Minden diáknemzedéknek meg­adatik, hogy legalább egy olyan tanáregyéniséggel, sze­mé­lyiséggel hozza össze a sors, aki habitusával, tudásával, magatartásával akarva-akaratlanul is mély nyomot hagy a diákban, jelentős mértékben meghatározza tudását, világlátását, gondolkodásmódját. Ilyen tanár volt Mirk László is, míg aktív pedagógus volt. De ugyanilyen hozzáállással végezte korábban újságírói munkáját is: a témában elmélyedve, alaposan körbejárva, jól dokumentálva írta riportjait, információkat és élményt nyújtva az olvasónak.
Mirk László, 1944. szeptember 23-án szü­letett Marosvásárhelyen, szülővárosa patinás iskolájában, a Bolyaiban érettségizett 1962-ben, majd a helyi Pedagógiai Főiskolán román–magyar nyelv és irodalom tanári diplomát szerzett (1965), később középiskolai tanári képesítést nyert a Bukaresti Egyetem filológia karán. Pályáját Szentegyházasfalu általános iskolájában kezdte, 1974-től a Hargita megyei KISZ-bizottság művelődési osztályvezetője s az Ifjúmunkás székelyföldi tudósítója. 1990-től középiskolai tanár Csíkszeredában. Írásai megjelentek az Ifjúmunkás, a Falvak Dolgozó Népe, a Hargita és a Megyei Tükör napilapokban, a rendszerváltás után a Hargita Népe napilap és a Hargita Kalendárium is közölte írásait. Közben versantológiákat szerkesztett és riportantológiákban szerepelt, Kovács Nemerével együtt riportkötetet jegyzett.

Újságíróként és pedagógusként egyaránt időt és energiát szentelt arra, hogy hivatali teendőjén túl is vérbeli értelmiségiként a köz javát szolgálja, s tette ezt a gyerekeknek szerkesztett, szellemesen szórakoztató játékokat tartalmazó kiadványokkal, a Kriterion Könyvkiadó számára összeállított tematikus versantológiákkal, vagy a különböző periodikákban megjelent néprajzi vagy irodalom tárgyú tanulmányaival. Már az 1970-es évektől érdeklődést tanúsított a népélet tanulmányozása iránt, számos publikációban foglalva össze kutatási eredményeit, később, középiskolai tanárként diákjait is bevonta a gyűjtőmunkába, számos pályázaton vett részt velük, számos diákja pályamunkája kapott rangos elismerést.
A moldvai magyarság is Mirk László érdeklődésének hom­­­­lokterében áll, ez megmutatkozik nemcsak a néprajzi jellegű kutatásokban, hanem például az e népcsoportról szóló versek felkutatásában és közreadásában is.
Mirk László szerteágazó és alapos tevékenységéért számos díjat és elismerést kapott, méltatva ezáltal kiemelkedő művelődésszervezői, újságírói, szerkesztői munkásságát, a romániai magyar nyelvű oktatás és nevelés szakterületén kifejtett tevékenységét, amellyel a közoktatás megmaradását, fejlesztését, az anyanyelvű kulturális örökség megtartását szolgálta. De mint Halász Péter néprajzkutató írja Mirkó László Erdély lelke szólal című kötetének recenziójában: „A hivatására rátermett tanárt számos tulajdonságáról lehet felismerni, ezek közül az egyik valószínűleg az, hogy nyugdíjba vonulása után sem tudja abbahagyni a tanárságot, nem képes – és nem is akar – megszabadulni a pályája során agyában, szívében, lelkében felgyülemlett ismeretanyag továbbadásának kényszerétől.”
Nem véletlen, hogy volt diákjai, tanítványai úgy emlékeznek rá, mint arra a ritka tanáregyéniségre, aki habitusával, tu­­­dásával, magatartásával akarva-akaratlanul is mély nyomot hagyott bennük, jelentős mértékben meghatározta világlátásukat, gondolkodásmódjukat.