A 9. Székelyföldi Grafikai Biennálé Torzulás címmel reflektál kortárs világunk vizuális és gondolati elmozdulásaira, a valóság törékenységére, valamint a változó társadalmi és politikai kontextusokra. Az idei kiadás rekordot döntött: 71 ország 1034 művésze összesen 2195 alkotást küldött be a szervezők felhívására. A Csíki Székely Múzeumban szerda este nyílt kiállításon 28 ország 126 alkotójának a szakmai zsűri által kiválasztott munkái láthatók november 29-ig. A tárlatnyitó Túros Eszter művészettörténész köszöntötte a hallgatóságot, a tárlatot Ferencz S. Apor (képünkön), a biennálé kurátora és Lénárt Tamás művészettörténész nyitotta meg. A 9. Székelyföldi Grafikai Biennálé díjait a sepsiszentgyörgyi tárlat megnyitóján, október 2-án, pénteken 18 órától az Erdélyi Művészeti Központban adják át.

A torzulás fogalma rendkívül sokrétű és összetett jelenség: jelenthet fizikai alakváltozást, pszichológiai elmozdulást vagy akár metaforikus, értékrendi és erkölcsi elferdülést is. A fogalom egyszerre hordoz finom értékítéletet és kritikai töltetet, utalhat a harmónia felbomlására, az elidegenedés állapotára, valamint a kortárs világunkat meghatározó válságokra és konfliktusokra. Napjaink politikai és társadalmi kontextusában a „torzulás” különösen aktuális: alapelvek, jelentések és igazságok elmozdulnak eredeti rendeltetésüktől, új értelmezések felé csúsznak.

A kortárs művészetben – így a kortárs grafikában is – a torzulás nem pusztán formai vagy geometriai elferdülés, hanem komplex kifejezőeszköz, amely lehetőséget ad tartalmi feszültségek, kritikai reflexiók és vizuális kérdésfelvetések megfogalmazására. A torzítás eszköze a művész kezében kommunikációs stratégia: a valóság szándékos elhajlításán keresztül új perspektívákat nyit, kérdésfelvetésre készteti a nézőt, és provokálja a megszokott értelmezési keretek átgondolását.

A 9. Székelyföldi Grafikai Biennálé a torzulás témájával ezt a sokrétű jelentésmezőt kívánja megnyitni.

A felhívás nem egyetlen meghatározott vizuális megoldást vagy tematikus irányt jelölt ki. Éppen ellenkezőleg: olyan nyitott gondolati teret kívánt létrehozni, amelyben a művészek saját tapasztalataikon és saját vizuális nyelvükön keresztül vizsgálhatják a torzulás különböző formáit. 

A szervezők 2026-ban a torzulás fogalmával – mint a mai művészeti diskurzus egyik erőteljes kifejezési eszközével – szerették volna aktív kérdésfeltevésre és reflexióra ösztönözni az alkotókat. A kortárs vizuális nyelvet használva reflektáljanak a társadalmi és politikai nyomásokra, a történelmi narratívák változékonyságára vagy az igazság instabilitására.

A bemutatott munkák között ezért találkozhatunk az emberi észlelés törékenységével, a személyes és kollektív emlékezet és az identitás kérdéseivel, a test és a természet átalakulásával, valamint társadalmi és történelmi tapasztalataink különböző lenyomataival. De a torzulás magára a művészi képalkotás folyamatára is vonatkozhat. Arra, hogyan lesz a tapasztalatból emlék, az emlékből kép, a képből pedig újabb értelmezés.

Ezért a biennálé művei nem feltétlenül egy „torzult világ” képei. Sokkal inkább azt vizsgálják, hogyan válik a világ képpé, és hogyan változik meg ez a kép attól a pillanattól kezdve, hogy érzékeljük, értelmezzük, megformáljuk és továbbadjuk.

A torzulás végső soron tehát nem egyszerűen a valóságtól való eltérés kérdése. Hanem a valóság újraértelmezésének lehetősége. A torzult kép nem feltétlenül távolít el bennünket a valóságtól. Bizonyos esetekben éppen közelebb vihet hozzá. Megmutathat valamit, amit a szabályos, megszokott formák elfednek. A torzulás ezért nem lezárja a képet, hanem éppen megnyitja. Kérdéseket hoz létre. Bizonytalanságot tart fenn. És teret enged a néző saját értelmezésének. A 9. Székelyföldi Grafikai Biennálé ezt a nyitott és sokértelmű kortárs grafikai világot kívánja felmutatni. Egy olyan világot, amely a kortárs grafika nyelvén a torzulást nem hibaként, hanem tudatos művészi választásként értelmezi, és képes új, kritikus, érzékeny vagy provokatív nézőpontokat létrehozni. Nem végállapot, hanem folyamat; és nem pusztán a forma megváltozása, hanem a látás, a gondolkodás és a valósághoz való viszony újrarendezésének lehetősége.
Kívánom, hogy a kiállított művek ne csupán válaszokat adjanak, hanem új kérdéseket is feltegyenek.
 

A G9 számokban
A nyolchetes pályázati időszak alatt 71 ország 1034 művésze összesen 2195 műalkotást küldött be. A biennálé végleges anyagába 35 ország 242 művészének 257 műve került be. A csíkszeredai kiállításon 28 ország 126 művészének 127 alkotása, a sepsiszentgyörgyi kiállításon 24 ország 129 művészének 142 alkotása látható.