Mennyei szép rózsa
A bábszínház a színjátszás egyik legősibb formája, amelyhez minden kor hozzáadott a saját értékeiből. Az előadások eszközei, a bábok is nagy változatosságot mutatnak, hiszen gyakorlatilag bármilyen tárgyat életre lehet kelteni a színpadon. Számomra – és talán itt, a mi közvetlen környezetünkben az emberek nagy részében – a bábszínház fogalma összekapcsolódik a gyermekek szórakoztatásával, holott ez a fajta színjátszás nem feltétlenül csak a legkisebbeknek szól, sőt!
Nem is olyan rég lehetőségem adódott részt venni egy bábelőadáson. Nem néztem utána, hogy mit fogok látni a színpadon, sőt még el is mosolyodtam, amikor arra gondoltam, hogy milyen jó móka lesz, hiszen gyermekkorom óta nem volt hasonlóban részem. Biztos voltam benne, hogy maradandó élménnyel gazdagodom, hiszen a műsort a Magyar Nemzeti Színházban adták elő.
Mint kiderült, a Mennyei szép rózsa című darab egyáltalán nem gyermekelőadás volt, hanem egy mély érzelmeket kiváltó, elgondolkodtató misztériumjáték. Alkotói tizenkét éven felülieknek és felnőtteknek ajánlották. A szerény létszámú, csupán négyfős társulat előadásában archaikus népi imádságok, szenténekek és legendák idézték meg az Istenszülő Szűzanya alakját. Kísérleti előadásnak szánták, céljuk az volt, hogy kipróbálják, hogyan lehet ötvözni a különböző műfajokat egy előadáson belül. Így a népi éneklés, mesemondás, bábmozgatás és élő hangszeres zenélés együttesen alakította az eseményeket hetven percen át, úgy, hogy a történetben a humor is meg-megjelent, hiszen a néplélekben e kettő elválaszthatatlan egymástól. A történet során a mindent beborító sötétségből a Paradicsomba, majd a Földre csöppentünk, végigkövethettük Jézus születéstörténetét, és a Máriával való anya-fiú kapcsolat is nagy hangsúlyt kapott, majd tanúi lehettünk, ahogy Mária felkerül a mennyországba, ahonnan azóta is vigyázza az arra méltókat.
A bábszínészek munkája máshogyan technikás, mint a színészi munka, hiszen mindazt, amit éreznek, és amit közvetíteni szeretnének, bele kell sűrítsék egy eszközbe, hogy az előadások során a bábok életre keljenek. Hogy ez mennyire kemény munka, azt a verejtéktől csillogó homlokok is bizonyították egy-egy álarc levételét követően. Az előadás megalkotásához és színre viteléhez olyan nagyszerű művészek járultak hozzá, mint Navratil Andrea Liszt Ferenc-díjas népdalénekesnő, Fabók Mariann Blattner Géza-díjas bábművész, Keresztes Nagy Árpád és Fejér Simon Pál népzenészek, akik egy egész zenekart kitettek muzsikájukkal, olyan hangszereket szólaltatva meg, mint a lant vagy a duda.
Nagyszerű élményben volt részünk, a történet magával ragadott, helyenként pedig könnyeket csalt a szemekbe. Egy szó, mint száz, fantasztikus volt, és ezen a véleményen a közönség egésze osztozott.