Temesvár, oly közel

Csermák Zoltán
Temesvár, oly közel
Fotó: Csermák Zoltán archívumából

Egyedi sajtótájékoztatóra invitáltak május elején, ven­déglátóként a Temesvári Turisztikai Hivatalt, a magyar szervező HotelPremio Group partnerét jelölték meg. A ro­mán intézmény egy éve alakult, s láthatóan nagy figyelmet szentel – különösen a schengeni nyitásnak köszönhetően – Ma­gyar­országnak. A szlogen is kifejezte a szomszédságot: „So close/ Olyan közel”. A város autópályán is könnyen elérhető, a 320 kilométer akár három órán belül levezethető Budapestről. 

Népes újságírócsapat gyűlt össze a szakmai találkozón, ahol igen széles körű tájékoztatót kaptunk a 250 ezer lakosú bánsági város múltjáról, látnivalóiról, valamint a városban született vagy Temesvárhoz kötődő híres emberekről. Örömmel hallottam Tőkés László nevét, akinek rendszerváltó szerepéről román barátaink sokszor elfeledkeznek.

A tájékoztató látványos része volt a Felfedezőkre várunk – Nézz csak körül! bemutató. A magyar emlékekre koncentráltak, kiváló fotókat mutattak be az építész Jakab Dezső munkásságáról s az utolsó, teljes egészében befejezett Makovecz Imre-templomról.  Az Operaház a híres Fellner és Helmer bécsi építészek munkája, akiknek Európa félszáz városában áll épületük, kezük munkáját például a pesti Vígszínház is dicséri.
Dan Jakabházi a hely kulináris élményeiről beszélt. Magyar, román, német és szerb nemzeti ételek szerepelnek a palettán, s leöblítésükre bőséges sörválaszték áll rendelkezésre. A borok közül a Recaș borászat és Balla Géza borválasztéka egyaránt elhangzott. Az előadó olyan lelkesen ecsetelte a specialitásokat, hogy a hallgatók már alig várták a beígért reggelit.

Az előadók szavai számos temesvári élményemet elevenítették fel. Újságíróként rendszeresen publikáltam a helyi Heti Új Szó című újságban, amelyet a romániai magyar újságírás kiemelkedő személyisége, Graur János vezetett. A városban is többször meg­fordultam. A Losonci István téren elgondolkoztam a vár hős kapitányáról, aki 1552-ben védte a várat, amit végül átadni kényszerült. Sorsa a vérpadon végződött.
A város zenei múltjáról is meg kell emlékezni: itt született Margarete Matzenauer, a világhírű mezzoszoprán, aki New Yorkban futott be jelentős karriert. Kiválóan beszélt magyarul, művészetéről a Metropolitan Operáról készült könyvemben emlékeztem meg. Forduljunk a könnyű műfaj felé! A város híres rockzenekara volt a Garabonciás, korszakalkotó munkájáról Sarány István kollégám írt kiváló könyvet, a bemutatón az együttes vezetője, Csutak István is gitárt ragadott, a közönség könnyek között üdvözölte.

Úgy tűnik, Temesvár multikulturális hangulatát reklámozzák a turizmus szakemberei. A korrekt bemutató minden jelenlevő érdeklődését felkeltette a város iránt. Számomra mégis a legemlékezetesebb a kvíz volt, ahol a népes tömegből a harmadik helyen végeztem, s fáradozásomat egy üveg pezsgővel jutalmazták. Nagy a kísértés a felbontására, de a nemes nedűt családi ünnepen fogom meginni a temesváriak egészségére.





Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!