Különleges élményben volt része a gyerekeknek az elmúlt napokban Gyilkostón, hiszen testközelből láthatták, és meg is érinthették a környékünkön élő, gyűrűzésre befogott madarakat. Pontosan ez volt a célja a madárgyűrűző tábornak, melyet hatodik alkalommal szervezett meg a Békás-szoros – Nagyhagymás Nemzeti Park testvérintézményével, a Duna-Ipoly Nemzeti Parkkal közösen, a Gyilkos-tó mellett. 
A helyi madárállomány felmérésének folyamatába, környezetvédelmi nevelés céljából több mint 400 diák nyert betekintést, a megye több településének iskoláiból. 
Az idei program keretében Csihar László, a DINPI tájegységvezetője ismertette a gyermekkel a madárgyűrűzés létjogosultságát és elmondta, hogy miként zajlik tulajdonképpen az erre irányuló tevékenység. A gyerekeket megnézték, hogy hol és hogyan fogják be hálóval a madarakat, majd a konkrét gyűrűzés módszerét is bemutatták nekik. Emellett rendkívüli élményt nyújtott a tanulók számára az, hogy a madarakat a gyűrűzést és feljegyzést követően együtt engedték újra szabadon. 

A helyszínen, mozgó mi­nilaboratóriumként ott volt a Dunavirág Vízibusz is. A szakemberek első körben arról beszéltek a gyerekeknek, hogy miért érdemes a vizes élőhelyeket kutatni. Azt követően gumicsizmát húztak, szűrők segítségével kiemelték a vízből a látható élőlényeket, majd munkaasztalokon nagyítók segítségével csoportosították a hasonló példányokat. Ezeket képernyőre kinagyítva figyelték meg, majd meghatározták a fajokat. 

– Azt ismertetjük, hogy ezek az állatok mitől érdekesek, milyen a viszonyulásuk az ökológiai rendszerben, ha pedig jól végezték ezt a kutatást a gyerekek, akkor egészen pontos következtetéseket is le lehet vonni arról, hogy az adott vizes élőhely milyen állapotban van, mennyire tudott megmaradni a természeteshez közelinek

– ismertette a folyamat lényegét Sevcsik András, a Duna-Ipoly Nemzeti Park környezeti nevelője. A vizsgálódás során kiderült, hogy a Gyilkos-tó környéki patakok megfelelő élőhelyet biztosítanak több szűktűrésű gerinctelen vízilénynek, ami a víz tisztaságát jelzi. 

– Az esőmentes és szélcsendes napokon átlagosan 30-40 madarat fogtak be, összességében, a négy nap alatt pedig 148 példányt gyűrűztek meg és 21 fajt azonosítottak – tájékoztatott Hegyi Barna, a Békás-szoros

– Nagyhagymás Nemzeti Park igazgatója. Hozzátette, hogy a helyi madárállomány felmérésének eredményeiből számos érdekességre is fény derült, például hogy itt még él az a két faj – a vízirigó és a háromujjú hőcsik –, amelyek Magyarországon már kihaltak.