Ha Románia természeti látványosságairól beszélünk, számos úti cél eszünkbe jut, ám ez idáig az én figyelmemet valahogy elkerülte a szerb határ melletti kis megye, Mehedinți, ahol a Duna körül akad a legtöbb látnivaló. Itt található a Vaskapu- és Kazán-szoros, valamint számos olyan nevezetesség, amely a dunai hajózáshoz, a vízerőműhöz kapcsolódik. Bár közel sincs akkora hírverése a helynek, mint amennyit megérdemelne, a helyiek igyekeznek odavonzani a látogatókat, bár a turizmus még mindig gyerekcipőben jár a környéken.  

Amikor diákként Jókai Mór Az arany ember című regényét olvastam háziolvasmányként, a Senki szigete csak egy kitalált helyszínnek tűnt, és szinte elképzelni sem tudtam volna, hogy valós földrajzi hely ihlette az írót. Pedig így van, a Senki szigete, ugyan nem abban a formában, ahogy Jókai leírja, de valóban létezett, méghozzá Ada Kaleh néven, a Dunán, Románia területén, a szerb határ mellett. A szigeten több nemzetiség élt évszázadokon keresztül, így voltaképpen nem tartozott egyik országhoz sem, mindenkié volt, de tulajdonképpen senkié. A Vaskapu I. vízerőmű 1972-es elkészülte azonban végleg megsemmisítette a szigetet, vízzel elárasztva azt. Ma már semmi nincs belőle, ám a szoros, a további természeti látványosságok és a kezdetleges, de annál szívélyesebb vendéglátás igazi turistaélményt nyújt annak, aki ellátogat a Mehedinți megyei Orsovára.

A kirándulás során meglátogattuk a Duna partján fekvő megyeszékhelyet, Szörényvárat is. Ugyan nyár elején még egyáltalán nem volt felkészülve a város turisták fogadására, ennek ellenére nyitva találtuk a felújított, 13. századi várat, kívülről megtekinthető volt a városközpontban található víztorony, és a városközpontban, valamint a kikötőben vendéglátóipari egységek is várták a látogatókat. A vízerőművet ugyancsak távolról szemlélhettük, megközelíteni nem lehetett sem autóval, sem gyalogosan, viszont a Vaskapu Múzeumban megismerhettük az építmény történetét, sőt egy idegenvezető az erőmű működését is bemutatta.

Utunk innen Orsovára vezetett, ahol a Kazán-szoros megtekintése szerepelt a terveink között, ehhez pedig segítséget is kaptunk, ugyanis előfoglalással szervezett hajótúrán vehettünk részt. A szolgáltatás professzionális volt: időben indult a kishajó a megbeszélt helyről, és azt kaptuk a körúttól, amit ígért. A közel kétórás hajótúra során megnéztük a Kis- és Nagy-Kazán-szorost, a Ponicova-barlangot, a Traianus tábláját, Decebal uralkodó fejszobrát és a Széchenyi-emléktáblát. Minden megállónál román nyelvű tájékoztató hangzott el, így megtudtuk, hogy a Ponicova barlang közelében 120 méter mély a Duna, a Traianus-tábla közel kétezer éves, hatalmas, kőből faragott írás, amelyet Traianus császár a 101. évi dunai átkelés emlékének állíttatott, Decebal uralkodó fejszobra pedig 55 méter magas és 25 méter széles, ezzel Európa legnagyobb kőbe faragott szobra. A domborműről az is elhangzott, hogy tizenkét alpinista szobrász tíz éven át dolgozott a kialakításán. Nagy meglepetésünkre a Széchenyi-emléktáblánál magyar nyelven hallgathattuk meg annak történetét, miszerint Széchenyi István rengeteget tett azért, hogy a dunai hajózás megvalósulhasson, ezért állítottak neki emléket a szorosban. Orsova igazi kis turistaparadicsom, ahol kellemesen lehet eltölteni egy-két nyári napot.

Kirándulásunkat a Herkulesfürdőn tett látogatásunk koronázta meg. Az üdülőtelep közel húsz évvel van lemaradva a jelentől – legalábbis első látásra –, de számos élményfürdőjével, éttermével és bárjával igyekszik felzárkózni annak ellenére, hogy sajnálatos módon az egykori római fürdő ma már a település szégyenfoltja, leromlott állapotával, romos falaival egy letűnt kort idéz.