Amikor már ágyneműre nyomtatva is láttam a dubai csoki feliratot a közösségi oldalon, muszáj volt utánanéznem, miről is maradtam le az elmúlt hetekben (hónapokban?). Amikor megtudtam, hogy ez egy – nagyrészt – pisztáciapasztával töltött édesség, már érthetővé vált, miért láttam az utóbbi időben annyiféle pisztácia alapú édesség receptjét minden felületen, és komolyan elgondolkodtatott, hogy miért lett ekkora kultusza ennek a viszonylag drága csonthéjasnak. A legtöbb esetben fenntartással kezelem a nagyon távolról érkezett alapanyagok létjogosultságát, így vagyok a pekándióval, a tonkababbal, a passiógyümölccsel, hogy csak néhányat említsek a gasztrobloggerek által lelkesen promovált magokból és édességekből, amelyek lassan beszivárognak a cukrásztermékek soraiba is, az egekbe emelve egy-egy szelet édesség árát. Így történik ez a dubai csoki nevezetű édességgel is, ami a TikToknak köszönhető népszerűsége által óriási érdeklődést váltott ki világszerte, és a hozzá szükséges alapanyagok, valamint a késztermék is enyhén szólva túlárazott.

Bár az utóbbi időben nagyon sok szó esik minden felületen arról, milyen értékes és változatos a gasztronómiánk, milyen fontos a szezonális étkezés és a nulla kilométeres – vagyis a fogyasztási helytől minimális távolságra készült – élelmiszerek fogyasztása, jönnek ilyen és hasonló trendek, amelyek fényévekre visznek a felsorolt irányelvektől. Amikor a bevásárlóközpontok polcain lassan több az egzotikus gyümölcs, mint a helyben is fellelhető, akkor nyilvánvaló, hogy az étkezőasztalok jó részére is olyan ennivaló kerül, aminek semmi köze nincs a szezonalitáshoz és a hagyományos étkezési kultúránkhoz. Ennek ellenére egyáltalán nem vagyok ellene a gasztronómiai sokszínűségnek, az új alapanyagok kipróbálásának és használatának, inkább azzal van bajom, hogy az arányok nagyon eltolódtak, és már nem tudjuk, mi az, ami a miénk és értékes(ebb) a messziről jött alternatívánál.
Bár szeretek kísérletezni, a pisztácia mint alapanyag idén sem lesz a konyhai folyamatok főszereplője nálam. Helyette Háromszéken termett mákból, dióból, gyergyói tönkölylisztből, saját sütőtökből, eperből, ribizliből, céklából keverem az édes ízeket, legalább ebben törekedve az egyszerűségre.