Egyrészt szinte anélkül, hogy az ember pontosan tudná, hogy hol lépi át az egykori osztrák koronatartomány Romániára eső határait, érzékeli a régió másságát. Tiszta, rendezett településeket láthatunk, egész utcarészeket találunk a népi építészeti hagyományokat őrző jellegzetes portákkal. Turisztikai szolgáltatások szempontjából is élen jár a régió, igazán különleges, színvonalas szálláshelyeket lehet találni, az új épületek sem rontják el az összhatást, éttermeik, vendéglőik pedig helyi jellegzetességeket kínálnak – magas minőségben. 

Arra jártunkkor útba ejtettük a látványos Transrarău útszakaszt is, hogy találkozzunk a Fejedelemasszony szikláival. A legenda szerint Petru Rareș fejedelem menekülés közben ezen a vad helyen rejtette el hitvesét vagy a kincseit, az viszont tény, hogy az eléggé könnyen megközelíthető három sziklatorony tényleg különleges képződmény.

Nagy meglepetés volt Cacica falu, gyönyörű neogótikus templomával, különleges díszítésű házaival, utcaképével. A falu lengyel neve Kaczyka, és ma is látogatható sóbányájáról volt egykor híres. A bánya működtetéséhez Lengyelországból hívott be szakembereket anno a Monarchia, így érthető a katolikus istenháza léte és a különös falukép az ortodox vallásúak tengerében.

Na, de térjünk a lényegre, azaz a régió világhírű és turistamágnesként szolgáló festett kolostortemplomaira. Egyik érdekesebb, szebb, különlegesebb, mint a másik, bár a külső és belső falfestmények tematikájában, stílusában van közöttük egyezés, mégis mindenik más, környezetük, a kolostorkert kialakítása más-más hangulatot áraszt magából. Mi a Voroneți kolostorral kezdtük, a Humor kolostorral folytattuk, amelyet sikerült viszonylagos magányban felfedezni, az élmény máig feledhetetlen. Nagyon izgalmas művészeti egyveleg, amit nyújtanak: a bizánci stílusú, monumentális külső-belső freskók, az arannyal „kiemelt” szentek, a gótikus ablak- és ajtókeretek, a templomok hármas felosztása, a torony harmonikus, egyedi egységbe olvad össze, amit mindig szép, gondozott kert és várfal foglal keretbe. A híres ortodox kolostorok legtöbbje a 15–16. században épült, a csodálatos színekben pompázó freskók zöme az 1500-as években készült. Az utolsó ítéletet majdnem mindenütt megfestették, de talán a Voroneți kolostor külső falán a legdöbbenetesebb. Képzeljék el, amikor készültek, az emberek zöme nem tudott olvasni, így ezek a falfestmények egyfajta képeskönyvként szolgáltak, ami közelebb vitte hozzájuk a Biblia történeteit. A Sucevița apácakolostor álomszép környezetben áll, az egész épületegyüttes maga a csoda. Arbore, Moldovița, Dragomirna, Pătrăuți után teljesen más hatást kelt a híres putnai kolostor, ahol nincs külső falfestés, viszont csodálatos mérműves gótikus ablakai vannak. 

Számomra mindig lenyűgöző látni, megtapasztalni a kultúrák, divatok, irányzatok áramlását, különleges élmény volt Moldva északi csücskében viszontlátni a középkori Európa egyik legkülönlegesebb építészeti „trendjének” jegyeit.
Bukovina (is) egy etnikai és kulturális olvasztótégely, változatos látnivalói épp ennek köszönhetőek. Többségében románok lakják, de ukránoknak, huculoknak, ruszinoknak is hazája, az osztrák uralom idején sok német, osztrák, olasz és magyar élt itt, említettük már a lengyel bányászokat, továbbá örmények és zsidók tették még színesebbé a palettát. A bukovinai székely falvak is megérnek egy látogatást, de az már egy másik történet…