– Hogy látja, miként változott a diákok tanulási motivációja azóta, amióta megjelentek és tulajdonképpen korlátlanul elérhetők számukra a mesterségei intelligencia (MI vagy AI) alapú eszközök?

– Nem tudom, hogy van-e közvetlen ok-okozati összefüggés a tanulói motiváció csökkenése és az MI-eszközök megjelenése között, de az biztos, hogy a mesterséges intelligencia nem a motiváció irányába mozdítja a diákokat. 

– Szóval nem az olthatatlan tudásvágy az egyetlen oka a mesterséges intelligencia térhódításának az iskoláskorúak között... 

– Nos, sokan azt gondolják, hogy a fiatalok imádnak ilyen eszközökkel dolgozni, én viszont gyakorló pedagógusként azt látom, hogy ez nem teljesen így van. Egy generatív chatbot felülete például messze nem olyan vonzó számukra, mint mondjuk a TikToké. Vizuálisan egy egyszerű szöveges felület nem igazán ragadja meg őket. A probléma inkább az, hogy a diákok rendkívül szeretik használni az AI-t, de szinte kizárólag a tanulás elkerülésére. Nem azért nyitják meg ezeket az eszközöket, hogy jobban megértsenek valamit, hanem hogy azok minél gyorsabban megoldják helyettük a feladatot. Pedagógusként erre vannak érdekes tesztek. Például digitális feladatok végére fehér betűkkel oda lehet írni, hogy az esszé közepén említsék meg az Arsenal egyik középpályását. Sok diák úgy adja be a dolgozatot, hogy benne marad Martin Ødegaard vagy Declan Rice neve, mert egyszerűen bemásolták az AI válaszát anélkül, hogy elolvasták volna. Ugyanakkor az AI-t jól is lehet használni. Tartottam olyan órát, ahol a diákok csak AI segítségével fogalmazhattak angol esszét: saját mondatokat nem írhattak, csak instrukciókat adhattak a rendszernek arról, hogyan alakítsa át a szöveget, milyen stílusban fogalmazzon vagy min változtasson. Negyvenöt perc alatt három-négy bekezdés készült el, miközben végig intenzíven dolgoztak. Ahhoz ugyanis, hogy jól instruálják az AI-t, érteniük kellett a szöveget, értékelniük kellett az információt, és át kellett gondolniuk a szerkezetet. A feladat számos hasznos készséget megmozgatott, olyanokat is, amelyeket hagyományos esszéírás közben sokszor kevésbé tudatosan használnának. 

– A diákok iskolai feladataik megoldásához szükséges munka kiváltására használják. A pedagógusok munkájának kiváltásáról mit gondol?

– A mesterséges intelligencia nagyon hat a pedagógiai munkára is, és jelenleg egyfajta „sikerkommunikáció” is zajlik az AI körül: folyton azt halljuk, hogy akár a pedagógiai munka 70 százalékát megoldja. A végén ott tartunk, hogy mintha a tanárnak már nem is maradna feladata. Az AI valóban sok mindent megold, csak gyakran közepesnél rosszabb színvonalon. Én nem szeretném, ha az AI írná meg helyettem az óravázlataimat. Segíthet benne, de nem akarok teljesen rá támaszkodni, mert az ugyanúgy problémás lenne, mint amikor a diák teljes egészében AI-val íratja meg a dolgozatát.

– Mi az, ami jól működik az oktatásban a mesterséges intelligenciával?

– Az AI önmagában nem jó vagy rossz. Pont, ahogy a dinamitot is lehet rombolásra használni, de bányászatra is, vagy a lézer lehet fegyver, de gyógyíthat is. A mesterséges intelligenciával is ugyanez a helyzet. Ami szerintem igazán jól működik benne, az a személyre szabhatóság. Például nekem nyelvtanárként óriási segítség, hogy nagyon gyorsan tudok különböző szintű tananyagokat készíteni. Ha van egy feladatlap, pillanatok alatt lehet belőle könnyebb vagy nehezebb verziót létrehozni úgy, hogy a tartalom lényegében ugyanaz marad. Ez különösen fontos olyan osztályokban, ahol nagyon eltérő tudásszintű diákok tanulnak együtt. Az AI a differenciálásban is kiváló. Egy matematikafeladatot át lehet alakítani úgy, hogy egy diszkalkuliás diák számára érthetőbb legyen. Korábban ez rengeteg időt igényelt volna, ma viszont percek alatt elkészíthető több változat. Az AI segítségével munkafüzeteket is egyszerűen lehet készíteni. Olyan iskolában tanítok, ahol a diákok tudásszintje nagyon széles skálán mozog. Ha ugyanazt a feladatlapot adom mindenkinek, valakinek túl könnyű lesz, másnak túl nehéz. Az AI-val viszont lehetőség van arra, hogy minden diák a saját szintjének megfelelő feladatot kapja ugyanabból a témából. Így mindenki dolgozik, fejlődik, és senki nem unatkozik vagy szorong. Csak az a gond, hogy jelenleg nem ezekre a lehetőségekre helyeződik a hangsúly, hanem arra, hogyan lehet kiváltani a pedagógus munkáját. Pedig szerintem az órára való felkészülés és a dolgozatok javítása a tanári munka legfontosabb részei közé tartozik.

– Változtat-e az MI azon, hogy mit kell ma tanítani? Kevesebb memorizálásra és több gondolkodásra van szükség?

– Abszolút. Az egyik legfontosabb kérdés ma az, hogy hogyan változik meg a tudás fogalma az AI megjelenésével. A pedagógiai reformok történetileg mindig technológiai változásokhoz kapcsolódtak. A könyvnyomtatás például alapjaiban változtatta meg az oktatást – korábban tudásnak számított, ha valaki fejből tudta az Odüsszeiát, később már inkább az vált fontossá, hogy tudja, hol találja meg az információt. Ugyanez történt az internet megjelenésével is. Amikor a Wikipédia megjelent, sok diák egyszerűen kinyomtatta a szócikkeket és beadta dolgozatként. Őszintén szólva volt ebben valamiféle logika: ha valami már jól meg van írva, miért írná le újra? Az AI ezt még tovább viszi. Ha valaki elkezd zenét szerezni vagy rajzolni tanulni, rögtön szembesül vele, hogy az AI egy ideig jobban fog teljesíteni nála. Ez könnyen okozhat egyfajta „AI-bénultságot”, hiszen az ember tudja, hogy öt perc alatt generálhatna kész szöveget vagy képet, ezért nehezebben kezd bele a saját munkába. Pedig sokszor nagyobb munka egy AI által készített szöveg javítgatása, átszerkesztése, mint nulláról megírni valamit. Emiatt szerintem újra kell gondolnunk, mit jelent a tudás, és mit érdemes megtanítani. Ennek a folyamatnak még nagyon az elején járunk.

– Mit gondol, milyen hibákat követnek el a pedagógusok az AI használatakor?

– Az egyik legnagyobb probléma az úgynevezett „AI-slop”, amit talán AI-mosléknak lehetne fordítani. Gyakran látni olyan AI-val generált tananyagokat vagy infografikákat, amelyek látványosak, de tele vannak hibával. Például készül egy infografika Szent István vármegyéiről, de a térkép valójában a mai magyar közigazgatási rendszert mutatja. Vagy készül egy videó, amelyben a nyolc szóból hat helyesírási hibás. Ezeket sokan mégis gondolkodás nélkül publikálják, mert jól néznek ki. Pedig az AI által generált anyagokat ugyanúgy ellenőrizni és szerkeszteni kellene, csakhogy az emberek éppen azt várják ezektől az eszközöktől, hogy gyorsan működjenek, ezért nem szívesen teszik bele az utómunkát. Volt olyan tanár is, aki AI-val készített országneves feladatlapot, majd, amikor megkérdeztem, milyen országok szerepelnek benne, azt mondta, nem tudja. Az AI előtt elképzelhetetlen lett volna, hogy valaki úgy vigyen be tananyagot egy órára, hogy nem tudja pontosan, mi van benne. Szerintem az AI akkor lesz valóban hasznos társunk, ha elfogadjuk, hogy a gondolkodást nem lehet megspórolni vele.

– Mi az, amit biztosan nem fog tudni helyettesíteni az AI?

– Erre szerintem ma senki nem tud őszintén válaszolni. Olyan gyorsan fejlődik ez a technológia, hogy még rövid távon is nehéz megjósolni, mi történik majd. Egy másfél éve írt könyvünk jelentős része ma már elavultnak számít.

– Ennek ellenére, öt év múlva milyennek látja az oktatás és az AI kapcsolatát?

– Fogalmunk sincs róla! Lehet, hogy visszafogják a fejlesztéseket, de az is lehet, hogy egészen új szintre jutunk. Éppen ezért nem gondolom, hogy külön AI-tantárgyra lenne szükség. Ahogy nincs „internet tantárgy” vagy „számológép tantárgy” sem. Szerintem inkább a pedagógusok digitális készségeit kell fejleszteni, és ki kell alakítani egy etikai keretrendszert arra, hogyan használjuk ezeket az eszközöket, mert ha a diák azt látja, hogy a tanár is ellenőrizetlen, hibás AI-anyagokat használ, akkor nehéz lesz hitelesen beszélni neki a mesterséges intelligencia etikus használatról…