A gyógynövényágazat lehetőségeit, valamint a termelésre, gyűjtésre, feldolgozásra, illetve forgalmazásra vonatkozó szabályokat Flórián Albert, a Székely Herbárium Egyesület elnöke és Lakatos Márk, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem mesteroktatója ismertették. Kiderült: a gyógynövények esetében a termőhely kiválasztásától a betakarításon és szárításon át egészen a csomagolásig és értékesítésig számos előírást kell betartani.

Nem mindegy, honnan…

A romániai előírások szerint már a termőhely kiválasztásánál fontos szempont a környezet tisztasága – tudtuk meg Flórián Alberttől. A gyógynövényt nem célszerű ipari szennyezőforrás, hulladéklerakó vagy forgalmas út közvetlen közelében termeszteni vagy gyűjteni, mert az alapanyag minősége szempontjából a szennyeződések, különösen a nehézfémek jelenléte komoly kockázatot jelenthet. A gyakorlati útmutató legalább két-három évente talajvizsgálatot is előír a nehézfém-szennyezés kizárására.

Szintén alapvető követelmény a pontos botanikai azonosítás. Csak az engedélyezett gyógynövények termeszthetők, illetve gyűjthetők, a tiltólistán szereplő fajok termesztése és forgalmazása nem megengedett. A dokumentációban a növény közismert neve mellett a tudományos, latin nevét is fel kell tüntetni, és fajonként ültetési tervet is kell készíteni. A termesztés során csak engedélyezett növényvédő szerek használhatók, és naprakész permetezési naplót kell vezetni, amelyben szerepel a kezelés időpontja, a felhasznált szer neve és dózisa, a kezelt terület, valamint az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartása.

…és hogyan

A betakarítást a növény megfelelő fenológiai állapotában, száraz, napos időben kell elvégezni. Erről szintén jegyzőkönyvet kell vezetni, amely a termelő, a termőterület, a növény és a betakarítás adatai mellett a szállításra és a tételazonosításra vonatkozó információkat is tartalmazza. A betakarítással azonban még nem ér véget a követelmények sora. A szárításnál a növényi részeket emelt rácson vagy hálón kell elhelyezni, hogy ne érintkezzenek a talajjal. Az előírás szerint a szárítás 30–45 Celsius-fok közötti hőmérsékleten, megfelelő légáramlás mellett történhet. Földön, műanyag fólián vagy túl vastag rétegben a növény nem szárítható. A megszárított alapanyag nedvességtartalma legfeljebb 10–12 százalék lehet, és a penészmentességet is biztosítani kell. A megszárított gyógynövényt száraz, sötét és jól szellőző helyen kell tárolni. Erre a szabályzat szerint papírzsák, kartondoboz, textilzsák vagy üvegedény használható, míg a műanyag zsák, a közvetlen napfény és a magas páratartalom nem megengedett.

A csomagolás se árthat

A feldolgozásnak is megvannak a maga szigorú feltételei. A teák csomagolását vagy más elsődleges feldolgozási műveleteket tiszta, elkülönített helyiségben kell végezni, ahol mosható felületek és kézmosási lehetőség áll rendelkezésre, valamint biztosítani kell a rágcsálók és kórokozók kizárását. A forgalomba hozatalnál csak zárt, sérülésmentes, előrecsomagolt termék értékesíthető, a kimért árusítás nem megengedett. A címkén kötelező feltüntetni a termék nevét, a növény román és latin nevét – a magyar név opcionális –, a felhasznált növényi részt, a mennyiséget, a termelő nevét és címét, a származási helyet, a lejárati időt, a tárolási útmutatót és a tételszámot.

A forgalmazás előtt a termék laboratóriumi vizsgálata is kötelező – például Enterobacteriaceae, élesztő- és penészgombák jelenlétének kiszűrésére –, a megfelelési minimumok pedig éves laborvizsgálatot írnak elő. A hatósági ellenőrzések során a higiéniai körülményeket, a dokumentációt, a címkézést, a szennye­zésmentességet, a HACCP-rend­szert és a nyomon­kö­vet­hetőséget is vizsgálhatja a DSVSA, a DSP meg az ANPC, a szabályszegésekért pedig akár 1000–20 000 lejig terjedő bírság is kiszabható – ismertette a Székely Herbárium Egyesület elnöke.

A szomszéd kertje zöldebb?

A magyarországi szabályozás több ponton is eltér a romániai gyakorlattól. Lakatos Márk kifejtette: az anyaországban a megfelelő higiéniai feltételek biztosítása és az egészségügyi kiskönyv megléte mellett a kistermelők akár a saját konyhájukban is kialakíthatják a feldolgozás feltételeit, míg Romániában erre jelenleg nincs jogi lehetőség. A magyar szabályozás ugyanakkor más szempontból szigorúbb: a kistermelők csak monoteákat készíthetnek, teakeverékeket nem állíthatnak elő. Romániában megfelelő engedélyek birtokában erre a kisebb termelőknek is lehetőségük van.

Mi kell a gyógy­hatáshoz? Papír…

Eltérések mutatkoznak a vadon termő gyógynövények gyűjtésének engedélyezésében is. Székelyföldön a terület tulajdonosának – például közbirtokosság – vagy kezelőjének hozzájárulása mellett a megyei környezetvédelmi hatóság engedélyére is szükség van. Míg a közbirtokossági engedélyek viszonylag rövid idő alatt beszerezhetők, a környezetvédelmi hatóság eljárása hosszabb időt vesz igénybe, így a gyűjtést jó előre meg kell tervezni. Magyarországon nem védett területen elegendő a tulajdonos vagy a kezelő – például állami erdészet – engedélye, védett vagy Natura 2000-es területen viszont külön természetvédelmi engedélyezési eljárást kell lefolytatni, amely Lakatos Márk elmondása szerint akár 90 napig is eltarthat. A szakember rámutatott arra is, hogy a romániai rendszer jelenleg nem tesz kellő különbséget egy néhány száz kilogrammos éves mennyiséget előállító kistermelő és egy több száz tonnás kapacitású nagyvállalat között.

Megtudtuk, hogy idehaza a kistermelők helyzetének könnyítése nem új törekvés: korábban parlamenti szinten elindult egy törvényalkotási folyamat az elsődleges feldolgozási és csomagolási tevékenységek egyszerűsítésére. A kezdeményezés 2019-ben eljutott a parlamentig, ám a folyamatot a koronavírus-járvány megállította. Lakatos Márk szerint ezt a munkát érdemes lenne folytatni, hiszen a hegyvidéki gazdálkodás felté­telei – a rövidebb vegetációs időszak és a magasságból adódó sajátosságok – jelentősen eltérnek a síkvidéki térségekétől.

Van potenciál a hatóanyagban

A szabályozási nehézségek ellenére a gyógynövényágazat előtt komoly piaci lehetőségek állnak, ugyanis Európában és világszerte folyamatosan növekszik a kereslet a jó minőségű, biotanúsítvánnyal rendelkező gyógynövény-alapanyagok iránt. A klímaváltozás ugyanakkor egyre inkább érezteti hatását a gyógynövények gyűjtésében és termesztésében is. A csapadékhiány és az időjárási szélsőségek egyes fajok állományát és a begyűjthető biomassza mennyiségét is visszavetheti. A vadon termő növények begyűjtésénél emellett egyre nagyobb problémát jelent a munkaerőhiány is. Ez hosszabb távon éppen a kisebb, családi gazdaságok számára teremthet lehetőséget: felértékelődhetnek azok a termelők, akik kisebb mennyiségben, de ellenőrzött körülmények között, megfelelő dokumentációval és jó minőségű alapanyaggal tudnak megjelenni a piacon.

Összegzésképpen a szakemberek rávilágítottak, hogy a székelyföldi gyógynövényágazat számára egyszerre jelent kihívást és lehetőséget a következő időszak. A tiszta hegyvidéki környezet, a hagyományos növényismeret és a jó minőségű alapanyag olyan adottság, amelyre érdemes építeni, de a piacra lépéshez ma már nem elegendő a növények ismerete. A termelőnek a megfelelő termőhely kiválasztásától a betakarítás dokumentálásán, a szakszerű szárításon és laborvizsgálaton át egészen a címkézésig és a nyomonkövethetőségig számos követelménynek kell megfelelnie. Hangsúlyozták, hogy a gyógynövényágazat fejlesztéséhez nem a szabályok lazítására, hanem azok életszerűbb alkalmazására lenne szükség. Olyan kistermelői szabályozás kialakítása lehetne célszerű, amely a fogyasztók biztonságát garantáló követelmények megtartása mellett figyelembe veszi a székelyföldi hegyvidéki gazdálkodás sajátosságait is. Ez teremthetne olyan kereteket, amelyek között a kisebb gazdaságok is jogszerűen és versenyképesen hasznosíthatnák a térség egyik fontos természeti és gazdasági erőforrását.