Több mint negyvenöt esztendő ku­­­­­­­ta­­tómunkája, négyszáz adatközlőnek több mint ezerkétszáz kérdésre adott válaszának lejegyzése és feldolgozása, tizenegy kötet, számtalan tanulmány és más tudományos publikáció – ezek a szám­adatok jelzik érzékletesen dr. Balázs Lajos néprajzkutatónak a Csíkszentdomokos szokásvilága feltárásához, tudományos feldolgozásához és annak eredményeihez kapcsolódó munkásságát. E munka jelentőségét pedig az példázza a legkézenfekvőbb, módon, hogy az általa jegyzett kötetek a Kárpát-medence hét egyetemén az ajánlott bibliográfia részét képezik.
Balázs Lajos 1939-ben született Bukarestben, kászoni szülők gyermekeként. 1940-ben a család Csíkszentmártonban telepedett le, s mivel a szülőket 1952-ben kuláknak minősítették, a fiatal Lajost kizárták az iskolából, egyetemre is csak később jelentkezhetett. Egyetemi tanulmányait Bukarestben végezte, romántanári oklevelet szerzett 1964-ben. Tanári működését Balánbányán kezdte, majd volt iskolaigazgató, kultúraszervező, a megyei művelődési felügyelőség munkatársa, a pionírszervezet Hargita megyei vezetője, középiskolai tanár és egyetemi oktató: 2001-ben a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai oktatási helyszínén a Humántudományok tanszéken a román–angol szak alapítója volt.

Pedagógusi, hivatali munkája mellett néprajzi kutatásokat végzett Csíkszentdomokoson. Munkamódszerét vertikálisnak nevezte, mint mondta, más kutatóktól eltérően – akik nagy területről igyekeznek összegereblyézni a tudást, összegezni az addigi kutatásokat – ő egy szűk pászmán ás le egyre mélyebbre, igyekszik feltárni a kutatott terület mélységeit. 1976-ban doktori tudományos fokozatot szerzett a bukaresti egyetemen Mihai Pop professzor tanítványaként.

Előbb Csíkszentdomokos lakodalmas szokásait kutatta, majd összegyűjtötte a születéshez és a halálhoz köthető szokásokat is a felcsíki nagyközségben, mindhárom átmeneti – liminális – szokást monográfiában mutatta be. Ezt követte a nemiségről írt, monumentális szokásmonográfiája, ami rendkívül kedvező fogadtatásra talált a szakmai és a laikus közönség körében egyaránt. Méltatói szerint kutatói egyéniségét legjobban talán saját kutatási területe jellemzi, kutatási módszere az oral history, a példátlan mennyiségű adatközlővel készített be­szélgetéséből levont következtetései alapján „fogalmazta meg a kollektív mentalitás univerzális és sajátos vonásait, a józan paraszti logika és életfilozófia létformáit”. Munkássága elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületi tagjai kö­zé választotta, emellett számos hazai és külföldi szakmai szervezet tagja, aktív résztvevője. Kutatásainak eredményeit számos szakmai elismeréssel, díjjal, kitüntetéssel jutalmazták.
Balázs Lajos hálás a domokosi közösségnek a munkája során iránta tanúsított jóindulatért és segítőkészségért, azért, hogy a közösség tagjai bizalmukba fogadták és megosztották vele egyedi tudásukat, hozzájárulva a magyar nyelvterület egyik legátfogóbb települési szokásmonográfiájának megírásához. Dr. Balázs Lajos szerint „a népi kultúra egészén belül a sorsfordulók szokásrendszere irányt szab, törvényt szab, mint az alkotmányok, a közösségek és egyének mozgás- és cselekvésterének, módozatainak, meghatározza kinek-kinek az igent, s meghatározza a nemet”. Meggyőződése, hogy e kultúra feltárja azt a zseniális paraszti tapasztalatot, hogy a szokások kézben tartása, ellenőrzése nem más, mint a család, az egyén és a közösség életterének megszervezése, ellenőrzése, kézben tartása. Ezt igazolja a negyvenöt esztendő kutatómunkája, a négyszáz adatközlő több mint ezerkétszáz kérdésre adott válaszának lejegyzése és feldolgozása, tizenegy kötet, számtalan tanulmány és más tudományos publikáció.