‒ Hogyan, mikor és miért fogott neki a hegedűkészítésnek?

‒ Véletlenül. Tizenegy évvel ezelőtt volt, eredetileg gitárt szerettem volna készíteni, de a faanyag nem volt megfelelő ahhoz a mérethez. A szomszéd bácsi kérdezte, hogy akkor miért nem készítek hegedűt, és adott hegedűnek való faanyagot. Aztán az ember, ugye, dokumentálódik: könyveket olvastam, videókat néztem, majd nekifogtam és elkészítettem életem első hegedűjét.

‒ Teljesen autodidakta módon tanulta meg ezt a mesterséget?

‒ Igen, de a faismeretet Magyarországon tanultam egy asztalosműhelyben, majd régi bútorok restaurálásával is dolgoztam. Ilyen körülmények között a legfontosabb szerszámokat meg lehet tanulni használni, és a lakk-készítést is, mert az nem úgy van, hogy az ember csak úgy lefújja valamivel a hegedűt, hanem gyantából, terpentinből és lenolajból kell főzni.

‒ A zene mindig is közel állt önhöz?

‒ Az mindig. 1987-től zenélek, gitáron játszom. Most Udvarhelyen van egy rockzenekarunk, Shadows a neve, és szívvel-lélekkel játszunk benne.

‒ Ön nem hegedül? 

‒ Nem tudok hegedűn játszani. Meg tudom húzni, behangolni, de nem játszom rajta.

‒ Milyen volt az első hegedűje? 

‒ Csúnya! Az első nincs, ahogy jól sikerüljön. Akkor még minden részletre nem figyeltem, ráadásul azt hittem, hogy hamar el tudom készíteni, pedig a hangszerkészítés nem így megy. Aztán az ember fokozatosan jobban odafigyelt, és egy idő után kitisztult a dolog.

‒ Ezek szerint nem vesztette el a motivációját…

‒ Nem, dehogy. Sőt! Ha nem sikerült valami, engem mindig az motivált, hogy addig csináljam, amíg jó lesz. Olyan nincs, hogy nem sikerül! 

‒ Ön szerint milyen a jó hegedű? 

‒ Nem árt, ha szép, de a legfontosabb a hangja, az pedig nem a munkától függ, hanem a faanyagtól – minél régebbi és minél szárazabb, annál jobb. A mesterséges szárítás szóba sem jöhet, csak a természetes módon száradt fa jó, és legalább hét-nyolc évesnek kell lennie. A hangszertető lucfenyőből készül, a kávája, nyaka és hátlapja juharfából, a fogólap pedig ébenfából, mert annak nagyon keménynek kell lennie. Mindegyik fajta hegedűhöz van egy sablon, amire fel kell építeni a faanyagot.

‒ Milyen fajta hegedűket készít?

‒ Van Stradivari-modell ‒ ez a legelterjedtebb ‒, Guarneri-modell, Guadagnini, Testore… sokféle van, több sablont is használok.

‒ Honnan szerzi be az alapanyagot?

‒ Akármilyen meglepő, de annak ellenére, hogy fával körbe vagyunk véve, itthon nehéz jó faanyagot találni, úgyhogy innen-onnan szerzem be. Sűrű növésűnek kell lennie a lucfenyőnek, amit csak északos hegyoldalon lehet találni. Külföldről szoktam rendelni, Németországból, de Régenből is vásároltam, és zsindelykészítő bácsitól is. Olaszországból is lehet, de ezeknek szép áruk van.

‒ Hozzávetőlegesen mennyibe kerül egy jó minőségű hegedűre elegendő faanyag? 

‒ Változó, de egy hegedűre elegendő jó minőségű anyag körülbelül ezer euróba kerül.

‒ Mennyi idő elkészíteni? 

‒ Intenzív munkával meg lehet csinálni másfél hónap alatt, de ez nem ajánlott. Úgy tartják, hogy akkor lesz jó a hegedű, ha egy részt az ember elkészített, és azt félreteszi, hogy pihenjen. Van, aki fél éven át készít egy hangszert, de nekem nincs annyi türelmem. Egyszerre egy hegedűt szoktam készíteni, nem szeretek párhuzamosan többel dolgozni.

‒ Kiknek készíti a hegedűket, hogyan alakult ki a klientúrája? 

‒ Jóbarátom, Veress Csaba hegedűtanár, az ő segítségével alakult ki az itteni ügyfélkör, de aztán egyre többen kerestek meg. Artur Kaganovskiynál (orosz származású világhírű hegedűs ‒ szerk. megj.) is van négy hegedűm, de Hollandiába, Németországba és az Amerikai Egyesült Államokba is vittek el belőlük. Nem tudom, hogy találnak rám, de a zenészek között is terjed a hír.

‒ Korábban említette Szászrégent, amely híres a kiváló hegedűmanufaktúráiról, illetve ott található a Hora hangszergyár is. Kapcsolatban van az ottani mesterekkel? 

‒ Nem vagyok kapcsolatban velük, de ismerem az ottani munkákat, a Hora üzemileg gyártott hangszereit is. Nem szeretem az üzemi munkát, mert mesterségesen szárított anyaggal és CNC-gépekkel dolgoznak, ami nem tesz jót a hangszernek. Én teljesen kézzel készítem, az elejétől a végéig. Minimális gépi munka van benne, mert szalagfűrésszel vágom körbe, nem kézivel, de a belső felét kézzel vésem, dolgozom ki.

‒ Milyen visszajelzéseket kap? 

‒ Jókat. Ha ilyesmit készít az ember, akkor örök garanciát vállal érte, de olyan még nem történt, hogy szerkezeti probléma miatt visszahozták volna. Olyan viszont volt, hogy ütött-kopott állapotban hozták vissza javításra, és akkor egy kicsit fájt a lelkem…

‒ És ha ön nem hegedül, akkor ki végzi el a hegedűk akusztikai beállítását, miután elkészített egy hangszert?

‒ Veress Csabi szokta beállítani a játszható hegedűket, mert a lelket be kell állítani, meg kell találni a fókuszpontot. A lélek vezeti át a rezgést az előlapról a hátlapra, és azt jól kell beállítani, hogy a hang tökéletes legyen.

‒ Ha jól tudom, lakatosnak tanult, és most, amikor ideértünk, épp az autóját szerelte. Fém és fa megmunkálásához is ért tehát, melyiket szereti jobban?

‒ Valóban lakatosnak tanultam, sajnos nem felejtettem el. Az autónak pedig nekifogtam, mert én akartam megcsinálni, de annyira nem szeretek fémmel dolgozni, mint fával. A fém hideg, rideg, koszos, nehéz anyag, és milyen hangot ad ki? Semmilyent. Ellenben a fa tapintása kellemes, meleg, természetes anyag és szépen szól.

‒ Hány hegedűt készített mostanáig? 

‒ Nyolcvankettőt. Amikor az elsőt elkészítettem, nem gondoltam, hogy idáig jutok, de szerintem fontos, hogy ha az ember nekifog valaminek, akkor legyen kitartó, és előbb-utóbb csak kialakul. A jövőben lehet, hogy mást is fogok csinálni, de a hegedűkészítés biztos, hogy megmarad, mert nagyon szeretem.

‒ 2019-ben rangos nemzetközi elismerésben részesült a máltai nemzetközi hegedűkészítő versenyen. A jövőben is részt fog venni hasonló megmérettetésen? És mi a végső cél, a cremonai Triennálé? 

‒ Akkor egy aszimmetrikus hegedűvel nyertem első díjat, de a Covid miatt az elmúlt években nem hirdettek meg ilyen versenyeket. Szeretnék még jelentkezni hasonló megmérettetésre, mert jó, ha tudja az ember, hogy milyen szinten áll a hegedűkészítésben. A cél lehet Cremona, de addig még jó pár lépcsőfokot meg kell mászni.

‒ És végül, készített gitárt? 

‒ Elektromos gitárt igen. De az akusztikus gitár készítése teljesen más szakma, mint a hegedűkészítés, mert más faanyag kell hozzá, és más szerszámok, úgyhogy azt nem készítettem. Maradok a hegedűknél.