– Székelyföldön a medve, mondhatni, része lett az épített, ember által lakott környezetnek. Ugyanakkor számos más vadállat is felbukkan a településeken vagy azok határában: vaddisznók, rókák, nyestek, hódok. Mi az oka a jelenségnek, mi állhat annak hátterében, hogy ezek az állatok egyre inkább bemerészkednek lakott területekre?

– Az egyes vadon élő fajok lakott területeken történő megjelenése mögött általában hasonló okok húzódnak meg. És ezek függetlenek a fajtól és a földrajzi helytől is. A lehetséges okok közül megemlíthető a véletlen, amikor a természetes élőhelyeiken növekvő állományú fajok szürke folyosók, például utak, vasutak, és zöld folyosók, mint patakok, erdősávok, lakott területre benyúló természetes élőhelyek mentén jutnak be a településekre. Egy részük kiutat keresve egyre beljebb kerül a városokba, és a városokon belül talál meg szigetszerű élőhelyeket, mint parkok, elhagyott kertek, városokon belülre ékelődő természeti élőhelyek vagy éppen művelt mezőgazdasági területek. És ezekben megtalálja az életfeltételeit, vagy ami a valósághoz közelebb áll: megtalálja a túlélés feltételeit, ha már a kifelé vezető utat nem leli meg. A róka, a nyest és valószínűleg a vaddisznó is ebbe a kategóriába tartozhat. Ok lehet egy vonzó forrás keresése, megtalálása városi területeken. A városok mikroklímájukkal – télen melegebb, nyáron a szmogos levegő miatt kissé hűvösebb, csapadékosabb –, táplálékforrásokkal – gyümölcsfák, háziállatoknak kitett táplálék, elfogyasztható hulladék, direkt etetés – és speciális búvó-fészkelőhelyeikkel – padlások, odvas fák, elhagyott épületek, templomtornyok, nem művelt kertek – több faj számára is vonzóak, és egyben egész életükre lehetőséget biztosítanak. Jellemzően ilyenek a madárfajok és a kisebb testű emlősfajok. Végül az alkalmi vagy rendszeres látogatás is az okok között sorolható, a fenti vonzó források közül egyes fajok csak egyiket-másikat tartják fontosnak, vagy csak azok érhetők el számukra, így csak látogatóként jelennek meg. Például a medve talál táplálékot, de nem talál magának búvóhelyet a városban. Vagy az énekesmadarak egy része csak télen érkezik meg a házak közé.

– Az aranysakál és a hód néhány évtizede még nem volt jelen Székelyföldön, a közelmúltban viszont újra megjelentek. Az aranysakál még távol tartja magát az embertől, nincs jelen a településeken, viszont a hód már berendezkedett a településeket átszelő folyószakaszokon. Az egykor tájainkon élő fajok újratelepítése, illetve gyors térhódítása okozhat-e problémákat az embereknek? Meg lehet-e tanulni újra együtt élni velük?

– A gyors állományváltozások egyaránt köszönhetők az említett fajok alkalmazkodóképességének, a stabilizálódó élőhelyeknek, a csökkenő üldözésnek, vadászatnak, a tömeges irtások elmaradásának, a kedvezőbbé váló klimatikus feltételeknek és akár a védelmi programoknak is. Az állatfajokkal történő együttélésben jómagam nem hiszek. Ugyanakkor úgy vélem, tudatos gazdálkodással végzett állománykezelésekkel, az ember és az egyes fajok igényeinek közös figyelembevételével, a károk elleni védekezés lehetőségének megteremtésével az együtt létezés megoldható. Megjegyzem: a sakál is meg fog érkezni a lakott területeken belülre vagy azok közvetlen közelébe.

– Milyen károkat okozhatnak a településekre véletlenül vagy szándékosan bejövő vadállatok? Melyek okozzák a legnagyobb problémát, a legtöbb kárt?

– Rangsorolni nehéz, mert mindenkinek a maga kára a legfontosabb. A nyest az autókban, a padlások szigetelésében és a napelemek vezetékrendszerében is képes kárt okozni. A róka elsősorban a háziállatok elfogyasztásával, leölésével okoz károkat. A hódok a vízközeli fák megrágásával és a vízjárás megváltoztatásával okoznak problémákat. És minden vadon élő faj tud minket vagy háziállatainkat veszélyeztetni behurcolt betegségekkel, parazitákkal.

– Az általános vélekedés szerint a vadállatok csakis az erdőkben, az ember által nem háborgatott természetben élhetnek, ezért talán furcsának is hangozhat az átlagpolgár számára a városi vadgazdálkodás kifejezés. Önnek viszont ez a szakterülete. Mit kell a városi vadgazdálkodás alatt érteni?

– Röviden a városi vadgazdálkodás a már említett problémák tudatos kezelését jelenti. Hiszen fajonként kell meghatározni a városi lét okait, és csak ennek figyelembevételével old­hatók meg az okozott problémák. Meg kell ismernünk a különleges városi élőhelyeket, a beköltöző fajok városi jellemzőit, hisz sokszor változnak meg táplálkozási szokások, területhasználati szokások, napi aktivitási ritmusok. Az emberi célokat figyelembe véve, a fenti ismeretek alapján, fajonként és akár egyedenként kell döntéseket hozni és azokat végrehajtani a városi vadgazdálkodónak.

– Bár a vadvilághoz tartoznak, mégsem tartják igazán vadaknak, károsnak a baglyok, a mókusok, a galambok, a folyók környékén időnként megjelenő sirályok jelenlétét. Ez azt jelenti, hogy az emberek különbséget tesznek a vadállatok megítélésében? Vannak „jó” és „rossz” vadak?

– Igen, a jelenség mindig ugyanaz, de a városlakók erősen diszkriminálnak. Pedig nemcsak filozófiai okokból, hanem a napi gyakorlat miatt sem tehetünk különbséget a fajok között. Ami az egyik szeretett fajnak jó, az közvetett vagy közvetlen módon sok más, „nagyon nem szeretem”-fajnak is jó lehet, vagy jó lesz. Általánosságban is igaz, hogy előbb a kisebb testű madarak és emlősök lettek városlakók, aztán jöttek a ragadozóik is.

– Mi a megoldás a nem kívánatos vadállatok településekről való kiszorítására, egyáltalán távol lehet tartani őket? Az embereknek milyen házi praktikák állnak rendelkezésükre ilyen tekintetben?

– Nehéz feladat, amit valójában közösségi szinten kellene szabályozni és megoldani is. A magánember számára a kétséges sikerességű riasztás és a kizárás – kerítések, zárt ólak, zárt padlások –, valamint az őrző állatok, kutyák tartása jelenthet lehetőséget. Ha pedig megismerhető, hogy mi az a vonzó tényező, ami a kárt okozó fajt a házba, kertbe, portára vonzza, akkor azt kell megszüntetni, elzárni, elérhetetlenné tenni.