A józanság elvette az eszét – mondta hajdanán egy barátom közös ismerősünkről. Ha belegondolunk, ez nem is olyan nagy bolondság, mint elsőre tűnik. „Kell egy kis áramszünet időnként mindenkinek” – biztatott Hofi Géza humorista a Próbálj meg lazítani című közkedvelt slágerével. Nem találkoztam olyan észlénnyel, aki néha-néha bevallva vagy bevallatlanul időnként ne vágyna mámorra vagy kábulatra. A kettő között persze óriási a különbség, de az alkohol mindkettőre választ tud adni, kinek mértékkel, kinek mértéktelenül. Sajnos!

Ezelőtt három évszázaddal, amikor a leányok és legények közösségi, de valójában külön „szabadidős” tevékenységben vettek részt, a leányok ott gyűltek össze, ahol az orsó pörgött, vagyis a fonóban, a legények pedig oda mentek, ahol – mint akkor mondták – poharakkal harangoztak, vagyis ahol az ivópajtásokkal találkoztak. A borivásnak meghatározott szokásrendje volt, sorra-szerre gyűltek össze a legényes házaknál, az ivásnak is rendje volt, például a sorivás. „Kétféle módja dívott. Egyszer közös kupából ittak, s akkor bajuszra járt, vagyis a legöregebb ivott először s utána a többiek. A sorivás – írja Bogdán István Régi magyar mulatságok című művelődéstörténeti könyvében (Bp., 1978) – egyúttal kor szerinti ülésrendet is adott, így a társalgás és a hangulat szertartásosabb volt, legalábbis eleinte. S akinek volt bajusza, az, mint a közmondás tartja, kétszer ivott, másodszor ugyanis a bajuszáról. Más alkalommal ki-ki a saját ivókészségéből ízlelgette a hegy levét, hogy jobb-e a tavalyinál. Ekkor is lehetett azonban sorivás, de lehetett egyéni is. Ebben az esetben az ülésrend meg a társalgás kötetlenebb volt. De bármelyik ceremónia szerint ittak is, a szertartásmester csak a bor volt, az pedig sokat tud.”

Az ivásnak tehát közösségi rendje volt, egyféle rituálé, ami a 18. század végére lassan-lassan eltűnik, a falvakban gomba mód szaporodnak a kocsmák, ahol a legények már többnyire magányosan iszogatnak, nem is a közös mulatság, hanem a kábaság, a lerészegedés kedvéért. Érthető tehát, hogy a kocsmák elszaporodásával újfajta szabályok születnek, amelyek korlátozni kívánják a kocsmázást, azaz igyekeznek mértékletességre buzdítani az embereket. Sok helyen a kocsmárosnak szigorúan tilos volt ünnepnapokon, mise alatt, istentisztelet idején nyitva tartani és szeszes italt árusítani, a törvényhatóságok elrendelték, hogy meghatározott időben életbe lépjen a záróra, aminek télen este nyolc órakor, nyáron kilenckor kellett következnie.

A részegesek és részegség ellen sok papi szónoklat született, de ezek hatása elenyésző a korabeli társadalmakban. Bogdán István Zvonarics Mihály evangélikus püspök szavait idézi 1626-ból: „A részegség oly dolog, kit igen ritka ember, aki szégyenlene. Sok, ha megrészegedik, úgy dicsekszik véle, mintha valami vitézi dolgot vitt volna véghez.” Tartósítva!

A csíkrákosi születésű történetíró, Cserei Mihály 1709-ben keserűen ír a részegeskedésről: „Nincs ma Európában olyan nemzet, aki a magyart megdúlná a tobzódásban. Addig ivék a szegény magyar, a józan életű pogány török elborítá szegény hazánkot, s mi mégsem tudunk tanulni, hanem pohár mellett való köszöntésekkel akarjuk a török császár hadát megverni.” Persze ez csak féligazság marad, hiszen sok korabeli feljegyzés tanúsítja, hogy bizony az itt élő törökök is rászoktak a borivásra. Az biztos, hogy akkoriban sok vidéken többnyire jobb és egészségesebb volt a bor, mint a víz, amit szennyezett patakokból, folyóvízből merítettek.

A részegeskedés ellen a kor patikatudománya is igyekezett tenni valamit. Íme, egy 17. századi recept, ami ilyen tanácsot ad: „Keress szőlőtőkén való termett gombát és az lóherének füvét, ezeket aszald meg, törd porrá, és amennyi borban megadod innia, aznap annál többet nem ihatik.” A recept hatásosságára persze semmilyen bizonyíték nincs, na és a gomba milyensége, fajtája is ismeretlen.

A részegeskedésről szóló 18. századi feljegyzésekben egyre gyakrabban fordul elő, hogy az asszonyok sem tartózkodnak az ivástól, sőt egyesek még a kocsmába is bemerészkednek, a férfiakkal „boritalban ugyan csatáznak, s nagy iható torokkal kérkednek”. Kedves Olvasóm! „Kell egy kis áramszünet időnként mindenkinek…” Azért csak gondold át, hogy sok pénz, sok alkohol és más drog mennyire alkalmas erre.