Rendkívül érdekes és izgalmas vállalkozásba kezdett a csíkszeredai KAM – Regionális és Antro­pológiai Kutatások Központja: az Életutak – Székelyföldi Kor­társ Gyűjtemény program ré­vén a térség elmúlt bő fél­száz évének történéseit kí­vánják dokumentálni élet­út­interjúk révén. Ez a törekvése nem új keletű a múlt század nyolcvanas éveiben alakult, kez­detben informális jelleggel, majd a rendszerváltás után jogi személyiséget nyert cso­portnak, ugyanis nehéz­sé­g­ekbe ütközik a kutató, aki a második világégést követő ötvenesztendőnyi idő­szak történelmét szeretné fel­tárni. Bár léteznek levél­tári dokumentumok, azokat több­nyire a korszak ideo­ló­giá­jának megfelelő módon hoz­ták létre, azt tükrözik; így a valóság az adott korban köz­életi szerepet vállalt személyek élettörténetének levéltári do­kumentumokkal való össze­vetésével kerekedik ki. A KAM kutatói ráeszméltek arra, hogy – noha ezek a visszaemlékezések értelemszerűen szubjektívek, ugyanis a felkeresett és meg­szólaltatott alanyok saját em­lékeiket mondják el, a tör­ténéseket saját tapasztalataik, tudásuk alapján értelmezik, együtt olvasva őket objektív kép kerekedik ki.
A kezdeményezők megfo­gal­­mazása szerint a program célja feltárni, megőrizni, szé­lesebb körben ismertté tenni „azoknak a munkáját és szakmai tapasztalatait, akik hivatalok, intézmények, gaz­dasági vállalatok, közösségi programok és szervezetek felelős vezetőiként/munka­tár­­saiként – az 1970-es, 1980-as évektől kezdődően, illetve az 1989-es romániai rend­szerváltást követően – a szé­kelyföldi térség társadalmát a szó szoros értelmében véve működtették, olyanná tették, amilyennek ma látjuk”. Ugyan­akkor meggyőződésük, hogy ez a program nem csupán tu­dományos munka, hanem közösségi szerepvállalás is.

A vállalkozói szféra bevo­násával sikerült elindítani a programot, számos életútinterjú készült egykori intézmény- és hivatalvezetőkkel, mér­nö­kökkel, közgazdászokkal, pe­dagógusokkal, orvosokkal, kul­­­­­tu­rális szakemberekkel, szer­­­­­kesz­tőkkel és újságírókkal, mű­­kedvelő csoportok és ci­vil szervezetek kezdeményezőivel, ugyanis a kezdeményezőknek meggyőződése, hogy „a kö­zösségi életet szervezők köre és sokan mások rendelkeznek olyan tapasztalatokkal, amelyek feltárásra, dokumentálásra, tár­sadalmi hasznosításra várnak”.
Az első adag interjút kötetbe szerkesztették az intézet mun­katársai, a megszólalók va­lamennyien közismert sze­mélyiségek: Lászlófy Pál Ist­ván, Zsombori Vilmos, Török Jenő, Gergely András, Borbáth Erzsébet, Ferencz Imre, Blága Béni, Mandel László, Füstös József, Máthé György, Gergely András.

A kötet szerkesztői számos kérdést vetettek fel: „Mit mon­danak, mondhatnak szá­munkra a térségi vezetői sze­repe­ket bemutató életutak? Részben feledésbe merült vagy szükségből, kényszerből elhallgatott eseményeket, sehol nem rögzített tényeket? Egykori mindennapi eseményeket, ame­lyek utólag, mai szemmel nézve nyernek fontosságot? Forrásértékű személyes és közösségi emlékeket?” A kér­désekre a választ is meg­fo­galmazták: „A felidézett élet­utak – amelyek mindig csak részei lehetnek a ténylegesen megélt életútnak – mindezt tartalmazzák, de ennél többet is! Megmutatnak egy részt, egy epizódot annak a társadalmi közegnek a működéséből, ame­ly­nek a vezető szerepet vállaló személy részese és alakítója volt. Az egyén nézőpontja, szö­­vege, értékelése mögött ott van a társadalmi közeg, a térségi társadalom egy sze­lete is. A felidézés módja szük­ségszerűen szelektív, többé-kevésbé szubjektív jellegű, de az egyéni látásmódok és értékelések sorozata mögött körvonalazódik térségünk mű­ködési módja.”

A kezdeményezés élet­ké­pességét talán az is jelzi, hogy a Hargita Megyei Kulturális Köz­pontban tartott kedd esti programismertetőn és könyv­bemutatón telt ház volt. Biró A. Zoltán intézetvezető, Bodó Julianna és Oláh Sándor társa­dalomkutatók, valamint Bu­ko­vinszky-Csáki Orsolya szer­­kesztő a kezdeményezés cél­­járól, a munka részleteiről és a kötet szerkesztési szem­pont­jairól számoltak be, majd a jelen lévő interjúalanyok a kezdeményezés fontosságát hangsúlyozták. Ferencz Angéla, a vendéglátó intézmény igaz­gatója elégtétellel nyugtázta, hogy újabb telt házas rendez­vénynek lehettek házi­gaz­dái, s ezáltal részesei a kö­zös­ségi értéket létrehozó programnak, mert mint a kötet előszavában is olvasható: „Az életútfelvételek sorozatához további dokumentumgyűjtési és archiválási programok is kapcsolódnak (írott doku­mentumok, vizuális anya­gok, személyi hagyatékok). A gyűjtés, az adatfelvétel, a feldolgozás, az elemzői és a közzétételi munka Kutatóintézetünk je­len­legi legfontosabb szakmai programja.”