162.
Groteszk, de érzelgős fenyegetés, ami a gondoskodó anyákat célozza meg, és pletykaszinten arra egyszerűsödött, hogy kisgyermekeik saját maguk jelentkezhetnek nemüket átalakító műtétre, amit lelketlen orvosok rögtön el is végeznek: a leányka reggel eltotyog az óvodába, délután pedig kisfiúként viszik haza. Évszázadokkal ezelőtt ehhez elég volt átbújni az eső után megjelenő csodálatos szivárvány alatt. Csodálatos, mert isteni szövetség jelképe: Isten megígérte Noénak, hogy többé nem fogja özönvízzel elpusztítani a föld élőlényeit. Na és az anyukák, amikor szivárványt láttak, gyorsan bezárták porontyaikat a házba? Az irónia mondatja velem, hogy jó az árva csöppségeknek, szabadon sétálhatnak a szivárvány alatt, mert számukra nincs összetörni való anyaszív. Ismert vérfagyasztó mese az ókori görög katonaállamban, Spártában dívott szokás, hogy a fogyatékos csecsemőket elvitték a Taigetosz-hegyre és a szakadékba dobták. Ősforrása Plutarkhosz görög krónikás írása a 2. századból, fél évezreddel Spárta katonai fénykora után, a szerző nyilván egyetlen szemtanúval sem találkozhatott, csak valamilyen szájhagyománnyal. Néhány éve régészek kerestek rá bizonyítékot. Öt év kutatás után, 2017-ben közölték az eredményt: negyvenhat férficsontvázat találtak, amelyek az i. e. 6. és 5. századból származnak, 18 és 35 év közötti felnőttekhez köthetők, ebből azt következtették, hogy a hegy kivégzőhelyként szolgált. A spártai anyák és apák nem dobták le a gyerekeiket a hegyről, viszont „kitették” erre kijelölt helyeken, ez általánosan elfogadott szokás volt egész Görögországban. Az árvát elvihette bárki, akár azért hogy sajátjaként felnevelje, akár rabszolgának. A történelem során mindig is voltak és ma is vannak ilyen helyek: templomok bejárata, kórházak, árvaházak kapuja stb., ahol a remények szerint az árvát megtalálják, és talán jobb életet is kínálnak neki, mint a saját szülei. Az egyetemes meseirodalom legárvább árvája Bambi. Megalkotója Felix Salten Budapesten született osztrák író. Újságíró volt Bécsben, ahonnan zsidó származása miatt 1939-ben menekülnie kellett, Svájcban élt haláláig nemzete árvájaként. A meseregény eredetileg felnőtteknek szóló jelképes történet az első világháború utáni időkről. Pszichológusok foglalkoznak azzal, hogy ha a Bambi rémtörténet, főleg a belőle készült rajzfilm baljós zenei aláfestéssel és borzongató háttérképekkel, szabad-e ijesztgetni vele a gyermekeket. A válasz igen. Daniel Goleman pszichológus (1995-ben megjelent Érzelmi intelligencia című tanulmányával új tudományágat teremtett), Társas intelligencia című könyvében (2006) írja: „Az egyes gyerekektől és életkortól függően még az enyhe félelem is túlzott lehet. A régi Walt Disney-klasszikus, a Bambi, amelyben egy őzgida mamája hal meg, akkoriban sok gyereknek okozott traumát… A társas agy jól tud tanulni a példák utánzása révén, így például egy szülőtől, aki higgadtan figyeli azt, ami egyébként rémületesnek tűnik. Amikor az unokám a filmnek egy különösen ijesztő pillanatához ér, s a mamájától ilyen megnyugtató szavakat hall, hogy minden jóra fordul, vagy szavak nélkül jut el hozzá ez az üzenet, miközben az apja ölében ül és érzi, hogy vele van, biztonságban tudja kezelni az érzéseit, s ezt a készségét majd viszontagságosabb időkben is bevetheti. Az ehhez hasonló, gyermekkorban elsajátított leckék az egész életre kihatással lesznek, nem csupán a társas világban elfoglalt hely, hanem azon képesség tekintetében is, amellyel eligazodunk a felnőttkori szeretet örvényeiben. A szeretet pedig ugyancsak tartós biológiai nyomot hagy az agyon.” Ámde adódik a kérdés, hogy mi történik, ha nincs biztonságot jelentő család? A szenvelgő adakozás, egy plüssmaci és két színes ceruza, valamint a gazdagok és a politikusok látványos árvaház-látogatása, amit karácsony idejére időzítenek, tényleg segít, vagy csak arra jó, hogy elfedje a lelkiismeret-furdalást, a társadalmi felelősséget? A jogtörténetből ismert, hogyan váltak valódi tényezővé Charles Dickens gyermekhősei: a Twist Oliver című regény (1838) széles körű olvasói befogadása, az általános együttérzés hozzájárult egy hatályos gyermekvédelmi jogszabály megszületéséhez. Meghökkentő adat viszont, hogy a civilizált emberek együttérzési képessége az utóbbi fél évszázadban 40 százalékkal csökkent, aminek oka, hogy családi, baráti körön kívül, vagyis idegenek között folyamatosan ritkul a bizalommal teli személyes érintkezés gyakorisága, amelyben érvényesülne a testbeszédből való olvasás ösztönös tudása. Ma Erdélyben, amikor árvákról és társadalmi felelősségről esik szó, megkerülhetetlen az oknyomozó újságírók tényfeltárása: a Transtelexben megjelent cikksorozat egy gyermekmentő alapítvány körüli botrányt, illetve ügyészségi nyomozást és Twist Oliver-i sorsokat jár körül, amelyeket az alapítvány menedzselésének elhíresült kenetteljes pátosza részben elfed, de ez nem változtathatja meg a valóságot. A józan ész feladata, ha van még türelme a gondolkodásra, hogy rendet rakjon benne. Nem könnyű, hogyha az együttérzés mellé (helyébe?) ilyen fogalmak lopakodnak: egyfelől pénz mindenekfelett és politikai szövetség imázsépítése; másfelől saját létbuborék saját ingerküszöbbel, azaz mindenki maga tudja.