Hirdetés

Tartósított bolondságok 81.

Kozma Mária

Weöres Sándor híres költői életaforizmája – „A por siet. A kő ráér” – a meggondolatlan, céltalan rohanást állítja szembe a belső békéből fakadó, tartós türelemmel. Irodalmárok szerint Weöres aforizmájának műfaji besorolása a haiku vagy haikuszerű alkotásokat idézi. (A haiku régi japán versforma, hagyományosan három sorból és tizenhét szótagból kell állnia, ma igencsak divatos a tájainkon is.) Aki nem hallott a haikuról, annak Weöres két tőmondatos „verse” szívhez szóló életbölcsesség a türelemről, amelyről szinte mindenki tudja, hogy mindközönségesen rózsát terem.


Cikkünk a hirdetés után folytatódik!


Keresztény bölcselők szerint a türelem olyan erény, amely lemond a saját idő őszinte megéléséről, és képessé teszi az embert az isteni szeretetre való várakozásra, megtartó erő, magasrendű emberi viselkedés, amely átsegít a földi szenvedéseken. A vallásos irodalomban tehát a türelem erényként jelenik meg, nem mellesleg az isteni hatalom kiszolgálójaként, de ez igencsak leegyszerűsíti a valódi létét, amely az életben rendkívül sokszínű, gyakran egymásnak teljesen ellentmondó megközelítésben tapasztalható meg. Míg a keresztény és a humanista hagyomány a szeretet és a bölcsesség alapjaként értelmezi, addig a mindenkori forradalmi eszme és lázadó irodalom inkább a türelmetlenségről ír, ami az élethez sokkal közelebb visz, és a türelmes semmittevést nemegyszer a megalkuvással vagy a szolgalelkűséggel azonosítja. Ám nem is a béketűrő türelmet és a harcias türelmetlenséget kell perre vinni, hanem a helyzetet, amelyből fakadnak.

A magyar romantika és a forradalmi költészet képviselői határozottan elvetik azt a nézetet, hogy a türelem erény lenne a társadalmi és egyéni igazságtalanságokkal szemben.
Petőfi Sándor A türelemről című verséből: „Türelem, te a birkák s a / Szamarak dicső erénye, / Tégedet tanuljalak meg? / Menj a pokol fenekére! / Hogyha mint koldus járod be / A földet s kérsz menedéket: / Kérj akárhol, csak ne tőlem, / Szívem nem fogad be téged… Türelem, kicsépelt szalma, / Melyet a bárgyú világnak / Telt kalászokként árulnak, / Kik magodból jóllakának… Türelem, te, nem tudom, mi? / Mint gyűlöllek, mint utállak! / Mert ahol van kezdeted, ott / Vége van a boldogságnak.”

Ady Endre A türelem bilincse című verséből: „Bilincsem voltál, / Bilincsed voltam, / Bilincs volt egész életünk, / Szerelmünk és Napunk, / Kikapóságunk és hűségünk, / Csókunk, elernyedésünk, lángunk, / Téves, sok esküvésünk, / De jó bilincs volt, / Derék béklyó… Vedd hát az utolsót, / A legszerelmesebbet, / A türelem bilincsét… Minden élet s öröm tetejét: / A türelmet.”

József Attila Ködből, csöndből című verséből: „Nem várom már az életet. / Vagyok úgy, ahogyan lehet. / S ha nem lehet, akkor sehogy, / Ha sok a nap, hát soká fogy… Történt valami énvelem, / De nem halál s nem türelem. / Rúgtak itten, rúgtak ottan / S egyszer mégsem káromkodtam. / Egyszer megláttam a ködöt / A nagy fényességek mögött. / És meghallottam egyszer én, / Hogy túl harcom vad zörején, / Akárha lent, akárha fönt, / A szegényé csupán a csönd. / A köd, a csönd sosem ragyog. / Én már ködből, csöndből vagyok… Iszonyatos, nagy bosszú ez, / Várni, várni, míg vége lesz. / S tudni, vannak így még többen, / Mígnem valaki megdöbben, / Míg valaki föl nem ordít, / Ködből, csöndből föl a holdig. / Föl a pestishez magához! / Aki irtózattal átkoz, / Megátkoz ebtartót, ebet. / S legelőször is engemet.”
Az egyénre szabott lélekelemzés arra az ellentmondásra figyelmeztet, hogy bár a türelem a szép emberi erények közé tartozik, de mint a legtöbb, merev falak közé épített és zárt más erény is – becsületesség, igazmondás, hűség stb. –, óriási teher lehet az egyén számára, amikor ellentmond a családi, munkahelyi és más közösségi megfelelés kényszerének, s ez a folyamatos önfegyelem és színészkedés kitaszít az egyre változó mindennapok őszinte átéléséből. Akár beteggé is tehet.

Van egy lehetséges útmutató szállóige a viselkedésed élethosszú útján: a türelem a humorral együtt olyan, mint a kétpúpú teve, amely átvisz bármely sivatagon. Erdők sűrűjében tévelyegve viszont nem igazán jut eszünkbe a tevejárás. Valami más „turistajelzést” kell kitalálnunk. Kedves Olvasóm! Van ötleted?



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!