A felmérés során 260 egyedet azonosítottak, de ennél valamivel több van, így elmondható, hogy a zergék száma 300 körülire tehető, ami évek óta stabil létszámnak számít – mondta érdeklődésünkre Hegyi Barna. A Békás-szoros–Nagyhagymás Nemzeti Park igazgatója kifejtette: magát a szaporulatot nem vizsgálják, inkább arra helyezik a hangsúlyt, hogy betegség, ragadozó – hiúz, farkas, kóbor kutya – ne okozzon kiemelkedő kárt a populáció­ban, amely jelenleg is stabil és egészséges. A nemzeti park területe korlátozott, így ezt a 300 körüli létszámot tudja eltartani, a fölösleg, ha van lehetősége, elvándorol – habár eléggé elszigetelt zergenyájról van szó, zárt csoport, nemigen van kapcsolatuk más populációkkal –, vagy ragadozók prédájává válik – utóbbi nem jelentős. 2004-től tilos a vadászatuk a nemzeti park területén, és 2010-től állt be a 300 körüli egyedszám, ami azóta is tartja magát, a szakemberek gondoskodásának, felügyeletének köszönhetően – közölte az igazgató.

Megtudtuk, évente két alkalommal mérik fel a zergepopulációt, tavasszal, május, illetve ősszel, november környékén. A Békás-szoros–Nagyhagymás Nemzeti Park területére a 70-es években telepítették vissza a zergéket. 1972-ben kilenc egyedet hoztak a Radnai-havasokból. A Békás-szoros sziklafalairól a második világháború alatt tűnhetett el a zerge, hisz több feltételezés, dokumentum, visszaemlékezés is arra utal, hogy a két világégés között még éltek zergék a területen, de a vadászat miatt kihaltak.