Az első lapkezdemény a mai Hargita megye területén 1849 pünkösdjén jelent meg Csíksomlyón, a Hadi Lap alig 7 lapszámot ért meg. Mü és Önök című vezércikkében Biró Sándor százados azt írja: „Mü Hírlapot Szerkeztünk Csíkban, az Európai mivelődés’ határ szélén, a’ nagy Magyarország’ végső gránit szírt ormai alatt, Hargita és Gimes vad rózsái között.” A lap periodicitása pedig az olvasókon múlott, mert mint a fejléc alatt olvasható volt, „Megjelenik minden héten egyszer fél íven hétfőn, s ha a szabadság lelkes harczosai előfizetésük által oly részvétet tanúsítanak lapunk iránt, hogy a költség fedezve lesz, megjelenik hetenkint kétszer, hétfőn és csütörtökön.” 
A 19. század végén és a 20. század elején térségünket is elérte az olvasás divatja, Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen is jelentek meg hosszabb vagy rövidebb időn át – némelyikük csupán ideig-óráig – lapok, tájékoztatva olvasóközönségüket és dokumentálva a kor történéseit.
A második világháború után berendezkedett új hatalom saját propagandacéljaira létrehozta a központi és tartományi-megyei lapok hálózatát. Győrffy Gábor sajtótörténész szerint a rendszerváltásig tartó pártállami időszakban 1971-ben működött országszerte a legtöbb magyar kiadvány, szám szerint 42, ebből 29 élte túl a diktatúrát, többségük a rendszerváltás után új néven jelent meg. Lapelődünk, a Hargita az 1968-ban bekövetkezett megyésítéskor jött létre. A sajtótörténész szerint: „Az 1968 utáni engedmények időszakában létrehozott intézmények sokkal jelentősebb hatással voltak a romániai magyarság nemzeti öntudatára, mint azt a pártpolitika engedélyezte volna.” Albert Antal, a lap alapító-főszerkesztője írta volt az első szám vezércikkében: „Azon fogunk munkálkodni, hogy rendszeresen tájékoztassuk olvasóinkat az ország és megyénk legfontosabb eseményeiről, valósághűen tükrözzük e vidék gazdasági, társadalmi és művelődési életének leglényegesebb kérdéseit.”
A kollekciót lapozgatva feltűnő a lap első éveinek erős közéleti elkötelezettsége, figyelemre méltó a kulturális témák iránti érzékenysége. Természetesen a kor elvárásainak is eleget tett a lap, naponta hozta a propagandaanyagokat, de olykor fondorlatosan éppen a propagandából merített érveket egy-egy, a magyarságot érintő társadalmi kérdés rendezésére vagy kulturális kezdeményezés megalapozására, felkarolására.
A rendszerváltás új lehetőségeket nyitott a sajtópiacon is, a szólásszabadságra, a szabad véleménynyilvánításra, a hiteles tájékoztatásra való igény kielégítésére több napilap és időszakos kiadvány jelent meg a megyében is, folyamatos megjelenésről azonban csak lapunk tud beszámolni. Reméljünk, hogy – mint a derék Biró százados fogalmazott 1849-ben – olvasóink kitartanak mellettünk, „előfizetésük által oly részvétet tanúsítanak lapunk iránt, hogy a költség fedezve lesz”.
2022 kihívásai látszólag másak, betölteni kívánt szerepünket és ars poeticánkat mégsem változtatják meg. Világjárványon túl, energiaválságon innen, a háború szomszédságában, állandó online ellenszélben és kényszerű monopolhelyzetben sem kívánunk mások lenni, mint amik voltunk: a megye emberének hiteles tájékoztatói. Hiszünk a leírt és kinyomtatott betű hatalmában, a tudás és kultúra erejében. Azért dolgozunk, mert meggyőződésünk, hogy Hargita megye és lakói megérdemelnek egy róluk és nekik anyanyelvükön szóló, nem kizárólag online, hanem hagyományos, papíralapon is elérhető napilapot. Az elmúlt időszakban sok energiát fordítottunk arra, hogy a megőrzendő tradíciók mellett az új idők szavára is méltóképpen feleljünk. Újragondolt és átalakított online felületeink mellett a nyomtatott Hargita Népe is új arculattal, olvashatóbb és áttekinthetőbb megjelenéssel, színesebb tartalommal köszönti olvasóit. Jó lapozgatást kívánunk!

Rátz-Illés Mária
Sarány István