Bizonyára sokan ismerik a reklámot, miszerint a gyermekeivel papírra rajzoló Emmát a férje elmarasztalóan oktatja, hogy a táblagépen is lehet rajzolni. A következő jelenetben már azt szemlélteti, a hűtőre ragasztott jegyzetek helyett szintén a táblagép a megoldás, majd azzal dicsekszik, hogy sudokuzni és olvasni is jobban lehet az okoseszközön. Emma mindezt tűri, de amikor a férje az illemhelyről kikiált, hogy elfogyott a vécépapír, akkor Emma papír helyett táblagépet csúsztat be az ajtó alatt, rajta egy vécépapírról készült képpel.
Gyakran eszembe jut a hétköznapokban az említett reklám, amikor a technológia és az okoseszközök kényelmességét és azok használatának következményeit tapasztalom. Néha úgy érzem, az okoseszközök hatalma szép lassan túlnő rajtunk: előbb helyettünk dolgoznak, aztán helyettünk döntenek, végül pedig észrevétlenül átveszik az irányítást. Gyakran azon is elgondolkodom: vajon tényleg mi irányítjuk ezeket az eszközöket vagy valójában mi vagyunk azok, akiket „okosan” terelgetnek?

Az említett reklám tökéletesen szemlélteti, hogy az okoseszközök világában élünk, mindenre van egy applikáció, minden „digitális forradalom”, még az is, ami évezredek óta tökéletesen működött papíron, tollal, vagy akár egy egyszerű kézmozdulattal. Nem azt mondom, hogy az okoseszközök mennyire rosszak, sőt… De adott a kérdés, hogy tudjuk-e jól használni, a használatukhoz minden helyzetben adott-e minden feltétel, és rá kell-e kényszeríteni mindenkit a babrálásukra.
Néha arra is gondolok, az okostelefonjaink, -óráink, -izzóink, -konnektoraink, -tábláink, -jelzőlámpáink, -házaink, újabban intelligens digitális szemeteseink mellett mi magunk leszünk egyre butábbak, és ahogy Emma férje túlzásba viszi a táblagép használatát, úgy mi is hajlamosak vagyunk abba az illúzióba ringatni magunkat, hogy minél digitálisabb valami, annál jobb. 
Véleményem szerint Emma története és az egyre inkább teret hódító okoseszközök tanulsága az, hogy minél több felelősséget ruházunk át gépekre, annál kevésbé leszünk képesek önállóan gondolkodni és cselekedni. A digitális kor nagyszerűsége abban rejlik, hogy új lehetőségeket nyit. De, ahogy a reklám is rámutat, néha egyszerűen vissza kellene térni az alapokhoz. Néha a lapos elem vagy hibás szoftver helyett a régi jó, papírra írt emlékeztetővel kellene boldogulni, mert bármennyire is szeretjük az okoseszközöket, ha egyszer elfogy a vécépapír, a táblagép sosem lesz valódi megoldás.