Lehetett volna. De igazából vitának nehezen nevezhető, inkább egy kérdezz-felelek játéknak illett be. Arra mindenképpen jó volt, hogy a Digi24 hírtévé egy estére megelőzhesse vetélytársait. A fent említett televíziós hírcsatorna a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) hétfő este lezajlott államelnökjelölti vitájának számos szervezési hibája volt. Valószínű, hogy Marcel Ciolacu és Nicolae Ciucă döntésében ez is szerepet játszott, minden más kényelmetlen kérdéssel való konfrontálódás esélye mellett, a két jelölt ugyanis távol maradt a vitától. De ott volt a magát európai – hogy ne mondjam, világi – tekintélynek képzelő és testtartásában, beszédstílusában ezt megerősíteni akaró Mircea Geoană független jelölt, a vidéki polgármesterből elnök asszonnyá cseperedő Elena Lasconi (USR), az unott, bár szakmailag – de nem elnöknek – rendkívül tájékozott Cristian Diaconescu, Gheorghe Simion (AUR), valamint a nevét se tudjuk tömörülést képviselő volt miniszterelnök, Ludovic Orban, és az erdélyi magyar közösséget képviselve Kelemen Hunor, az RMDSZ államelnökjelöltje. 

A Digi24 szándéka, hogy az államelnökjelölteknek vitát szervezzen, mindenképp pozítiv, és a BBTE részéről szintén az, hogy ennek helyet adott – a végeredmény azonban sajnos nem igazolja az „évtized vitája” állítást, mert több sebből vérzett.

Először is a válaszadási sorrend, amely mindig a Geoană, Kelemen, Lasconi, Simion, Diaconescu sorrendben történt. Ludovic Orban ugyanis csak azért ment el, hogy élőben, számítása szerint nagy nézettség mellett jelentse be, hogy visszalép a versenyből és Elena Lasconit támogatja. De visszatérve, a válaszadási sorrend „egyirányúsítása” lehetőséget adott George Simionnak, hogy lepattanókat vadásszon, és válaszai­ban az előző jelöltek által mondottak pozitívumait foglalta össze. És még Kelemen Hunorral is egyetértett kérdésekben. Ha az RMDSZ elnökjelöltjét kivesszük a versenyből, akkor egyértelműen Simion volt az este győztese, mert a két, elsősorban az értelmiségiek táborát megcélzó jelölt, Geoană és Lasconi piti vitájukkal voltak elfoglalva, amolyan balkáni módon. Márpedig mi nem balkáni elnököt, hanem európai szinten vitában helytállni tudó elnököt szeretnénk. Diaconescu fáradt, unott magatartása pedig nem egy energiával teli, akcióra kész embert sugallt.

Azt viszont most nehéz megmondani, hogy a román jelöltek között miként oszlanak meg a szavazatok, büntetni fogják-e a határozatlan választók a távol maradó két elnökjelöltet – ezzel együtt felborítva a magukat liberálisnak nevező román pártok közötti erőviszonyt, illetve hogy a másik három jelölt között miként morzsolódnak vagy tömörülnek a választók. Egy számukra negatív forgatókönyv pozitív lehet az erdélyi magyarságnak, s ha megfelelő számban részt veszünk a vasárnapi választásokon, talán még a második forduló esélye is megcsillanhat – de biztos, hogy erős jelzés lenne közösségünk részéről a többség felé.