A madárpihenőként ismert rezervátum része a Homoródi-dombság Natura 2000-es természetvédelmi területnek, így a Brassó, Hargita és Kovászna megye  határán fekvő terület a Természetvédelmi Területek Országos Ügynökségének (ANANP) adminisztrálásába tartozik. Mindegyik közül az 5-ös tó bír kiemelkedő jelentőséggel, mert a régebb sókitermelésre használt területen kialakított halastavak ennek kivételével a homoródszentpáli halgazdaság tulajdonába tartoznak, így azokat haltenyésztésre és sporthorgászati tevékenységre használják, amellett, hogy beavatkozásokat is végezhetnek rajtuk. Ennek okán mind a megkérdezett ornitológusok, mint az ANANP munkatársai szerint az itt fészkelő madarak és a tóban élő fauna számára az 5-ös tó bizonyul a legcsendesebb és legbiztonságosabb helynek.

Megrongált madárlesek és kongó vezetékek között

A probléma súlyosságát feltérképezendő, Szabó József ornitológussal látogattunk a helyszínre, aki a Homoródszentpáli Madárpihenő egyik gondnoka az Otus Egyesület elnökeként. Mint elmondta, bár sajnálatos a kialakult helyzet, és a legrosszabb, hogy tehetetlenek a problémával szemben, hiszen a környező patakok legtöbbje elapadt, és a Nagy-Homoród vízhozama is jelentősen lecsökkent. 
– Mivel a halastavak nincsenek direkt összeköttetésben a Nagy-Homoród folyóval, szivattyúk segítségével juttatják a vizet a tavakba egy speciális vezetékrendszeren keresztül. Ám a vízügyi hatóság csak bizonyos mennyiségű víz kivételét és megvásárlását engedélyezi a folyóból, amit a vízhozam mértékét tekintve korlátozhatnak, de meg is tilthatnak – mutatott rá Szabó, felhívva a figyelmet, hogy az aszály miatt a többi tó vízszintje is csökkent, ennek mértéke a 4-es és 5-ös tavak közti gáton is megfigyelhető. A helyszínen járva az is kiderült, hogy a madárfigyeléseket végző amatőrök és szakemberek kiszorulnak a halgazdaság területéről, így értékelhető megfigyeléseket csak az 5-ös tónál végezhetnek. Az egyesület korábban információs táblákat, madárleseket és a madarak megfigyelésére használt vadkamerákat is telepített a madárpihenő és a környező tavak területén, ám ezek legtöbbjét megrongálták, és az idő is kikezdte azokat. 

Az aszály mellett a zsilip is ludas

A szóban forgó tavat az elhelyezkedése is veszélyezteti, mivel az összes többi tónál magasabban van. Annak érdekében, hogy a tó vízmennyiségét pótolni tudják, egy zsilipet építettek ki a 4-es és az 5-ös tavak között, így ha több víz jut az előbbibe, az fel tudja tölteni a magasabban fekvő tavat. Szabó József szerint a tó vízvesztésében az is közrejátszott, hogy az aszályos idő okán nyitva maradt a zsilip, csakhogy ez pont a célzott eredmény ellenkezőjét váltotta ki: mivel a 4-es tó alacsonyabban van, az 5-ös tóból átfolyt valamennyi víz. A helyzetet az is bonyolítja, hogy a zsilipszerkezet nincs elzárva az arra járók elől, így bárki hozzáférhet. A zsilipet végül deszkákkal és trágyával zárták el – ennek oka, hogy a trágya nem szennyez, sőt elősegíti a halak számára szükséges algák szaporodását. A tógondnok szerint a rezervátumba érkező madarak számára a fészkelés szempontjából számít, hogy az említett tó megmarad-e, ugyanis a halgazdaság többi tavából be tudják szerezni a szükséges élelmet. 
– Egy országos szinten kiemelkedő fontosságú rezervátumról beszélünk, ahol eddig közel kétszázhetven madárfajt figyeltek meg. Különösen a madárvonulások során vonz nagyobb tömegeket, szakértőket és amatőröket a madárpihenő. Természetesen a madaraknak aligha számít, hogy melyik tóra szállnak épp le, ám ez a turisták és a halgazdaság szempontjából nem így van. Van, aki horgászni szeretne madarászok nélkül, van, aki madarászni szeretne horgászok nélkül, és ez a tó erre teret adott – fogalmazott Szabó.

Komplex probléma, vészjósló jövőkép

Miután jeleztük a tónál észlelt problémát, a kialakult helyzetet megvizsgálta a területet ügykezelő Természetvédelmi Területek Országos Ügynökségének Hargita Megyei Kirendeltsége. Az ügynökség egyik képviselője szerint a tó vízszintjének csökkenését elsősorban az okozza, hogy az azt tápláló patak elapadt és csak időszakosan van hozama, de a gát állapota és a zsilip illetéktelen használata is közrejátszik. Mint mondta, a gáton található gyümölcsfák gyökerei gyengítik annak szerkezetét, mivel általuk a víz utat tör magának, ráadásul számos rágcsálófajnak adnak otthont, azoknak a járatai pedig hasonló károkat okoznak. Az ANANP munkatársa arra is rámutatott, hogy a tavat vízzel ellátó szivattyú rég nem működik, így feltöltése csapadékosabb időszakban is csak a környező dombokról beáramló vízből és a 4-es tóból lehetséges. 
– Csapadék nélkül a tó nagy veszélybe kerül. Már most kijelenthető, hogy jelentős károkat okozott a halpusztulás révén, amit a felmelegedett, oxigénhiányossá vált víz tovább rontott. Mivel a téli hónapok, azok közül is a január bizonyul csapadékosabbnak, abban bízunk, hogy a várt vízpótlás megérkezik. Sürget viszont a tartósabb fagyok beállta, ugyanis a fagy még több vizet von el a megmaradt mennyiségből, ami tovább csökkenti a halak így is kicsire zsugorodott élőhelyét – vázolta a környezetvédelmi szakember, megjegyezve, hogy a tó megmaradásáért egyetlen módon tudnak tenni: ha elérik, hogy a beáramló vízmennyiségből a lehető legkevesebb távozzon szivárgás vagy párolgás miatt. Ehhez a zsilip és a gát feljavítása lenne az elsődleges feladat, ám egyelőre ezekre nincs anyagi forrása az ügynökségnek.