Nem asszonybeszéd, mert a feleségem mondta – így próbálja védeni az asszonybeszéd hitelességét a mondás. Vicc ide, vicc oda, tény, hogy főként vidéken a hírek és információk a leg­gyorsabban inkább pletykával terjednek, és a hiedelemmel ellentétben nem csak a nők pletykálnak. Erről bármikor meggyőződhetünk, csak ki kell nyitnunk a fülünket.
A közelmúltban jómagam is az „asszonybeszéd” áldozata lettem. Nem, nem, semmi szaftos. Egy kisebb baráti társasággal az utóbbi időben születésnapjainkat – és nem csak – étteremben ünnepeljük. Voltunk már a megyeszékhely több vendéglátó egységében és vidéki pizzázóban is. Legutóbb az egyik felcsíki településen próbáltunk szerencsét. Indulás előtt egy órával szerettünk volna asztalt foglalni a népszerű vendéglőben, de kiderült, hogy vasárnap lévén már igencsak zsúfolt. Kicsit morfondírozva úgy döntöttünk, megpróbáljuk egy másik, kevésbé jó hírnévvel büszkélkedő közeli étteremben. Már az asztalfoglaláskor kiderült, hogy az asszonybeszéd nem igaz. Rendkívül kedves hölgy válaszolt a hívásra. Megérkezésünkor rögtön mutatta is, melyik a mi asztalunk, amelyet szép vágott virágok díszítettek. Ugyancsak nagyot dobott az addigi kellemes csalódottságunkon az is, hogy a megrendelt étkeket sokkal hamarabb kihozták, mint amennyi idő alatt kiválasztottuk a bőséges kínálatból. A már-már ízorgiát az is fokozta, hogy a kapott adagot alig bírtuk megenni, holott volt olyan is a társaságban, aki nem ebédelt, és délután hat óráig koplalt, hogy fogyaszthasson. A minőségről még nem is szóltam… Hamar kiderült az is, hogy nincs alapja annak a beszédnek sem, miszerint nem készítik, főzik, sütik meg rendesen a feltálalt étkeket. Egy idő után már szinte azon mérgelődtem, hogy kinek áll érdekében lejáratni az éttermet. Bort is ittunk. Lehűtöttet. Holott korábban egy másik étteremben kérésünkre majdnem morogva tették hűtőbe a bort. Igaz, a második palack itt sem volt lehűtve, de rögtön hozták hozzá a jeget.
A jó dolgoknak ára van – ezt már a közhely mondja, de úgy néz ki, ez sem mindig igaz. Ugyan a számlát nem láttam, mivel a szülinapomat ünnepeltük, így nem engedték a barátaim, hogy fizessek vagy éppen pótoljak, de látni lehetett az arcukon, illetve mondták is, hogy a mai árakhoz képest nem is volt drága az ünneplésünk. Szóval a születésnapi buliról jó hangulatban, jóllakva, ahogyan mondani szoktuk: jó száj­ízzel tértünk haza. Engem továbbra is csupán az bosszantott, hogy a pletykának miért dőlnek be sokan, vagy éppen miért dőltem be én?!
Aztán eszembe jutott a nagy filozófus, Szókratész kérdése, amelyet egy ismerősének mondott: „Ha az, amit mondani szeretnél, se nem biztos, hogy igaz, se nem jó dolog, és még nem is hasznos, akkor miért mondanád el egyáltalán?”
Örülök, hogy így alakult, és volt hely a másik étteremben, jó volt megtudni, hogy a sok „beszédnek” a fele sem volt igaz.