Szeszélyes az idei tavaszi időjárás. Újabban még csak megsaccolni sem tudom, hogy milyen időre számíthatunk a következő hétvégén. Péntektől kezdve szívesen elővenném a bakancslistámat, és kezdeném kipipálni azokat a tevékenységeket, amelyeknek a puszta gondolata is tetőtől talpig izgatottsággal tölt el. De mostanában folyton esik az eső, és a bakancslista helyett a papucslistát veszem elő.
Nem is tartom már számon, hogy a zuhé miatt mennyi tavaszi szabadnapom volt, amikor ki sem mozdulhattam a lakásból. Jött az égi áldás, de engem fogva tartott a tehetetlenség, s miközben ültem a kanapén, ábrándozva bámultam ki az ablakon. Úgy éreztem, elúsznak a hétvégék. Hiába voltak jól megtervezett programjaim, a csapadék rendre derékba törte az elképzeléseimet. Aztán egyszer csak, pont egy ilyen borús, sötét és szomorú napon bevillant, hogy lehetne, sőt, ha jobban belegondolok, már akad is néhány olyan hobbim, amivel a lakásban is kellemesen tölthetem a szabadidőmet. Tudok írni, olvasni, akár zongorázni, festeni vagy főzni. Lényegében mindegy, mert a rossz időjárásnak köszönhetően bármit jókedvvel végzek, ami kikapcsolja az agyamat.
Amikor derűs, meleg idő van, a napsütés nem hagy nyugodni. Folyton a szabadba vágyom, a napsugarak kicsalogatnak a lakásból. Ezzel szemben, ha felhős az égbolt, nem fog el a bent nyomasztó remegése, nem mennék sem a parkba, sem az udvarra vagy a mezőre, mert ki akarna bőrig ázni a szakadó esőben. A hosszas záporok során odáig jutottam, hogy mára ünnepként élem meg azt, ha a négy fal közé kényszerülve kell eltöltenem némi időt saját magammal. A zord időjárás tükrében a szoba biztonságától megnyugszom, és kihasználom az időt arra, hogy hétvégéről hétvégére szórakoztatóbbá tegyem a papucslistámat.
Egyébként a lista egyre gazdagabb, s csak néhányat említenék azok közül az általam „lájkolt” tevékenységek közül, amelyektől garantáltan jobban érzem magam a bőrömben akkor, ha kint menny­dörög és ömlik az eső. Felfedeztem például, hogy a főzés javítja a hangulatomat, már-már terápiás hatású. A végeredményt látva nő az önbecsülésem, s a legnagyobb elégedettséggel harapok bele az első falatokba. Még rászánok plusz öt percet a tálalásra – szépen elrendezem a tányéron az ennivalót, lefotózom, szerkesztem a képet, majd elmentem egy albumba, amit a saját receptjeimnek hoztam létre. Hétvégén valahogy finomabb az étel, mert nemcsak az ízeket, hanem már az ebéd látványát is élvezem. Amikor nagyon hangosan kopogtatják az esőcseppek az ablakpárkányt, akkor rendszerint alkotó tevékenységekkel ütöm el az időt. Az alkotás folyamatában teljesen ki tudok kapcsolódni, ráadásul a végeredmény ezúttal is sikerélményt okoz. Nem csak a művészeknek szabad alkotni: nem kiállításra készülök, csak a saját magam szórakoztatására festek, színezek, rajzolok vagy írok. 
Stresszesebb hétvégéken a földhözragadt hobbijaim előtt hódolok. Meglehet, hogy ezzel most sokan nem fognak egyetérteni, de a nagytakarítás igenis tud kikapcsolódás lenni. Amikor nagy feszültség van bennem, képtelen vagyok filmet nézni, olvasni vagy kreatív tevékenységet végezni. Ilyenkor nekiállok mindent ki-, le-, fel-, illetve összetakarítani, és muszáj a fizikai tevékenységre koncentrálnom, másképp sosem érnék a végére. Persze ahogy általában lenni szokott, a ragyogó rend és tisztaság röpke húsz percig tart, aztán a porcicák megint kergetőzni kezdenek a szoba sarkában. Sóhajtok, ismét hátradőlök a kanapén, és várom a derült időt, mert ha többet lehetek a szabadban, akkor talán a koszos kávésbögrék is lassabban építenek magukból tornyot a mosogatókagylóban.