Vajon a világ egyes részein, az úgynevezett nyugati civilizációban kialakulóban van egyféle nőuralom? Kérdezem válasz nélkül Csurgó Dénes gazdasági újságíró Egyre nehezebb jó partinak számító férjet találni című cikkét (Telex, 2026. augusztus 22.) olvasva. Néhány mondatnyi idézet: „Évtizedek óta tartó trend világszerte, hogy az egyetemek és főiskolák diákjai között egyre több a nő, a férfiak egyre nagyobb arányban lemorzsolódnak a felsőoktatásból. Világszerte egyre jellemzőbb trend, hogy a felsőoktatásban megváltozik a nemek aránya: míg a 20. század elején-közepén még arányaiban jóval több férfi szerzett diplomát, ez mára megfordult, az egyetemeken és főiskolákon sokkal több a női hallgató, így sokkal több a diplomás nő is. 2024-ben az Európai Unióban 4,5 millióan szereztek diplomát, 2,6 millió nő és csak 1,9 millió férfi. Magyarországon is évek óta jellemző trend, hogy sokkal több nő jár egyetemre, 2024-ben a diplomások közel 59 százaléka volt nő és 41 százaléka férfi. Általánosan megfigyelt szociológiai tény, hogy az emberek általában társadalmi és kulturális értelemben magukhoz hasonló embereket választanak párjuknak… A társadalmi libikóka másik oldalán, a legsikeresebb, leggazdagabb nők számára közben egész iparág alakult ki a megfelelő férfiak levadászására, New York, Los Angeles vagy San Francisco legmenőbb társkereső szolgáltatói… nagyságrendileg 100-200 ezer, esetenként viszont akár félmillió dollárt is elkérnek a szolgáltatásaikért. Ezek a professzionális kerítők… LinkedInen vagy szakmai konferenciákon keresik a megfelelő férfiakat, hogy aztán előzetes interjúk után összehozzák őket az ügyfeleikkel. Ez az iparág persze korábban is működött, az viszont az elmúlt évek változása, hogy az ügyfelek akár 70-80 százalékát nők teszik ki.”
A lehetséges nőuralom gondolata máris elvezet Robert Merle 1974-ben megjelent Védett férfiak című regényéhez. Legtöbben disztópiának, azaz negatív jövőképnek nevezik a regényt, pedig a szerző csak annyit tesz, hogy visszájára fordítja a valóságból jól ismert férfiuralom világát. A nemzőképes férfiakat sújtó járvány gyökeresen átalakítja a társadalmat, a férfiak tömeges pusztulását kihasználva a nők elégtételt vesznek az évszázados férfiuralom és elnyomás miatt. Görbe tükör a férfiaknak? Félreértés ne essék, a nőuralom „negatív” jövőképe nem jelenti azt, hogy a férfiuralom „pozitív” lenne, hiszen mindkettő szembehelyezkedik a nemek egyenlőségén alapuló modern társadalmi berendezkedés eszményképével.
„Az igaz értelem nem állhat meg irgalmasság nélkül, az igazság is a békesség nélkül. A szeretetet megsérteni a hitnek terjesztéséért nem egyéb, hanem lerontani a templom boltozatát, hogy abból újítsák meg a falát” – írta Pápai Páriz Ferenc a 17. században. Dohi Zsuzsánna A nő helye Pápai Páriz Ferenc békére alapozott világában című esszéjében (Erdélyi Múzeum, 2019) így ír: Olyan „asszonyképet hoz létre, mely hozzásimul, természetesen a megfelelő szerepek módosítása mellett, az ideális férfiról kialakított képhez. Annak párhuzamos variánsa lesz, vagy ha úgy tetszik, tükre, a nagyvilágot igazgató férfi párhuzama lesz a kisebb világot, az otthont irányító nőnek. Egészséges, boldog a háztartása… az asszonyi nemhez illő munkákat végzi: fon, varr… okosan forgatja a maga háza tája által hozott javakat, tud adni és venni, férjét is meggazdagítja… külseje vonzó: nem cifrálkodik… férjének engedelmes, tekintetéből méltóság és tisztesség árad, meghallgatja a bölcsek beszédeit, de soha nem szól bele a beszélgetésbe… nem jár iskolába, mert az csak ártana Istentől kapott bölcsességének, de mégis csudára méltó a lelki dolgokban való tudománya.”
A házi jó tündér és a doktori fokozatot szerző, szakmájában versenyképes nő igaz történetében közbül még ott vannak a nők jogaiért harcoló, a börtönökben kegyetlenül megkínzott brit szüfrazsettek a 20. század elején. Ők megreformálták a konyhát is, nekik köszönhető a ma világszerte népszerű vegetarianizmus és az állatvédelem „intézményesítése” – a mozgalom ugyanis hasonlóságot talált a nők kiszolgáltatottsága és az állatok bántalmazása között, így a húsmentes étrend a politikai tiltakozás fegyverévé vált.
Végezetül Karinthy Frigyes-féle anekdota. Az író egyik előadásán a dühös nőhallgató vádlón azt mondta: „Uram, Ön nem ismeri a női nemet.” „Valóban, én csak a női igent ismerem” – válaszolta az író szellemes szójátékkal megkerülve az örök, átláthatatlan társadalmi vitát.