Hirdetés

Menza iskoláskori álmainkból

Orbán Ferenc

Egészséges ebéd néven országos program indult idén januártól az általános és középfokú oktatásban tanuló gyerekek számára. Ha bárki azt hinné, hogy ezzel Románia bevezette az országos iskolai étkeztetési rendszert, az hatalmasat téved. Bár a dátum és a szándék kísértetiesen utal arra, hogy a kormányzat ezt igyekezett elhitetni a dolgozó nép gyermeket nevelő részével, ez nem az. Tette ezt oly körmönfont módon, hogy sikertelenség esetén nyugodt lelkiismerettel kimosakodhasson belőle, és az egész felelősséget átlapátolhassa a közigazgatás és az oktatási rendszer alacsonyabb szintjeire. 
Mi is történt tulajdonképpen? A kormány 2024. január 1-jei hatállyal úgy határozott, hogy hajlandó a tanulók egészséges ebédjére fejenként napi 15 lejt költeni. Meleg ebéd vagy élelmiszercsomag formájában. Valljuk be, ez jelentős előrelépés a vitathatóan működő tej-kifli programhoz képest, bár érdemes abba is belegondolni, hogy sokaknak az a tej és kifli a napi tápanyagbevitel jelentős hányadát tette ki.
A jogszabályt olvasva csakhamar kiderül a legfontosabb ellentmondás: miközben a dokumentum már az első bekezdésben leszögezi, hogy a program célja iskolába járásra ösztönözni valamennyi (!) gyermeket egészséges élelmezés révén. Továbbolvasva viszont kiderül, hogy a programban részt vevő iskolákról a megyei tanfelügyelőségek döntenek, többek között annak függvényében, hogy egy-egy intézményben mekkora az iskolaelhagyási kockázat vagy az adott régióban milyen a szociális helyzet.
Itt csendben kérdezném meg: az, hogy Hargita megye az országos GDP-hez való hozzájárulásban, de a jövedelmek mértékében is a lista végén kullog, ez önmagában elegendően hátrányos helyzet-e ahhoz, hogy minden Hargita megyei iskolában legyen egészséges ebéd, vagy ezenfelül minden községközpontban figyelembe kell venni még a munkanélküliségi rátát és a születéskor várható életkort is? Vagy mi van? 
Nem győzöm ismételni: alapvetően üdvözlendő az intézkedés, de oly mértékben kódolva van bele a diszkrimináció, hogy az meg is fog történni, akár a csehovi puska, amely, ha felkerül a színpadra, szükségszerűen el is fog sülni.


Cikkünk a hirdetés után folytatódik!

Hirdetés


És hadd illusztráljam ezt egy, a jogszabályból számfejtett példával.
Az egészséges ebéd programról rendelkező jogszabály világosan meghatározza, hogy az említett bruttó 15 lej (beleértve a hozzáadott értékadót – TVA-t is) tartalmazza az ebéd mint termék szállításának és adott esetben tárolásának ellenértékét. A kormányzat szabad kezet ad a helyi közigazgatásnak, és azt mondja, hogy a programot saját helyi vagy EU-s külső forrásokból is lehet finanszírozni, a helyi önkormányzat önerőből kialakíthat az ebéd elkészítésére, tárolására vagy éppen szervírozásra alkalmas helyiséget, vagy hozzájárulhat a szállítás költségeihez. 
Tehát azokon a településeken, ahol dübörög a helyi költségvetés, ott több jut majd egészséges alapanyagra és megfelelően higiénikus felszolgálásra, ahol pedig a közvilágításra is alig futja, ott ebből a 15 lejből kell kihozni mindent. Így elsőre mit tippel a kedves olvasó, e kettő közül melyik településen van több egészséges ebédre szoruló gyermek? 
És még egy rövid példával illusztrálnám azt, hogy – bár értem én ezt az időzítést – miért tartom nagyjából 15-20 éve késésben lévőnek, mégis elhamarkodottnak és megtévesztőnek ennek a programnak a bevezetését. Az általános és középiskolai oktatási rendszer jelenlegi infrastruktúrája – ami az ingatlanokat és azok funkcio­nalitását illeti (a bentlakások menzájától eltekintve) – jórészt még mindig olyan korból maradtak ránk, amikor kutya sem foglalkozott a tanulók iskolai étkeztetésével. Egy 300–400 tanulót befogadó általános iskolában az egészséges ebéd megszervezése (megfelelő helyiség biztosítása, személyzet kijelölése stb.) egy logisztikai rémálom az iskolai vezetés számára, tehát érthető, ha első évben elodázza a jelentkezést az ebédprogramba. Egy hátrányos helyzetű család szempontjából viszont továbbra is diszkriminatív a gyakorlat.
A rossz hír az, hogy az áhított általános iskolai étkeztetési program bevezetésének Romániában infrastrukturális fejlesztéssel kell kezdődnie, és igencsak el kéne már kezdődnie, mert a legtöbb európai országban 2024-ben alap- és általánosan hozzáférhető állami szolgáltatás. 



Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!