– Nagy port kavart a háztáji sertéstartást és -értékesítést szabályozó törvénykezés. Hogy látja, a családi gazdaságoknak a nagy farmokkal szemben van-e esélyük értékesíteni a termékeiket?

– A nagy és a családi sertéstenyésztő farmoknak egyaránt helyük van a piacon – a multik által előállított húshoz képest a helyi kis tenyésztőktől származó hústermékek teljesen más minőséget képviselnek. A székely termék minőségben szilárdan megállja a helyét. Egyébként meg azt se tévesszük szem elől, hogy Hargita megyében a nagy farmok sem igazán haladják meg az ezres létszámot. A Székely Gazdaszervezetek Egyesületén belül több mezőgazdasági ágazat működik, a gazdaszervezet többek között kapcsolatban áll a székelyföldi és erdélyi magyar sertéstartókkal is. Partnerségben dolgozunk az ágazatot érintő különböző kérdéskörökben. 

– Melyek az ágazatot kedvezően, illetve negatívan érintő feltételek? 

– Fontos az alapanyagok biztonságos származási helyének ismerete, hogy minőségi élelmiszert tudjunk eladásra kínálni, illetve a tenyésztőket és a termelőket piacképessé tegyük. A gazdák tudják a tenyésztett jószágaikat a közeli vágóhidaknak megfelelő áron eladni. Hargita megyében főként szar­vas­mar­ha-te­nyész­tés­ben vagyunk erősek, mégis húsfogyasztásunk nyolcvan százalékát a sertéshús teszi ki. Ebben a tekintetben hiány van sertéshúsból, és az ország szükségleteit importból fedezik. Bármely oldalról is közelítjük a témát, hozzátartozik a valósághoz, hogy a kisebb termelők és állattenyésztők egy idő után felhagynak a gazdálkodással, mert kicsiben egyáltalán nem éri meg dolgozni vele. Ennek főbb okai a munkaerőhiány, a különböző szabályozások, amelyek megnehezítik, majdhogynem ellehetetlenítik a családi gazdaságok működését. Ráadásul az üzletekben sokkal olcsóban hozzá lehet jutni a hentesáruhoz, mint amennyiért a háztáji disznótartóknak megérné eladni sajátjukat. 

– Megállítható a folyamat? Mit kellene tenniük a helyi gazdáknak, hogy a multik térhódítását lassítsák? 

– A folyamatok a nagy farmok irányába tolódnak, de továbbra is szükség lenne az engedélyeztetett kis családi farmok működésére. Ebben segítséget és megoldást jelenthetnek a szövetkezetek. A termelő és tenyésztő kis gazdák közösen adni-venni tudnának, de számos más előnnyel is jár a szövetkezeti keret. A csíkkarcfalvi és jenőfalvi szövetkezetet páldául több mint száz tag részvételével alakították, és sertéstenyésztőknek is kaput nyitott, hogy megfelelő áron tudják értékesíteni munkájuk eredményét. A Székely termék védjeggyel ellátott termékeknél komolyan kell venni, hogy csak és kizárólag az a hús és felvágott kapja meg a minősítést, amely bizonyosan helyi tenyésztőtől származik. Fontos lenne az ellenőrizhetőség mind a növényeknél használt vegyszerek, mind az állatok által elfogyasztott takarmány és a kezelések tekintetében. A cél az lenne, hogy a háztáji sertéstartóktól származó nyershúst lehetőleg helyben feldolgozást követően lehessen értékesíteni. 

– Hargita megye más térségeiben is követnék a felcsíki szövetkezet példáját? Az egyesület tud segíteni azoknak a gazdáknak, akik szövetkezetet alakítanának? 

– Mihók-Bogdán Barnabás falugazdász kollégám dolgozik rajta, hogy felcsíki mintára a Gyimesekben is szövetkezetet alakítsanak az ottani gazdák – remélem, sikerrel járnak. 
A gazdákat más térségekben is arra biztatjuk, hogy kérjék kol­lé­gá­ink segítségét, és kezdjék el a szövetkezetek létrehozását. A bejegyeztetési eljárást ránk bízhatják, mert kollégáim rendelkeznek a kellő tapasztalattal és megfelelő jogi háttérrel, hiszen a felcsíki szövetkezetnél is partnerek voltunk. 

– Tételesen kiknek ajánlaná, hogy szövetkezeteket hozzanak létre és működtessenek? 

– A szövetkezetek létrehozását semmiképp sem szeretnénk felülről irányítani. Mi igény szerint biztosítjuk a szakmai és egyéb tanácsadást, a teljes ügyintézés folyamatában tudunk segíteni, de senkire sem erőltetjük rá, hogy szövetkezetet hozzon létre. A tapasztalatok alapján azok a szövetkezetek működnek jól, ahol a tagok között összhang van, és valamennyien megtalálják a számításaikat. A partnerség és a kellő tőkével rendelkező gazdák tudnak sikeres szövetkezeteket működtetni, de előfordulhat, hogy a helyi önkormányzatok vagy közbirtokosságok teszik be az alapításhoz szükséges tőkét, amíg meg tudnak erősödni a szövetkezetek. A települések jövője attól is függ, hogy a közösség meg tud-e élni a saját maga által termelt javak után. Fontos, hogy nálunk, a hegyvidéken az állattenyésztés megmaradjon, és ez csak úgy lehetséges, ha a terméket jó áron, helyben, végső termékként tudjuk értékesíteni. A Tercsi vágóhidat a csíkjenőfalvi közbirtokosság hozta létre, építette és működteti, továbbá a felcsíki szövetkezet megalakulását is a közbirtokosság szorgalmazta. Most a legfőbb feladatuk, hogy a termelőket összefogják és megerősítsék. Szerencsére termékeik iránt óriási a kereslet a környéken és az anyaországban is. A későbbiekben érdemes lehet bővíteni, üzletláncokat létrehozni. 

– Akkor a felcsíki szövetkezet és vágóhíd működése már zökkenőmentes?

– A felcsíki szövetkezet működése kapcsán még korai lenne messzemenő következtetéseket levonni. A szövetkezeti tagok adómentességet élveznek, különböző pályázatok lehívásakor pluszpontot jelent, ha valaki szövetkezeti tag. Lényeges lenne az, hogy a szűk térségből lássák el a szövetkezet nyersanyagigényét, jelen esetben a felcsíki vágóhidat.

– A helyi termékek jó minőségűek, de mennyire versenyképesek a piacon? 

– A háztáji sertéshús ára jelenleg a duplája a nagy farmokon tenyésztett sertés húsának. Amennyiben a mérleg nyelvét nem sikerül valamelyest ellensúlyozni, akkor sokáig nem lesz fenntartható a háztáji tenyésztők helyzete. Éppen ezért az egész láncot meg kellene erősíteni, illetve elérni, hogy a vásárlók a helyi terméket válasszák, és hajlandók legyenek a minőségért többet fizetni. Az itteni gazdák a nyershús eladásával nem tudják felvenni a versenyt a multikkal, még akkor sem, ha jobb minőségű húst kínálnak eladásra, ezért kell minél több feldolgozóüzem, hogy helyben, végső termékként lehessen értékesíteni a hentesárut. 

– Az ágazat jelenleg rengeteg nehézséggel küzd Romániában. Hogy látja a kiutat? 

– A jelenlegi helyzet nem jó senkinek, mert a sertéspestis miatt nem lehet az állatokat mozgatni, és ez kihat az állattenyésztő ágazat más területeire is. Az országos és globális folyamatok a nagy farmok létrehozását támogatják, de ezek számunkra, sőt a nyugat-európai gazdáknak sem jók. A multikkal szemben a kistermelők nem versenyképesek, de így az üzletekben kapható élelmiszer is silány minőségű lesz.