Sosem voltam egy „hercegnős” kislány, nem vágytam fényűző kastélyra vagy kacsalábon forgó palotára, nem álmodoztam arról, hogy uszályos, csillogó ruhában vonuljak egy hosszú, vörös szőnyeggel borított lépcsőn, vagy hogy pompás bálokat adjak.
Hazánkban is rengeteg szép kastély, vár és palota van, sokat meglátogattam már közülük, van néhány, amely múzeumként funkcionál, ezáltal megláthatjuk, hogyan élték mindennapjaikat azok, akikről a történelemkönyvek szólnak. Meg persze vannak azok, melyekbe beköltözhetünk, és ha csak egy rövid időre is, de kiváltságosnak, nemesnek érezhetjük magunkat. 
Sokáig azt hittem, hogy nem szívesen mennék vissza a múltba azért, hogy egy másik században, úri körülmények között élhessek, de meglátogattam három kastélyt, melyek a szomszédos Kovászna megyében találhatók, és elállt a lélegzetem. Három nagyon különböző helyszínről van szó, a kínált szolgáltatások is nagyban eltérnek egymástól, mindegyik más-más élményt nyújt, más lehetőségeket kínál, de egyvalamiben hasonlítanak: felejthetetlen élményekben volt részem ottlétem alatt.
 

A Zabolán található kastélyt egy mesés téli hétvégén látogattam meg, az időzítés is tökéletes volt. Olyan havazás fogadott, mintha tündérmesébe csöppentem volna. Már az első három percben megdőlt a tézis, miszerint nem vágyom arra, hogy hercegnős mesében éljek. A kastély kívülről és belülről is gyönyörű, háromszintes, tornácos, hatalmas kerttel, melyet sétányok és tavak tarkítanak. Az, hogy a szobában kandalló, kád, üveg zuhanykabin, falba rejtett innivaló volt, már csak hab a tortán. A gazdag étlapról alig tudtam választani – úgy éreztem, mindegy, mit rendelek, egyrészt imádni fogom, másrészt bánni, hogy nem kóstolhatok meg mindent. A személyzet kedves, a környezet mesébe illő, nem is kívánhattam volna többet.

Majd a zabolai élményeken felbuzdulva jött az ötlet, hogy az Olaszteleken található kastélyt is érdemes lenne szemügyre venni. És az sem okozott csalódást. Az épület késő reneszánsz faragványaival, barokkos díszítéseivel Erdővidék egyik leglátványosabb műemléke. A szobák ízlésesek, gyönyörűek, a pincében található wellnessrészleg álomszép, az ételekről, italokról és a kiszolgálás minőségéről is csak szuperlatívuszokban lehet nyilatkozni.
A harmadik, legfrissebb emlékem a Miklósváron található kastélyhoz és az ahhoz tartozó vendégházakhoz köthető. Ott nem a kastélyban szállásoltak el, mivel az múzeumként működik, hanem a gyönyörűen felújított, régi, nagyparaszti házak egyikében, korabeli bútorok között. Az előző két kastélytól nagyban különbözik a miklósvári birtok: több, egymástól szinte teljesen független helyszínen helyezkedik el, és nem à la carte rendel a vendég, hanem az épp készleten levő alapanyagokból főznek. Az ételek finomak, a környék csendes, a hely nyugodt, kellemes időtöltést nyújtott.
Mindezek után ki merem jelenteni, hogy én, aki nem voltam a kastélyok és várak megszállottja, meglepően gyorsan beleszerettem ebbe a miliőbe, kicsit visszamentem az időben. Külön öröm, hogy ezek a helyek itt vannak a szomszédunkban, könnyen megközelíthetők, ha feltöltődésre, nemesi kikapcsolódásra, úri kiszolgálásra és gyönyörű környezetre vágyunk.