Bambergről sokan azt tartják, hogy a legszebb, leg­varázslatosabb német vá­ros. Az óváros 1993 óta az UNESCO Világörökség része, középkori hangulata sokakat magával ragad. A Felső-Frankföldön, a Regnitz folyó partján elhelyezkedő település történelmi központja a legnagyobb sértetlen városmag Németországban, bővelkedik látnivalókban, érdekességekben. Híres a temérdek sörfőzdéről, amely a középkor óta ma is működik a városban. A Schlenkerla például tölgyfakérgen füstölt árpából készül, és igazi bambergi különlegesség.

A látnivalók közül a leghíresebb talán a folyóra épített városháza, amely a 15. században készült. A legenda szerint Bamberg püspöke nem adott elegendő földterületet a helyieknek, hogy városházát építsenek, így az ott élők a Regnitz folyón létrehoztak egy szigetet, amire felépítették a városházát. A kis városban azóta is azt tartják, hogy a sziget a polgároké, a föld az egyházé és a folyópart a halászoké. Később, a 18. században újabb épületeket húztak fel a régi városháza mögé, ezek mellett a 15. századi épület kis gyufásdoboznak tűnik.

A város a Bambergi Főegyházmegye érseki központja, az egykori püspökök hatalmára a Szent Péter- és Szent György-dóm utal. Alapítója II. Henrik német-római császár volt, akinek Bajor Gizella, István király felesége volt a húga. Az épület, amely ma látható, már nem az, amelyet 1002-ben kezdtek építeni, de van benne egy lovas szobor, amely a dóm különlegessége. Sokan azt állítják, hogy Szent István királyt ábrázolja, de erre nincs konkrét bizonyíték. Egyes kutatók szerint nem véletlen, hogy a lovas tekintete éppen arrafelé esik, ahol a szobor állításának az idején a Szent István vértanú tiszteletére állított oltár állt. Egy 13. századi kézirat említi, hogy ezt az oltárt augusztus 20-án különlegesen szépen feldíszítették. (Ez a nap pedig István király szentté avatásának napja volt; a vértanú Szent István ünnepét már akkor december 26-án ülték.) Mindenesetre a lovas egész megjelenése, főként koronája azt valószínűsíti, hogy királyi személyről van szó. A szobor a 19. században vált egyre híresebbé, dicsérték a szobor szépségét, kidolgozottságát, kiemelve, milyen nagyszerűen jeleníti meg a középkor lovagi eszményképét.

A lovas tekintete értelmet és nemességet, nyugodt testtartása erőt, méltóságot és határozottságot sugároz. Bamberg legismertebb ismeretlenjének nevezték el, miután számos elmélet született arról, hogy kit ábrázol. Ugyanakkor a középkori legendák úgy tartották, hogy Henrik jelentős szerepet játszott Vajknak, a későbbi István királynak a megtérítésében és így az egész magyar nép kereszténységre vezetésében. Amikor Bambergben 1012-ben felszentelték az első dómot, az ünnepségen mintegy 45 püspök és magas egyházi méltóság vett részt; köztük Asztrik kalocsai érsek, István király képviseletében. Asztrik nemcsak egyszerű résztvevője volt az ünnepségnek, hanem ő szentelte fel a templom egyik mellékoltárát, éppen azt, amelynek közelében később a lovas szobrot is elhelyezték.