Míg korábban nem fog­lalkoztak nagy­em­lő­sök kutatá­sával, most már régóta jelen vannak a biodiverzitás-monitoring, az ökológiai rendszerek elem­zése és a természetvédelmi együtt­működések területén – mondja érdeklődésünkre dr. Szép Ró­bert, az intézet igazgatója. 

– A programhoz csat­la­ko­zás lehetőséget adott arra, hogy szakmai hátterünkkel és a helyi közösségekkel ki­épí­tett kapcsolatainkkal hoz­zá­­­­­járuljunk egy euró­pai jelen­tőségű kezde­mé­­nye­zéshez. Har­gita me­gyé­­ben ugyan a magas tele­­püléssűrűség és a föld­rajzi adottságok miatt a bölények visszatelepítése nem reális, a térség számára azonban a program tapasztalatai és ku­tatási eredményei így is je­lentős értéket képviselnek. Fon­tos, hogy a program nem­csak természetvédelmi pro­jekt, hanem tudományos és társadalmi folyamat is, ame­lynek hosszú távon a Szé­kelyföldön is lesznek közvetett hasznai – mutat rá a szakember.

Az ökoszisztéma mérnöke

A bölény Európa legnagyobb testű szárazföldi emlőse, ame­ly­­nek jelenléte öko­lógiai szem­pontból kiemelkedő. 
– A Krassó-Szörény me­gyében, a Déli-Kárpátok nyu­gati részén található Szárkő-hegységben (Munții Țarcu) ma már közel háromszáz egyed él szabadon, emellett Argeș és Neamț megyében élnek kisebb bölénypopulációk. Az állatok nemzetközi te­nyész­programokból származ­nak, és gondos genetikai kiválasztás után kerültek vissza a ter­mészetbe – teszi hozzá az igaz­­gató, arra is felhívva a fi­gyelmet: a visszatelepítés nem öncélú, hiszen a bölények le­gelésükkel szabályozzák a növényzetet, visszafogják az erdőterjedést, és így hozzá­járulnak a nyílt élőhelyek fenn­maradásához, ami szá­mos más növény- és állatfaj számára biztosít élőhelyet, tehát a bölény ökológiai sze­repe kiemelkedő, egyfajta öko­szisztéma-mér­nök­nek te­­kinthető, amely jelentő­sen nö­veli a biodiverzitást. A pro­­­jekt által hosszú távon ön­fenntartó, természetesen sza­­­­po­rodó populációkat sze­­ret­­nének létrehozni, ame­lyek beilleszkednek az öko­szisz­témákba, és javítják a táj ökológiai funkcióit. Ehhez szoros együttműködésre van szükség a természetvédelmi szervezetek, a vadgaz­dál­kodók, az önkormányzatok és az erdészetek között. 
– A bölény és a medve is a Kárpátok szimbolikus faja, és bár nálunk bölények nincsenek, a medvék jelenléte és az ehhez kapcsolódó ku­tatások kiválóan illeszthetők a program szellemiségéhez: a nagyemlősök sze­re­pe kulcs­fontosságú az öko­szisz­témák működésében – mu­tat rá a csík­szeredai kutató.
A program a modern tech­­nológiát és a hagyományos módszereket kombinálja. Pél­dául GPS-nyakörvekkel köve­tik a bölények mozgását, ka­­­­­meracsapdákkal rög­zítik vi­selkedésüket, de terepi meg­figyeléseket és vegetációs fel­­méréseket is végeznek, mi­köz­ben nemzetközi partne­rekkel genetikai vizsgálatokat folytatnak. A történelmileg kis egyedszámból származó popu­láció genetikai válto­zatosságának megőrzése kulcs­­­fon­tosságú, hiszen ez ha­­­tározza meg a hosszú távú fennmaradás esélyét.

Jelenlétük erősíti a biodiverzitást

Kihívásokban sincs hiány. A bö­lények nagy testméretük miatt kiterjedt, változatos élő­helyet igényelnek, és nem tudják kiküszöbölni, hogy károkat okozzanak a mezőgazdasági te­rületeken, vagy hogy ne forduljon elő az emberrel való konfliktus. Az élőhelyek fragmentáltsága, a települések közelsége és a gazdálkodási nyomás mind olyan tényezők, amelyekre meg­­oldást kell találni. Ugyan­akkor a helyi közösségek számára a program több szem­pontból is előnyös. Az ökoturizmus fejlesztésével új gazdasági lehetőségek nyílnak, munkahelyek jönnek létre, és nő a térség látogatottsága. Emellett a környezeti nevelés és az ismeretterjesztés is fon­tos szerepet kap, a fiatal ge­nerációknak bemu­tatva a ter­mészetvédelem je­lentőségét.
Szép Róbert rámutatott, hogy a program eddigi ered­ményei figyelemre méltóak, ugyanis Romániában ön­fenn­tartó, szabadon élő bö­lénypopulációk alakultak ki, például a Szárkő-hegy­ség kö­zel háromszáz pél­dánya is teljes mér­ték­ben beilleszkedett az öko­­szisztémába. A moni­to­­ring adatai szerint a bö­lények jelenléte elősegíti a biodiverzitás növekedését: új növényfajok jelentek meg, nőtt a rovarpopulációk vál­tozatossága, a madarak szá­mára is több táplálkozóhely alakult ki.
Hosszú távon a kutatók célja, hogy az alpopulációk öko­­lógiai folyosókon keresztül összekapcsolódjanak, így biz­tosítva a génáramlást és a populációk hosszú tá­vú élet­képességét. Az ICDCRM és a Sapientia – EMTE együtt­működése pe­dig lehetővé teszi, hogy a program eredményei Hargita megyében is hasz­nosuljanak: tanösvények, ok­tatási prog­ramok és kö­zösségi rendez­vények révén a nagyemlősök szerepe az öko­szisztémában szélesebb körben is meg­ismerhető.
 

Bölény-visszatelepítések Európában
A bölény visszatérése a Kárpátokba nem előzmény nélküli. A program mintáját a lengyelországi Białowieża-erdő Nemzeti Park adta, ahol a világ egyik legjelentősebb po­pulációja él. Romániában mára három térségben alakultak ki szabadon élő állo­mányok: a Szárkő-hegységben, a Vânători–Neamț természetvédelmi területen és a Fo­garasi-havasokban. A visszatelepítések so­rán külön figyelmet fordítanak arra, hogy az állatok ne kapjanak mesterséges takar­mányt, és konfliktushelyzetekben is biztosítva le­gyen a faj védelme. A program célja nem csupán a faj megmentése, hanem az öko­szisztémák helyreállítása, a biodiverzitás növelése, valamint a helyi közösségek be­vonása és az ökoturizmus fejlesztése. A nemzetközi tenyészprogramoknak és vissza­telepítési kezdeményezéseknek kö­szön­hetően ma már több országban is ismét szabadon élnek bölények – Len­gyelországban, Fehéroroszországban, Lit­vá­­niában, Oroszországban, Ukrajnában és Szlovákiában. Érdekesség, hogy egykor a történelmi Magyarország területén is élt európai bölény, vadászata Mátyás király ide­jén még mindennaposnak számított. A Wiki­­pédia szerint az utolsó magyar bölényt Erdély­ben, a borgói Plaj-magaslaton ejtették el 1762-ben. A fajnak három alfaja volt ismert: az európai síksági bölény (Bison bonasus bonasus), amely Kelet-Európában ma is él, ez az egyetlen fennmaradt alfaj, a kaukázusi bölény (Bison bonasus caucasicus), valamint a kárpáti bölény (Bison bonasus hungarorum), ez az alfaj élt a történelmi Magyarországon.