Megszokott hétvégi kép: ülök a tévé előtt a kanapén, ölemben laptop, szól a tévé, világít a telefon képernyője. Életem párja némi rosszallással vegyes csodálkozással néz be, hogy megállapítsa, megint legalább három-négy sporteseményt követek párhuzamosan. Ilyen szombatom volt a legutóbbi: a szeredai focis lányok itthon játszottak, de nem értem ki a szemközti pályára. Nosza, nézzük az online közvetítést, közben magyar bajnoki a tévében, lássuk, a Paks kapaszkodik-e tovább a Fradira. 
Kis szünet, ajjaj, kezdenek a hokisok, közben fél szemmel nézzük a kosárlabda fullcourtot, bár már eldőlt, a rajongott klub a harmadik lesz az alapszakaszban. Azért nem kellett volna otthon kikapni. Mindegy, csüggedni nincs idő, a hokis fiúk szárnyalnak, ki gondolta volna? A Nyíregyházát azért megnézzük, hátha elkapják a Puskást. Nem kapták, fel van adva a lecke a Ferencvárosnak, ők meg Miskolcra mennek, hajajj, az sem lesz egy sétagalopp.

Elcsendesedik az este, minden véget ért, elszállt a duda, a sípszó hangja, lejártak a nyilatkozatok, lementek a gólösszefoglalók, átolvastam a tudósításokat, interjúkat. Magyarázzák a bizonyítványokat. Nincs mit magyarázni ezen. Mindig azt gondoltam, az eredmény beszél, a többi csak üres duma.
Sportnemzet a magyar, mondják. Hozzáteszem, sportrajongó nemzet. Biztos vagyok benne, hogy nem egyedi eset vagyok, aki távirányítóval a kezében, laptoppal az ölében, telefonnal maga mellett vackolja be magát a nappaliban szombatonként, vasárnaponként.
Mindenkinek, akit csak egy kicsit is elragadott a sport szeretete, van kedvence. Kedvenc csapat, kedvenc versenyző, kedvenc színek, kedvenc pálya, kedvenc sorozat. Ilyenek vagyunk, szeretünk rajongani, és ha már mi (vagy a gyerek, haha) nem lett élsportoló, legalább adózzunk elismeréssel azok előtt, akik viszont mindenről lemondva azokká váltak és hétről hétre a pályán bizonyítanak.
Persze, ne feledjük, itt a tavasz, érdemes megmozdulni, felkeresni valamelyik közeli pályát, vagy összegyűjteni a haverokat egy laza focira, de a gyerekkel is elég lemenni biciklizni, passzolgatni. Ha nem is lettünk profik, a mozgás öröme mindenki számára elérhető, éljünk vele! Menjünk sétálni, túrázni, ássuk fel a kertet, takarítsuk ki a pincét, mozogjunk, élvezzük, hogy mozoghatunk, hogy kering a vérünk, mint a fanedvek rügyfakadáskor! Emelkedjük fel szépen a fotelből, legalább pár órára. Aztán jön a következő szombat…