Ha csak annyi a jövedelmed, hogy a mindennapi szükségletekre, a lakhatásra és az élelemre elég, akkor nem vagy különb a rabszolgánál. Bár keményen hangzik, a kijelentés üzenete logikus. A rabszolgáknak is volt fedél a fejük fölött, és megvolt a mindennapi betevőjük.
A fenti gondolat George Samuel Clason amerikai író könyvében olvasott bejegyzés kapcsán vetődött fel a minap (amely őseink örök érvényű pénzügyi bölcsességéről szól). Idézem: „Az ősi Babilon rabszolgatartásával kapcsolatos szokások talán különösnek tűnhetnek a mai ember számára, de tudnunk kell, hogy szigorú törvény szabályozta őket. A rabszolgának például a gazdájától függetlenül lehetett magántulajdona, sőt szolgája is. Összeházasodhatott egy szabad emberrel, s a szabad anyától született gyermekek szintén szabadok lettek. A legtöbb városi kereskedő rabszolga volt, s mivel gyakran jelentős vagyonnal rendelkeztek, sokan közülük üzlettársi viszonyban álltak a gazdájukkal.”

Megborzongtam, mert bár az író a mai ember számára különösnek tűnő szokásokról ír, a több mint hatezer év távlatából elénk tárt világ, a letűnt babiloni rabszolgatartó társadalom valahogy mégis számos hasonlóságot mutat a mával. Elmerengtem, hogy bár hivatalosan a rabszolgaságot a modern kor embere oda küldte, ahová való, a történelem szemétdombjára, mégis számos átfedés mutatkozik a történelem homályába vesző ókori világgal. Ha korunkat szeretnénk jellemezni – a fenti idézetből kiindulva –, nem sokat kell változtassunk a szövegen, az író után szabadon fogalmazva valami ilyesmi kerekedne ki a leírtakból: A mai modern romániai munkaalapú és fogyasztói társadalmat szigorú törvények szabályozzák. A munkavállalónak (rabszolgának) például a vállalattól (gazdájától) függetlenül lehetett magántulajdona, sőt cselédje, inasa, bejárónője (szolgája) is. Összeházasodhatott egy másik (szabad) emberrel, s a szabad anyától született gyermekek szintén szabadok lettek. A legtöbb városi kereskedő alkalmazott (rabszolga) volt, s mivel gyakran jelentős vagyonnal rendelkeztek, sokan közülük üzlettársi viszonyban álltak a vállalattal (gazdájukkal). 
Következtetés? Több ezer esztendővel ezelőtt Babilonban a rabszolgáknak volt kitörési lehetőségük. Igaz, ez keveseknek adatott meg. A mai kor munkavállalójának is van lehetősége kitörni, elméleti szinten. A gyakorlatban ez keveseknek adódik meg. A legtöbb „munkás”, akkor és most, tengődött egyik napról a másikra, egyik hónapról a másikra. Munkabérért, minimálbérért, rabszolgabérért. Volt, van fedő legtöbbjük feje felett, és volt, van, akad némi betevő is. Viszont a 21. század hozott-e olyan áttörést, hogy ne azt érezze a mai kor embere – dúdolva az Omega együttes híres dalát –, hogy „Új Babylon épül”?