Tisza Kata korunk egyik legnépszerűbb és legmegosztóbb szerzője. Az 1980-ban Marosvásárhelyen született, de tizennyolc éves kora óta Budapesten élő interkulturális pszichológiai szakértő nevéhez köthető terápiás irodalom a maga nemében páratlan. Prózája minden ízében kortárs, blokádtörően modern, feszes és képszerű. Bátran nyúl a ma problémáihoz, az asszonysors nehézségeihez. Az egyéni segítő praxist gyakorló író nem fél a tabuktól sem, legyen az családon belüli erőszak, az élet egy nárcisztikussal, öregedés és halál, abúzus, abortusz és eutanázia, társas magány, szakítás és megcsalás, gyerekkori traumák és a szülői lét buktatói. Írásai hitelesek, mert le tud és akar szállni önmaga legmélyebb bugyraiba, hogy aztán a pokoljárását követően mindannyiunknak megmutathassa a kifelé vezető utat. Szövegei kis lámpások a lélek sötét éjszakáján.
Személyes kedvenceim tőle az Akik nem sírnak rendesen (2017), MOST. – Túlélő leszel, nem áldozat (2019) és a Kékre szeretni (2020). Idén októberben jelent meg a termékeny alkotó legújabb műve, a Hipnózis 6-kor – Abszurd terápiák az utcán, a konyhában és a hálószobában, szintén a Scolar Kiadó gondozásában. Ajándékba kaptam még azon melegen, ahogy bemutatták. Letehetetlen! Az a hétvége jóformán másról sem szólt, csak olvastam és felolvastam és sírtam és kacagtam. Tömény irodalomterápia, abszurd humorral fűszerezve. A nagyon személyes és őszinte történeteken keresztül mi magunk is felismerhetjük örökölt sémáinkat és korlátozó, régóta cipelt transzgenerációs örökségünket. Ráláthatunk apa- vagy anyasebünkre, amely a mélyben még mindig befolyásolja az életünket, és ráléphetünk a gyógyulás útjára.
Vigyázat azonban, ezek a szövegek, ahogy az Tisza Katával már csak lenni szokott, nem valók mindenkinek! Sokszor tartanak kellemetlen tükröt, néha emészthetetlenül tömények és fájdalmasak. Nincs bennük semmi csillámpónis romantika, elbódító maszlag. A valóságot írják le, amely, valljuk be, nem mindig lányregény. Minden írás egy mankó, mely segíthet túllépni saját, gyakran eddig fel sem ismert elakadásainkon, meghaladott élethelyzeteinken, kinőtt férfi- vagy női szerepeinken, más társas problémáinkon, mérgező kapcsolati mintáinkon. A könyv alternatívát ad a kezünkbe, hogyan élhetünk és bánhatunk magunkkal jól, a szó legnemesebb értelmében. A terápiát a lehető legtágabban értelmezi a szerző, annak terét hétköznapi helyzetekre, terekre és kapcsolódásokra is kiterjeszti, sőt, azt sem fél megmutatni, hogy van, amikor a terápia sem segít, vagy nem a hagyományos módon. A pers­pektíva és a használt nyelvezet eredeti és újszerű, a mondanivaló hasznos és fontos. Tisza Kata szövegei tűzben edzett pengék, szerzőjük a pokoljárta ember bölcs magabiztosságával nyújtja a kezét és mutatja meg transzparens módon önmagát.
Minden kétséget kizáróan, számomra ez az idei év legmeghatározóbb könyvélménye. Ajánlom mindenkinek, aki még mer kérdezni, aki változtatni vagy megérteni szeretne, és nem fél egy kis belső kalandozástól. Legyen férfi vagy nő, idős vagy fiatal, ha szellőztetni szeretne a lélek dohos termeiben, ez a könyv segítségére lesz benne.