– Milyen volt a várandósság és a pillanat, amikor megtudták, hogy három baba érkezik a családba?

– A terhességem ötödik hetében voltam orvosi vizsgálaton először, és már akkor kiderült, hogy hárman vannak. Meglepődtünk, örültünk a férjemmel együtt, és én éreztem, hogy minden rendben lesz, bár mondta az orvos, hogy felszívódhat valamelyikük. Problémamentes terhességem volt, amit életem egyik legszebb időszakának nevezhetek. Bár az utolsó hónapokban nehezen tudtam mozogni, és sokszor voltam fáradt, türelemmel viseltem, mert tudtam, hogy többé már nem fogok ilyesmit átélni. A szülést megelőzően két hetet voltam kórházban, és a babákkal további két hetet. Szívem mélyén mindig arra vágytam, hogy ikreim legyenek, két kislányt szerettem volna, de azt gondoltam, mivel a családunkban nem voltak ilyen előzmények, nem számíthatok erre. Háromgyermekes édesanyaként képzeltem el magam, a két kislány mellett egy kisfiúval – fiatalon és egyszerre teljesült minden kívánságom. Ez hatalmas ajándék.

– Hogyan birkóztak meg az itthoni feladatokkal?

– Visszagondolva, csodálkozom, hogyan is telt el az első időszak… Voltak napok, hetek, amelyek csak az altatásról és az etetésről szóltak. Nagyon sok segítséget kaptunk és kapunk a mai napig a családtól, szerencsések vagyunk, mert a településen élnek mindkettőnk szülei, sógornőmék és a testvéremék is. A nyár óta külső segítségünk is van, egy lány, aki naponta néhány órát besegít a gyermekek körüli teendőkbe. Ilyenkor el tudok menni vásárolni, vagy főzök, takarítok.

– Milyen tanácsokat kapott, és mit tanácsolna egy (hármas ikres) édesanyának? Mit kell feltétlenül szem előtt tartani, hogy működni tudjon egy nagycsalád? 

– Egyszerre etessük és altassuk őket – ezt tanácsolták nekünk, és igyekeztünk is betartani, mégis volt egy olyan időszak, amikor teljesen felborult a rendszer. Szintén a jótanács része volt, hogy egy füzetbe vezessük, ki mikor kapott tápszert, és mennyit – ezt is betartottuk, és valóban nagyon hasznos volt. Mai napig őrzöm ezt a füzetet. Nemrég egy hármas ikreket váró család látogatott el hozzánk, megvásárolták a babakocsit, amit mi már nem használtunk. Azt mondtam az édesanyának, hogy fogadja el a felajánlott segítséget, másképp ki fog merülni és nem fogja tudni ellátni a babákat. Számomra ez volt a legnehezebb, hiszen mindig szerettem egyedül megoldani a dolgaimat, de hamar felismertem, hogy ez most egy más helyzet, más következményekkel. Ennek ellenére nagyon várom azt az időszakot, amikor segítség nélkül, csak mi magunk tudunk sétálni, fagyizni menni…

–  A lányok barátkozni próbálnak, Boglárka idehozza a mesekönyvét, és magyaráz, mu­togat, mosolyog, később Bíborka is követi őt. Balázs inkább gyanúsan méreget, és többször elsírja magát – már most körvonalazódik a személyiségük. Milyennek látja őket?

– Balázs valóban nagyon anyás mostanában, ha csak kilépek a házból, már sír. Ő a legérzékenyebb, ő igényli legjobban a közelségemet, a figyelmemet, ugyanakkor nagyon mozgékony, felfedező típus. A féltékenység is eluralkodik rajta néha, megpróbál kisajátítani, ellöki a lányokat, ha idejönnek. Boglárka gondoskodó, megfontolt, okos; Bíborka bohókás, sokszor nagyon mérges tud lenni, máskor pedig cuki, nyugodt. Mivel külön burokban voltak, tudtuk, hogy más lesz a személyiségük: bár látom és tapasztalom, hogy nem egyformán igénylik a törődést, sokszor félek, nehogy azt érezzék, hogy nem szeretem őket egyformán. Igyekszem megtanulni az igényeiket.

– Az anyaság kapcsán gyakori tévhit, hogy nincs helyük a nehéz érzéseknek, a kételyeknek, a lelkiismeret-furdalásnak, pedig ezek is természetes velejárói ennek az útnak. Önnek mi jelenti a legnagyobb kihívást, félelmet, nehézséget, dilemmát? 

– Tegyek igazságot közöttük, vagy hagyjam, hogy oldják meg a helyzeteket? – ez a kérdés napi szinten felmerül bennem, főként most, amikor mindegyiküknek ugyanaz a játék kell, és nagyon sokszor összevesznek emiatt. Esténként, ha visszagondolok az eltelt napra, nem mindig vagyok elégedett magammal, és elhatározom, hogy holnap igyekszem jobb anyukájuk lenni. Kihívás és nehézség egyben, hogy nincs elég időm magamra, a férjemmel való kapcsolatomra, és folyamatosan új helyzeteket kell megoldanom. A döbbenet, hogy a régi életem már nem létezik, és ebben az újban kell megtalálnom önmagam… Mindeközben remélem, hogy érzelmi biztonságot tudok adni nekik, és jó testvérei lesznek egymásnak felnőttkorukban is.

– Hogyan készülnek az ünnepi időszakra? 

– Nagyon kíváncsi vagyok, mit szólnak a karácsonyfához, a Mikuláshoz, hogyan fogadják az első havat. A férjem már készíti nekik a szánkót, készülünk mézeskalácsot díszíteni és énekelni is karácsonyeste. Igyekszünk nem elhalmozni őket ajándékokkal, hogy értékelni tudjanak mindent, amit kapnak.