Hosszú évek óta szólnak egyöntetű elismeréssel a román szakértők, lapok, megmondóemberek a magyar futballban bekövetkezett pozitív folyamatokról. Az anyaországban felhúzott modern stadionok – amelyek nemegyszer másod- vagy harmadvonalbeli csapatokat szolgálnak, de ez egy másik írás témája lehetne – , az európaivá varázsolt körülmények, a gombamód szaporodó edzőpályák, az utánpótlásképzést biztosító akadémiai rendszer, a bőkezű sportfinanszírozás által a futballba pumpált eurómilliók irigylésre méltó helyzetet teremtenek a magyar labdarúgásnak.
A magyar futball pedig – legalábbis látszólag – rászolgál az elismerésre, a válogatott sorozatban harmadik alkalommal szerepelt az Európa-bajnokságon, a „nemzet csapata” szerepében tetszelgő Ferencváros pedig már-már állandó résztvevője valamely európai kupasorozatnak. 

Egy-egy nagyszerű magyar eredményre világszerte felkapják a fejüket a futballszakemberek, miközben a romániai viszonyok cseppet sem nevezhetők rózsásnak. A sorra megszűnő klubok, a közpénzeket emésztő, siralmas produkciót nyújtó egyesületek cseppet sem teszik vonzóvá a román „szuperligát”. (Bár ez utóbbi mondat ráhúzható a magyar viszonyokra is, de ez megint más téma.)
Mindehhez képest a magyar zászlóshajó ismét elsüllyedt a csoportkör utáni kieséses szakaszban. A Fradi bántóan sima vereséget szenvedett a leginkább söreiről híres Plzenben, miközben a Steaua-utód FCSB odapörkölt a görögök büszkeségének és kettős győzelemmel ütötte el a további küzdelmektől a PAOK csapatát. Tette mindezt úgy, hogy hajszálra volt attól, hogy automatikusan a nyolcaddöntőbe verekedje magát.
Nem ismerem pontosan a cseh és a görög futball erőviszonyait, de nagyjából úgy képzelem, hogy hasonló polcra helyezhető a két ország klubfutballja. Ezt végiggondolva még szomorúbb a Ferencváros produkciója. Mindezt azzal tetézik a zöld-fehérek, hogy a honi bajnokságban is átadták a listavezető pozíciót a Puskás Akadémia csapatának. Igen, az a sokak által falusi csapatnak nevezett együttes vezet több ponttal a szinte örökös bajnoknak kikiáltott Fradi előtt, amely sokaknak szúrja a szemét. Már csak a neve miatt is, de ez megint csak egy másik történet.
A kérdés az, hogy hogyan ne legyen a bezzeg Magyarországból lassan bezzeg Románia? Ne legyenek illúzióink, ha a trikolórok kijutnak a világbajnokságra, ami Magyarországnak 1986 óta nem sikerült, végképp lemaradunk a „bezzegversenyben”. A selejtezők sorsolása igencsak kedvezően alakult a sárga-kék-pirosak számára, Marco Rossi csapatának pedig alaposan fel kell kötnie a gatyát, ha ott akar lenni a világfutball legfontosabb eseményén. De mikor kötnék fel azt a nemes ruhadarabot, ha nem éppen most. Hadd zengjen újra a világ a bezzegmagyarok hírétől!