– A Gyimeseken át érkezett a Hazajáró csapata a csíksomlyói pünkösdi búcsúra, immár sokadik alkalommal. Milyen lelkülettel, imaszándékkal vagy üzenettel érkeztek Csíksomlyóra?

– Igen, immár sokadjára érkeztünk ide, de ez a mostani alkalom mégis különleges számunkra. Úgy neveztük el ezt az utat, hogy zarándoktúra, mert ebben a szóban benne van a Hazajáró lelkülete is. Imádságos szívvel, keresztény lélekkel érkeztünk meg. Ezúttal elsősorban a hazánkért, a nemzet jövőjéért imádkoztunk, illetve a nemzeti összetartozás megerősítéséért. Azért is jöttünk, hogy tovább erősítsük azt a közösséget, amely a Hazajáró körül az évek során kialakult, és amely ma már több ezer embert köt össze Kárpátaljától a Felvidéken és a Délvidéken át Erdélyig, Székelyföldig, az Őrvidékig vagy akár a Bánátig. És azért is vagyunk itt, hogy kinyilvánítsuk, a Kárpát-medence, a történelmi Magyarország egy és oszthatatlan.

– Több mint egy évtizede járják a Kárpát-medencét a Hazajáró műsorával. Mit jelent Önöknek az, hogy az utolsó forgatás helyszíne éppen Gyimesbükk volt, a történelmi Magyarország egyik legkeletibb határvidéke?

– Nyilván ennek is van egy jelképes üzenete. Deáky Andrással 12-13 évvel ezelőtt a Rákóczi-várnál – ahonnan a mostani zarándoklatunk is indult – beszélgettünk. Akkor ő elmondta, hogy nagy álma a vár újjáépítése. Most pedig részt vehettünk ezen a csodálatos ünnepségen, ami azt bizonyítja, hogy ha valaki valamit igazán akar, azért imádkozik, és tesz is érte, akkor a Jóisten hozzásegíti ahhoz, hogy megvalósuljon. Ez az egyik legfontosabb üzenete a Hazajárónak is. Tizenöt év alatt bejártuk a Kárpát-medence szinte minden zegét-zugát, és úgy éreztük, hogy ezt az utat egy csíksomlyói zarándoklattal kell lezárnunk. Még tizenhárom epizód van hátra, ha sikerül megvalósítanunk, de ezt a csíksomlyói zarándoklatot egyfajta epilógusnak szántuk. Meghívtuk azt a több ezer szereplőt is, akik az elmúlt tizenöt év során szerepeltek a Hazajáróban. A Kárpát-medence minden elszakított területéről érkeztek zarándokok. Azt kértük tőlük, osszák meg azt a gondolatot, amely számukra az összetartozást, illetve magát a Hazajárót jelenti. Egyébként méltó lezárása ez a történetnek. A Hazajáró Egylet annak idején Böjte Csaba áldásával indult, és most Böjte Csaba áldásával zárulnak a Hazajáró műsorai itt, Csíksomlyón, a Szűzanya, a Magyarok Nagyasszonya előtt.

– A Hazajáró nemcsak tájakat, hanem közösségeket és emberi sorsokat is bemutatott az elmúlt évek során. Mely találkozások vagy történetek maradtak meg leginkább?

– Számunkra minden egyes találkozás külön ünnep. A Hazajáró ugyan egy televíziós műsor, ahol 26 percbe próbáljuk belesűríteni mindazt az élményt, amit egy-egy tájegység ad nekünk, de a legfontosabbak mégis azok az emberi találkozások, amelyek útközben érnek bennünket. Ezek erősítenek meg minket abban, hogy jó úton járunk. Hálásak vagyunk azért, hogy ennyi barátra lelhettünk szerte a Kárpát-medencében, akár itt, a tömbmagyarságban élő Székelyföldön, akár a legkisebb szórványvidékeken. Sokszor talán éppen ezek a szórványban élő, mégis rendkívül erős magyar közösségek adták a legnagyobb lelki erőt számunkra. Olyan emberekkel találkoztunk, akik nemcsak minket erősítettek meg, hanem akikkel kölcsönösen tudtuk erősíteni egymást, és talán valahol erről is szól a Hazajáró. Hogy találkozzunk egymással személyesen, ne csupán az online világban éljünk, ne egy virtuális, hazug, a mesterséges intelligencia által behálózott és személytelen térben, hanem a való életben keressük egymást. Induljunk el, ne csak a képernyőkön keresztül nézzük a világot, hanem találjuk meg egymás közösségeit, és tartsunk össze.

– A műsor sokakat ösztönzött arra, hogy maguk is útra keljenek és felfedezzék a Kárpát-medencét. Mekkora felelősséget jelentett az, hogy miként mutatják be a történelmi Magyarországot?

– A Hazajáró egyszerre honismereti, turisztikai és dokumentarista műsor. Tulajdonképpen a XXI. század eleji Kárpát-medence állapotát próbáltuk bemutatni, ezért számunkra nagyon fontos volt, hogy a valóságot ábrázoljuk. Ez pedig óriási felelősséget jelentett. Sok helyen tapasztaltuk a magyar közösségek fogyását, az asszimilációt, az erős erodálódást, ugyanakkor rengeteg felemelő és biztató élményben is részünk volt. Mi mindig arra törekedtünk, hogy a Hazajáró pozitív üzenetet is hordozzon, mert bármennyire is fogyunk, bármennyire is sok közösségünk küzd nehézségekkel, mégis azokba kapaszkodunk, akik a jövőt építik. Azt érezzük, hogy Trianon után több mint száz évvel a magyarság továbbra is a Kárpát-medence egyik legmeghatározóbb közössége. Hiszünk abban, hogy még mindig fontos küldetésünk és szerepünk van itt, ezen a vidéken, és bízunk abban is, hogy a Jóisten segítségével, valamint a Magyarok Nagyasszonya közbenjárásával Magyarországnak és az egész nemzetnek szebb jövője lehet.

– Az elmúlt években sokat változott a médiafogyasztás és az utazáshoz való viszony is. Ön szerint ma mi a Hazajáró legfontosabb üzenete a fiatalabb generáció számára?

– Talán a legfontosabb üzenetünk, hogy induljanak el, és ismerjék meg a saját környezetüket, ezeket a csodálatos tájakat, amelyek körülvesznek. Azt is gyakran szoktam mondani, aki kalandra, jó barátokra, közösségi élményekre, esti tábortüzekre és beszélgetésekre vágyik, annak nem feltétlenül kell nyugat felé vagy távoli, egzotikus vidékekre utaznia. A saját történelmi hazánk is elképesztő kincseket rejt. Mi magunk is megtapasztaltuk, hogy a Kárpát-medence milyen sokszínű és lenyűgöző világ. Az alpesi magashegyektől a vadregényes szurdokokon át egészen a délvidéki sztyeppékig olyan természeti és kulturális értékekkel találkoztunk, amelyekre sokszor mi magunk is rácsodálkoztunk. Arra pedig különösen büszkék vagyunk, hogy a Hazajáró körül létrejött Hazajáró Egyletnek köszönhetően nagyon sok fiatalt sikerült kimozdítani a hétköznapokból. Ez egy valódi, élő közösség lett. Évente mintegy harminc túrát szervezünk szerte a Kárpát-medencében, és ez a mostani zarándoktúra is a Hazajáró Kupa része. Ezek az utak nemcsak a tájakat mutatják meg, hanem közösséget is építenek. Tapasztalataink szerint a fiatalok nagyon szeretik ezeket a túrákat, mert valódi kalandokat élhetnek át. Olyan élményeink is vannak, hogy egyes túrákon életre szóló barátságok, sőt még házasságok is születtek. Ezért mindenkit arra biztatunk, hogy időnként tegyék le az okoseszközöket, és induljanak útnak, mert semmi sem hasonlítható ahhoz az élményhez, amikor az ember személyesen, a valóságban tapasztalja meg mindazt a csodát és kalandot, amit a Kárpátok világa kínál.

– Bár most lezárul egy korszak, bizonyára maradtak még be nem járt területek és feldolgozatlan történetek is. Mit visznek magukkal ebből az utazásból, és milyen Hazajáró-gondolatot adnának tovább az olvasóknak?

– A Hazajáró mottója mindig is az volt: „Honismeret nélkül nincs hazaszeretet.” Az elmúlt évek során, miközben bejártuk a Kárpát-medencét, azt tapasztaltuk, egészen különleges és felbecsülhetetlen értékű világban élünk. Isten olyan csodálatos tájjal és olyan természetes határrendszerrel ajándékozott meg bennünket, amelyet igazán csak akkor lehet megérteni, ha az ember személyesen is végigjárja ezt a vidéket. Számunkra ez sokszor szavakkal leírhatatlan élményt jelentett. Most valóban lezárul valami, ugyanakkor új fejezet is kezdődik. A műsor nyomán létrejött Hazajáró Honismereti és Turista Egylet továbbviszi ezt a küldetést. Ugyanúgy járni fogjuk ezeket a tájakat, felkeressük a magyar közösségeket, és továbbra is bemutatjuk természeti értékeinket, kulturális örökségünket és történelmi emlékhelyeinket, hiszen a Kárpát-medencében szinte minden lépésnél a magyar történelemmel találkozik az ember. A Hazajáró három legfontosabb pillére mindig is a természet, a történelem és a magyar közösségek voltak, és ezt a munkát az egyesületen keresztül folytatjuk tovább. Ezért mindenkit arra biztatunk, hogy látogasson el a Hazajáró Egylet honlapjára, csatlakozzon közösségünkhöz, túráinkhoz, vagy akár induljon útnak önállóan, családdal, barátokkal. Igyekszünk minden segítséget és információt megadni ahhoz, hogy minél többen felfedezhessék ezeket a vidékeket.

– Melyek a legkedvesebb székelyföldi emlékeik?

– Székelyfölddel kapcsolatban szinte minden emlékünk különleges. Már csak az elmúlt napokra visszagondolva is azt érezzük, hogy az a humor, életerő és életvidámság, amit itt magába szívhat az ember, egészen egyedülálló. Természetesen a táj is lenyűgöző, sokszor mondogatjuk is, hogy Székelyföldet Isten is jókedvében teremtette. Az itt megélt találkozások számunkra felejthetetlenek. A medvés kalandoktól kezdve a számtalan humoros, emberi történetig rengeteg élményt őrzünk magunkban. Nagyon sok mindent átéltünk itt az évek során, ezért Székelyföld mindig is a szívünk egyik legkedvesebb része volt, és az is marad. Egyébként Székelyföld a magyarság egyik fontos bástyája lehet. Olyan hagyományőrző közösségek élnek itt, amelyek a 21. század kihívásai között is meg tudtak maradni úgy, hogy közben nem felejtették el, honnan jöttek, és azt sem, hogy merre tartanak, és talán ez a legfontosabb üzenet. A Hazajáró útja valójában végtelen. A Kárpát-medence kimeríthetetlen, a történetünk nem ért véget, és bár maga a műsor most lezárul, én úgy érzem, hogy igazából most kezdődik el igazán mindaz, amit felépítettünk. Az a szellemi és közösségi alap, amelyet a Hazajáró letett, most ad lehetőséget arra, hogy tovább építsük azt az erős várat, amelyre a jövőt is rá lehet építeni.

– Mit mutatnak a számok a Hazajáró elmúlt 15 évéről?

– Kenyeres Oszkár, a Hazajáró egyik szereplője a „nagy statisztikusunk”, tőle szoktam én is meríteni, ő pontosabban el tudná mondani. A lényeg azonban az, hogy a Hazajáró 440. adásnál ér véget. Emellett több ezer kilométert jártunk be az elmúlt 15 év során, több ezer embert szólaltattunk meg, köztük sok-sok olyan „tűzőrzőt”, akik a magyarságot őrzik a Kárpát-medencében. Összességében több tízezer kilométer utazás van mögöttünk, és ha ezeket összeadjuk, szinte „többször megmásztuk a Mount Everestet”, sőt akár a holdig is eljuthattunk volna. 
A számoknál fontosabb az, hogy már akkor is boldogok lettünk volna, ha csak egyetlen epizódot forgatunk, és egyetlen közösséget ismerhetünk meg. Így viszont, hogy ennyi helyet bejárhattunk, és a Kárpát-medence szinte minden szegletét megismerhettük, úgy érezzük, hogy egy korszakot valóban lezártunk a műsorral, de a mögötte álló mozgalom tovább él és folytatódik.