Ha azt tapasztaljuk egy sporteseményen, hogy a székely(földi) közönség teljes szívvel a román válogatott mezét felöltő csapatnak szorít, azt gondolhatjuk, valami nem stimmel. Pedig pontosan ez történt az elmúlt napokban, Csíkkarcfalván zajló egyetemi Jégkorong Világkupa küzdelmei során. A román(iai) csapat a rendre telt házas nézősereg teljes szimpátiáját élvezve lépett a jégre, lehetett az ellenfél a világhíres Kanada, vagy éppen Csehország együttese. Mielőtt a tájékozatlanabb olvasó a szemét dörzsölgetve morogna maga elé valami olyasmit, hogy hm, változik a világ, gyorsan tegyük hozzá, szó sincs arról, hogy a székely atyafiak mostantól az állam iránti lojalitásukat a lelátókon hirdetnék trikolórokat lengetve. 
Az igazság az, hogy a Felcsíki Műjégpályán szereplő, „román” egyetemi válogatott szinte teljes egészében székely fiatalokból állt, többségében a Sapientia U23 és a Háromszéki Ágyúsok csapatát képviselték. Az egy szem román nemzetiségű játékos Svédországból látogatott haza, eleget téve a meghívásnak. Mindezek fényében talán már sokkal kevésbé meglepő, hogy az első játéknapon Kanadát bravúros játékkal legyőző házigazda óriási népszerűségnek örvendett Karcfalván. Igaz, a szurkolók nehezen találták ki, hogyan is buzdíthatják a fiatalokat. 
Érződött a mérkőzések hangulatán, hogy nem igazán tud mit kezdeni ezzel a faramuci helyzettel a lelátók népe. Aztán a gordiuszi csomót átvágva zengett a „Hajrá, fiúk!”, a „Mindent bele!”, és minden egyes találkozó végén rákezdett a zenekar a székely himnusz dallamára… A székely fiúk pedig felsorakoztak a jégen, és büszkén hallgatták a régió énekelt imáját, „Ne hagyd elveszni…”. A román csapat egyetlen román nemzetiségű játékosa nem állt a jégre, de a cserepadnál tisztelettudóan végigvárta a himnusz végét. Mindez persze csupán egy mellékszál, jelentősége szinte eltörpül az esemény nagyszerűsége mellett. Elcsépelt kifejezésnek tűnik a „hokiünnep”, ám ez esetben egyáltalán nem túlzó. A Román Jégkorongszövetség frissen megválasztott elnöke, Nagy Attila és munkatársai olyan rendezvényt álmodtak és valósítottak meg, amiről még sokáig beszélni fogunk. Nemcsak hogy Felcsíkra szólították a világ legnagyobb jégkorongnemzeteinek egyetemi válogatottjait, hanem kiváló házigazdáknak is bizonyultak. A kitűnően szervezett esemény nem hiába vonzott nap mint nap százakat a jégpálya lelátóira, a kitűnő mérkőzések mellett a körítés is méltó volt a világkupa elnevezéshez.
A csapatok pedig kitettek magukért, a legnagyobb érdeklődéssel kísért román(iai) csapat két bravúros győzelem után a végső győztest, az Amerikai Egyesült Államokat is megszorongatta az elődöntőben. Azt talán ecsetelnünk sem kell, milyen szinten űzik ezt a sportot, és mit jelent az egyetemi sport a tengerentúlon. Elég talán megemlítenünk azt az adatot, hogy az NCAA (National Collegiate Athletic Association) által felügyelt egyetemi hokis versenysorozatok két divíziójában közel 120 együttes szerepel… A közönség után szabadon: szép volt, székely fiúk!