161. 
A humorra süket ember képtelen arra a szellemi erőpróbára, amiben egy szónak vagy fogalomnak egyszerre két jelentését kell felfognia, mert csak ebben a cikázásban érhető utol a sziporka. Ismert szóvicc, hogy a jénai tál és a tévedés között az a különbség, hogy a jénai üvegtál, de a tévedés lehet fatál is. Ha valaki nem ismeri a fatális (végzetes) szót, a poén elvész. Elmarad a nevetés akkor is, amikor a humorérzék bénán bámul közéleti szereplők szánalmas viccelődésén, valójában merényletén a szellem méltósága ellen. Hiába aposztrofálják például viccként azt, hogy „ha békességet akarunk, meg kell szabadulnunk az újságíróktól” – jóérzésű emberek részéről marad a felháborodás. Az emberek mégis leginkább azokon a vicceken nevetnek, amelyeknek eredményeként, ha csak egy pillanatig is, felsőbbrendűnek érezhetik magukat. Ilyenek az ízléstelen anyósviccek, a bárgyú rendőrviccek, a gügye szőke nős viccek, hacsak a hallgató nem anyós, rendőr, szőke nő stb. Politikai viccek elmondása és meghallgatása baráti bizalmat igényel, mert államhatalomtól függően kockázatos lehet, végletes esetben akár börtönnel is járhat. Mindig naprakészen aktuálisak, és a háttér ismerete nélkül nincs nevetés, pedig legfőbb jellemzőjük a szorongást csökkentő szelep: nevetéssel segít kifújni valamit, ami miatt a mindennapokban a közember fél a hatalomnak való kiszolgáltatottsága miatt, de apró megnyugvást hozhat, hogyha kacaghat az elit nevetséges voltán. A jó vicc nemcsak azért jó, mert felszabadultan nevetünk sírás helyett, hanem azért is, mert gondolkodásra késztet. Kacagtatóak és örök érvényűek Karinthy Frigyes irodalmi paródiái. „Az emberke tragédiája. Madách Imrike után Istenkéről, Ádámkáról és Luci Ferkóról. A versikéket írta Karinthy Fricike… Ilyen volt a Luci Feri, / De Istenke meg is veri, / Nem kell szárny, repülj gyalog, / Dobjátok ki, angyalok!... / No most tele van a bendő, / Itt a bűn, az eredendő. / Mars ki innen, istenvertek! /Bezárjuk az Édenkertet.” Sajnos, mint annyi minden ma, még a vidám írói játék is elveszíti ártatlanságát, amikor sokan cinikus „receptként” használják arra, hogyan lehet nagy hírű embereket lejáratni, magasztos gondolatokat átértelmezni. Karinthy kacagtató, ám amikor politikai hercehurcákban találkozunk gyenge, de akarnok utánzóival, akik politikai ellenfeleikről írnak így a pökhendi párthűség nevében, akkor sírnivaló. A gyengébb fogalmazványokban mindig benne van a jobb „érthetőség” nevében a lekicsinylő csak szó: az illető csak egy író, csak egy újságíró, csak egy színész stb., mit képzel ez magáról! Görbe tükörbe néz, aki mindent elhisz. Akár komikusra, akár szomorúra torzítja a valóságot, attól még tükör marad rejtett társadalmi összefüggésekkel, amelyeknek magyarázata tanulmányokat igényel. „Olykor az ártalmatlannak induló vicchelyzet is politikai csattanóban végződik” – írja Katona Imre Erotika és politika. A kettős taburendszer komikus feloldása című tanulmányában (Bp., 1987). Egy kedvenc az 1960-as évekből: „A férj hazaérve látja, hogy a felesége egy idős férfival szeretkezik. Férj: nem gondoltam volna, hogy megcsalsz, legalább nálam különbbel tennéd. Feleség: de hová gondolsz, az elvtárs még látta Lenint.” A szerző által gyűjtött, 1970-re datált egyik politikai vicc témája a nemi felvilágosítás a felnőttoktatásban. „A politikai akadémia előadója megkapja az utasítást, hogy térjen ki a nemi felvilágosításra is. Többféle kapcsolatról lehet szó. 1. a férfi és nő közti szerelmi kapcsolat szokványos, egyben a tudomány és a művészetek tárgya, közismert, nem kíván behatóbb ismertetést. 2. a férfi és férfi vagy nő és nő közötti kapcsolat beteges hajlam, mindkettő orvosi eset, nem tartozik a témánkhoz. 3. ezek után tehát beszéljünk a párt iránti szeretetről.” Nem vicc, hogy önkényuralmi rendszerekben ellenség a nevetés/nevettetés és a logika, vagyis az alattvalók magán észjárása. Merthogy ez egyfajta fény, bevilágít a titkos „sötétkamrák” pokoli bugyraiba. Mert ha igaz, amit a vicc mond és bizonyítja a logika, akkor ki hisz majd az előírt gondolkodási rendszabályoknak! A vicc vajon erősíti az úgynevezett pozitív gondolkodást? Vajon tettre sarkall? Egy klasszikus idetalál. A vicchős a lottón akar nyerni, ezért mindennap betér a templomba és ismétli: Uram, add, hogy nyerjek a lottón! És mivel ez így megy hetekig, az Úr egyszer csak türelmetlenül leszól az oltárról: ne mind könyörögj, menj és vásárolj végre egy lottószelvényt! A megértésben szorosan kapcsolódik a nevetés a logikus gondolkodással, és ez a pozitív benne. Isten hozott, fogadjuk a kedves vendéget, mire a helyes válasz: magam is igyekeztem. Így valósul meg az égi akarat és a földi cél egyensúlya. Hogy hol az igazság? Válaszként itt egy újabb klasszikus: Angliában utazik három tudós a vonaton. Kinéznek az ablakon és látják, hogy a vasút mellett juhok legelnek. Így szól a fizikus: levonhatjuk a következtetést, hogy Angliában a juhok feketék. A matematikus: levonhatjuk a következtetést, hogy Angliá­ban tizenöt juh fekete. A filozófus: levonhatjuk a következtetést, hogy Angliában tizenöt juh egyik fele feketének látszik.