban is folytatott és ellenőrzött kísérletekben részt vevő emberek, akkor első helyen áll a belső béke elérése, örömteli eufória, összetartozás érzése a közösség tagjaival, tehát a sarkvidéki rénszarvaspásztoroknak valóban a várva várt szeretet ünnepe lehetett az ajándékhozó sámán érkezése. Németországban, valamint Közép- és Észak-Európában sokszor feltűnik a légyölő galóca a karácsonyi és újévi üdvözlőlapokon. Lehet kapni légyölő galócát ábrázoló karácsonyfadíszeket, vele gazdagított koszorúkat, képeslapokat. A légyölő galóca szerencsét hozónak és a boldogság szimbólumának számít, mint a négylevelű lóhere, vagy az úton talált lópatkó. Sok karácsonyi, újévi képeslapon ezek mind együtt is szerepelnek. A légyölő galócáról megmaradt valami homályos hit, hogy mágikus tulajdonságokkal rendelkezik, az embereknek szerencsét hoz, amiből sosincs elég az óév legsötétebb napjain és az újév kezdetén. Kedves Olvasóm! Fontos hangsúlyozni, hogy a légyölő galóca mérgező gomba, a mérgezés az idegrendszert érinti, az elfogyasztás utáni három órán belül jelentkezik, orvosi segítséggel túlélhető. Legbiztonságosabb „fogyasztás” számunkra tehát az, ha nem a konyhában, hanem az üdvözlőlapokon és a sámáni múltban foglalkozunk vele. A karácsonynak vallásos vagy nem vallásos megélése mindenkinek magánügye. Sokan tiszta szívükből hiszik, mások sajnos minden átérzés nélkül csak papolják, hogy karácsony a szeretet ünnepe. Az emberek hittel vagy anélkül, csupán a szokásnak hódolva kivágott fenyőfákat díszítenek és közben olyan ősi hagyományokra hivatkoznak, amelyeket már nem is éreznek magukénak, de alkalmazkodnak ehhez az általános szokásrendhez, ajándék után futkosnak, a szeretetet nemegyszer pénzbeli értékkel próbálják kifejezni vagy éppen pótolni. Nemigen van azonban olyan ember, aki a karácsonyi ünnepkör különleges, érzelmet, gondolatot, emberi kapcsolatokat megszépítő hangulata alól ki tudná vonni magát.