Egy nemrégiben készült viselkedéstudományi felmérés szerint az Egyesült Államokban élő felnőttek évente átlagosan százharmincegy napot unatkoznak. Miért – ők tudják.
Kedves Olvasóm! Te ugye, nem nevezed unalomnak, hanem „munka után édes a pihenés”-nek, amikor elnyúlsz a kanapén és élvezed a csendet vagy egy neked tetsző zene hangjait, az olvasást… Ha igen, akkor örömteli életed van, hiszen sikerül kilépned a mindennapok mókuskerekéből, ami szünetlen aktivitásról szól. Annyira szünet nélküli, hogy már az unalom is beletartozik, és a pszichológia megalkotta az aktív unalom fogalmát. Ez egy olyan lélekállapot, amikor valaki semmittevés helyett különböző figyelemelterelő, de valójában üres tevékenységekbe kezd. Elutazik például mindegy hová, csak ne legyen otthon, ismerősökkel végeérhetetlen és céltalan online csevegésbe merül – újabb unalom. Lényeg, hogy igyekszik folyamatosan elfoglalni magát valamivel, még akkor is, ha annak semmilyen valós értéke sincs a számára. Az aktív unalomban nincs pihenő, folyamatos pörgést, megszakítás nélküli, véget nem érő programokat, találkozásokat, jövés-menést jelent, aminek az egyetlen célja kitölteni a csendet és a nyugtalanító időmúlást. Igaz, olykor összetévesztjük az aktív pihenéssel. Tudós kutatások szerint nem olyan rossz tudatosan unatkozni egy kicsit, vagyis időt, naponta akár csak néhány percet szánni a „semmire”, mert segíthet felébreszteni a kíváncsiságunkat és új dolgok megismerésére sarkall, ilyenkor sugdosnak fülünkbe a múzsák, villannak föl ötletek a holnapi nap értelmes eltöltésére, születhet új válasz egy megszokott helyzet átélésére… alkalom amolyan köznapi megvilágosodásra.

Amikor a lélektan még nem volt tudomány, és társadalomtudósok sem voltak, sőt az emberek az unatkozást sem nagyon ismerték, mert az élethelyzetük és a közösségi szokásrend minden órájukat behatárolta és nem mellékesen az olyasfélét lustaságnak nevezték, akkor az emberi viselkedés milyenségével a papok és a moralisták foglalkoztak.

A 18. század híres moralistája volt Antoine de Courtin francia filozófus, akinek Az idő eltöltésének módja című könyve nagy népszerűségnek örvendett, több nyelvre is lefordították, magyarul zágoni Mikes Kelemennek köszönhetjük. Mikes rodostói száműzetésében 1761-ben nemcsak lefordította a művet, hanem a kor szokásához híven szabadon bánt a szöveggel, a példákat erdélyiesítette, saját tapasztalataival és történeteivel egészítette ki vagy helyettesítette az eredetit, így sok tekintetben saját művének és erdélyi kordokumentumnak is tekinthető. Mikes könyvének címe: „Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben. Idegen országban idegen nyelvböl forditatott Magyarra.” Az Elöljáró Beszédből mai helyesírással: „Ha a testi nyavalyák iránt, azt igazán tartják, hogy aki a nyavalyát nem ismeri, azt meg sem gyógyíthatja, a lelki nyavalyák felől is hasonlót lehet mondani, mivel az bizonyos, hogy sokan vannak olyan jó természetűek, akik el nem mulasztanák az Istent azon kérni, hogy meggyógyítsa gyengeségükből, hogyha megismernék a veszedelmet, amelybe vetik őket… A restség egyike azoknak a nyavalyáknak, vagy hogy jobban mondjam, az a többi között legveszedelmesebb, ez olyan elrejtett vétek, mely az egész világot elrabolta, igen kevesen is vannak olyanok, ha ki-ki jól megvizsgálná magát, akiben restség nem találtatnék, némelyekben több, némelyekben kevesebb. Mindazonáltal nincsen talán senki is, aki magát restnek tartaná lenni, az igaz, hogy ez a vétek olyan, mint a virág alatt elrejtett kígyó. Ugyanazért is neveztem ezeket az idő jól eltöltése módjának, mert mindenféle rendű és mesterségű emberek vehetnek magoknak valamely oktatást, és megláthatják, mint kell az időt megkímélni, és hogy micsoda jó erkölccsel kell az embereknek gyermekségüktől fogvást ellene állani a restségnek úgy, hogy egész életükben nem fognak időt találni a henyélésre.”

Kedves Olvasóm! Ha ellentétekben gondolkozunk, akkor az aktív unalom ellentéte mi lenne más, mint a passzív unalom. Az utóbbi gyakorlói vagy megbetegednek az érzelmi és mentális kiüresedés felé araszolva, vagy azok, akiket mindennel, még unaloműző ötletekkel is kiszolgálnak. Mondják: aki bármilyen rangú/rendű is lett légyen, de maga szolgál másokat, annak nem jut ideje unatkozni. Nem is tudom! Túl sok ilyen-olyan unalom és szolgálat közepette „aktív” magánérték lehet egy kis elengedés, restség, pihenés.