Verespatak nevét az arany kapcsán ismerte meg a szélesebb közönség, a tervezett és nagy tiltakozást kiváltó ciántechnológiás kitermelés miatt évekig állt a közérdeklődés fókuszában. Aztán 2013-ban a román állam leállította a Roșia Montana Gold Corporation (RMGC) kanadai–román vállalat bányabeindítási előkészületeit, és újra feledésbe merült a kis Fehér megyei település. Mígnem 2021-ben felkerült az UNESCO világörökségi listájára, és tavasszal ismét az újságok címlapjára: Románia pert nyert, nem kell kártérítést fizetnie a kanadai cégnek a meghiúsult ezüst- és aranybánya-beruházás ügyében.

Verespatak több szempontból is kincs: egyrészt mert altalaja nem kevés aranyat és ezüstöt rejt még magában, másrészt a történelem, az épített örökség és a természeti, ipartörténeti érdekességek iránt fogékony utazók számára érdekes látnivalókat kínáló település. Különös hangulatú hely, amely még őrzi az egykori Alburnus Maior nyomait, mert bizony a rómaiakat is idevonzotta az arany, de korábban is bányászták itt az értékes érceket. Mondják, hogy a verespataki aranybányák a legrégebbiek Európában, a római időkből több kilométernyi bányajárat maradt meg. Erről az időről is tanúskodik néhány lelet az Aranymúzeumban, amely az aranyfeldolgozás későbbi korszakaira is látványos rálátást nyújt. 

A település igazi virágkorát az Osztrák–Magyar Monarchia idején élte. Verespatak városias központja még a romos épületeivel is képes felidézni a virágzó bányászat következtében itt zajló „arany­életet”. Több vendéglő, fogadó, kaszinó s talán még bordélyház is szolgálta az itt élők szórakozását, kényelmét. Multikulturális közösség lakta: volt magyar és német iskola, több felekezet épített templomot, parókiát – az említett épületek részben ma is állnak. A temetőkben régi sírkövek német és magyar nyelvű bányászcsaládok emlékét őrzik.
Az RMGC a 2000-es évek elején kezdte el felvásárolni a régi épületeket, néhányat felújítottak, vagy legalább elindították az állagmegőrzést. Az épületek jó része az 1800-as évekből származik, a városi palota, az egykori bányászgyógyszertár, a Székely- és Henzel-ház jellegzetes ornamentikájával, robusztus kapujával vonzza magára a tekintetet; aztán érdemes sétára indulni a keskeny kis utcákban, emeletes, módos életről tanúskodó, a bányászat emblémáját magukon viselő házak között. Egyébként az egykori bányászházakba jó néhány római követ is beépítettek. 
Tematikus térképek vagy helyi túravezetők segítségével bejárható az Arany útja, kellemes kirándulások tehetők szép kis tavakhoz, amelyeket az érckitermelés kapcsán mesterségesen hoztak létre pár száz évvel ezelőtt. Talán épp a turizmus lenne a térség számára az egyik kiút az évszázados bányakitermelés megszűnése utáni gazdasági hullámvölgyből…