Idén ünnepli megalakulásának huszadik évfordulóját a Szer­vá­ti­usz Alapítvány, melyet Szer­vá­ti­usz Tibor Kossuth-díjas szobrászművész hozott létre feleségével, Klárával, a szintén szobrász édesapja, Szervátiusz Jenő születésének századik évfordulója alkalmából 2003-ban. Egyúttal létrehozták a Szervátiusz Jenő-díjat, azzal a céllal, hogy ráirányítsák a figyelmet a Kárpát-medencében született magyar művészetre, művészekre.
Október elején az elmúlt húsz évben Szervátiusz Jenő-díjjal kitüntetett Kárpát-medencei művészek alkotásaiból nyílt kiállítás a Csíki Székely Múzeumban. A tárlat megnyitóján Szervátiusz Klára, Szervátiusz Tibor özvegye, a Szervátiusz Alapítvány elnöke és a kiállítás egyik kurátora, Karda-Markaly Aranka, a Csíki Székely Múzeum igazgatója, illetve Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere köszöntötte az egybegyűlteket.
Karda-Markaly Aranka intézményvezető elmondta: az, hogy kinek mennyire ismerős Szervátiusz Jenő neve vagy munkássága, bizonyára változó, ami a Csíki Székely Múzeum számára előny is lehet. Ugyanis ez az, amiből építkezni tud, hisz feladatuk tanítani, hozzáadni, értéket teremteni, ezáltal megvalósítva mindazon célkitűzések egyikét, amely a magyar kultúra széles körben való megismertetését, befogadását tartalmazza. 

– A Szervátiusz Alapítvány jelmondata az, hogy a művészet anyanyelven egyszerre meghökkentő és elgondolkodtató. Ha végignézünk jelen kiállítás anyagán, egyértelművé válik, hogy mit is jelenthet ez. Az a tudás, ami az anyanyelvvel kezdődik, majd a mindennapi életünkben, hagyományaink, zenei, irodalmi, építészeti műfajaink által belénk ivódik, és természetes részévé válik létünknek, mindezek által minden magyar ember között létrejön egy kapocs. Egy olyan nyelvezet, amely nem a hétköznapi kommunikációt jelenti, hanem a közös múltat, a letűnt korok hőseit, az ősök által használt szimbólumrendszereket, a népballadáinkat, történelmünket idézi fel, mindazt különböző csatornákon közvetítve a néző és a hallgató felé

– mutatott rá. Hozzátette: a kiállítást végignézve az az érzés foghatja el a látogatót, hogy élhetünk bárhol a világon, magyarságunk nemcsak az irodalmon, a zenén, a történelmünkön, hanem a művészeten keresztül is összeköt bennünket.
Szervátiusz Klára elmondta: a Szer­vá­ti­usz Jenő-díjat a kuratórium évente adja át olyan művészeknek, akik a nemzeti kultúra gyökereiből merítő, magas színvonalú művészi értéket hoztak létre. Mint részletezte, Szervátiusz Jenő és fia, Tibor olyan módon kötődnek Csíkszeredához, hogy előbbi a csíksomlyói kegytemplom szomszédságában levő, Kós Károly által tervezett házban élt a magyar időkben, ugyanis a Kalot megbízásából két évig tanított a Népfőiskolán fafaragást a székely ifjaknak. Közben fia a Segítő Mária Gimnázium tanulója volt. Beszédében felidézte, hogy amikor húsz esztendővel ezelőtt, miként Kőrösi Csoma Sándor, elindultak férjével, Szervátiusz Tiborral, hogy felkutassanak minden magyar művészt a Kárpát-medencében, tudták, hogy sok értéket találnak majd. Nagy boldogsággal fedezték fel azt a mérhetetlen gazdagságot, szellemi törekvést és megvalósítási sokszínűséget, amelyből most huszonegy alkotó művét állítják a figyelem középpontjába.

– Miről gondolkodnak ezek a művészek? Természetesen a legfontosabbról: életről és halálról s a közbeeső stációkról, megmaradásunkról, értékeinkről, az örök életről. Nem tudom, hogyan lesz a jövőben, csak remélem, hogy egyre kevesebb művésznek induló személy hallja meg a pusztulás szirénhangjait, és ismeri fel a valódi művészet útját. A máról pedig ezt a helyzetjelentést adom: él a magyar művészet és teszi a dolgát, amellyel a Mindenható megbízta. Gyógyítja a világ sebeit és előkészíti a magyarság feltámadását

– hangzott el Szervátiusz Klárától a zárszóban.
A Csíki Székely Múzeum november végéig látható tárlatán a következő művészek alkotásait láthatjuk: Magyarországról Szervátiusz Jenő, Szer­vá­ti­usz Tibor, Rieger Tibor, Györfi Sándor és Győrfi Lajos szobrászművészek, Kubinyi Anna textilművész és Somogyi Győző festőművész. Erdélyből Kákonyi Csilla, Barabás Éva, Gaál András, Márton Árpád, Árkossy István, Páll Lajos festőművészek, Bardócz Lajos grafikusművész és Bocskay Vince szobrászművész. Délvidékről Berend Iván és Gyurkovics Hunor festőművészek. Felvidékről Nagy János szobrászművész, Szabó Ottó festőművész. Kárpátaljáról Homoki Gábor festőművész, Matl Péter szobrászművész, és a moldvai csángó magyarok közül Petrás Alina és Petrás Mária keramikusművészek.