– Tizennégy éve kezdődött a sorozat, akkor volt az első Jazzfesztivál Csíkszeredában. Hogyan emlékszik a szikrára, amely elindította a programot?

– Énekesi énemből adódott a dzsessz iránti érdeklődésem. Akkoriban dzsesszzenekarban énekeltem, és nagyon sok fesztiválra jártam. Nyáron eljutottam egy magyarországi fesztiválra a Bánki-tó mellett, ott kaptam ihletet a csíki fesztivál megszervezéséhez. Tudtam, hogy nincs hagyománya ennek a zenei műfajnak nálunk, és épp ezért vonzott a kihívás. Akkoriban Daradics Karina képzőművész és férje, Róbert támogatta az ötletemet, és úgy döntöttünk, hogy a semmiből fesztivált szervezünk. Mivel nem volt anyagi tőkénk a megvalósításhoz, és nem értettünk a pályázatokhoz sem, a barátaink segítségével hoztuk létre az első Mini Jazzfesztivált. A második minifesztivál már nagyobb volumenű esemény lett, rá is ment a baráti kapcsolatok egy része... Mínuszban jöttünk ki a szervezés végén. Később már tudatosan kerestem pályázati lehetőségeket, és megtaláltam azokat az embereket is, akik segítettek nemcsak a pályázásban, de egyéb szervezésbeli kérdésekben is.

– Az esemény idővel nemzetközi jelleget és elismerést szerzett, számos külföldi előadót hozott ide a fesztivál. Milyen kihívásokat, örömöket szerez ez?

– Egy idő után természetes elvárás lett az, hogy ne csak az európai kontinensről, hanem az egész világról érkezzenek előadók. Már 2012-ben annyi külföldi, európai rangú fellépőt vonzott az esemény, hogy a városvezetés is jelezte, hogy a Csíki Jazzfesztivál megnevezésből a mini jelzőt hagyjuk ki. Mindenki látta, hogy nagy volumenűvé vált a minifesztivál. Amerikai, kubai, ázsiai művészek is eljöttek zenélni, 2009-ben például az egyik legnagyobb világsztárt, Richar Bona jazzbőgőst tudtuk elhozni a Mikó-vár udvarába. De Itt volt még Nik Bärtsch, Tigran Hamasian, Dhafer Youssef és Roberto Fonseca is. Ez nagy élmény és büszkeség volt számomra, mivel a több ezres közönségek előtt játszó előadóművészek New York, Párizs közönsége mellett megismerhették a csíkszeredai, jellemzően hatszáz fős közönséget is. Sosem felejtem el, milyen elismerően beszéltek az itt tapasztaltakról.

– Említette a dzsesszénekesi pályafutását. Mennyiben segítik a fesztivál szervezésében az énekesi tapasztalatai?

– A Csíki Jazzfesztivál esetében én inkább szervezőnek tartom magam. Az énekesi tapasztalatom annyiban segít, hogy sok zenekart ismerek, és a válogatás során összetettebb szempontokat tudok figyelembe venni. Egyébként pontosan követem a programpontokat, táblázatokat, amelyek a gördülékeny szervezést segítik elő. Azt is kiemelném, hogy ez a fesztivál arról is híres, hogy a szervezői alapcsapatban kizárólag nők vesznek részt. Heten dolgozunk azon, hogy minden évben megvalósuljon a jazzfesztivál a megyeszékhelyen. Antal Rozalinda asszisztensemmel például egész évben a külföldi levelezéseket bonyolítjuk le menedzsmentirodákkal, amelyek a legnagyobb sztárokat viszik külföldre. De voltak olyan esetek is, amikor az irodák olyan nagy összeget kértek, ami miatt visszamondtunk egy megkeresést.

– A törekvéseit mennyiben igazolja vissza a csíkszeredai közönség?

– Teljes mértékben. Az volt az első és legfontosabb cél, hogy minél több emberhez eljuttassuk a zenét, amelyet ha megismernek, esélyes, hogy meg is szeretnek. Erős az a sztereotípia a dzsesszel kapcsolatban, hogy az emberek nem szeretik hallgatni. Valaki annak idején elrontotta a dzsessz bemutatását, ami miatt a többség automatikusan ódzkodik tőle. A dzsessz műfaj nagyon színes, van olyan hangzás, válfaj, amit én sem szeretek. Nem hívunk meg mindenkit a fesztiválra. De az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a Mikó-vár udvarán összegyűlő közönség igenis jól érzi magát és önfeledten táncol a zenére. A koncepciónkban benne van az is, hogy minden évben más műfajok, stílusok jelenjenek meg az eseményen. Fontos a változatosság. 

–  Az idei fesztiválon mire számíthatnak az érdeklődők?

– Négy helyszínen zajlanak majd koncertek, foglalkozások, ezek: a Mikó-vár, a Zengő Tér, a Kulissza kávézó terasza és az Antderground ANT Bar. A négy nap tizenöt koncertet, hat ország fellépőit, tizenöt zenei stílust mutat be, de lesz jam session, irodalom és jazz, gyermekprogramok és felnőtt workshopok is. Szombaton itt lesz velünk Tony Lakatos, aki klasszikus dzsesszt játszik inkább, és a Pár-beszéd című produkció, ami az irodalom és a dzsessz kapcsolatát mutatja be, Dés László, a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar előadóművész és Lövétei Lázár László József Attila-díjas költő, szerkesztő közös produkciójával. De Lukács Márton helyi zenész is bemutatkozik előadásával, ugyanakkor Gabriella Costa és Alex Man a színház előtt latin dzsesszt játszanak majd, mi pedig a Mesehetessel rajzfilmzenéket adunk elő.
Ez csak egy nap, amikor hatféle zenei stílus szólal meg a dzsessz műfajon belül. Nagyon színes programkínáltunk van, pénteken például fellép Palya Bea és Szalóki Ági és a Tálas Áron Trió, szombaton a Szigeti Juli band, a világsztárok – a Marco Mezquida Trio,  Dés László – Free Souns Quartet, Rymden – vasárnap koncerteznek majd, mivel akkor ér véget a Tusványos. Sajnos egyik eseményt sem lehetett más időpontra tenni, és szándékosság nélkül, de összeért a két fesztivál. 

– Volt még ilyen korábban?

– Egyszer. Akkor nagyon rosszul érintett, és próbáltunk is megbeszélések útján másik időpontot kérni, de ez nem sikerült. Egyébként úgy gondolom, hogy olyan programot sikerült összerakni, amelynek nem megy a kárára a Nyári Szabadegyetem és Diáktábor. A világsztárok mellett itt lesz velünk pénteken a 81 éves Florian Lungu (Moshu) is, aki a a Humor a jazzben című műsort narrálja román nyelven. A Román Televízióból ismert személyiség a szépkorú zenészekből álló nagyszebeni Snaco Dixieland Jazz Banddel közösen áll színpadra. S habár ezek a zenészek románok, a vezetőjük jól beszél magyarul, és arra készül, hogy magyar dalokat is előad a fesztivál keretében. Ez nagy élmény lesz mindenkinek, aki ott lesz. Akárcsak a Palya Bea, Szalóki Ági és Tálas Áron trió koncertje is. De minden zenészt fel tudnék sorolni egyenként, megérdemelnék.

– A gyermekekre is gondoltak.

– Nemcsak gyermekkoncertek lesznek a Mikó-vár udvarán, de felügyeletet is biztosítunk nekik. Sőt, Szalóki Ági workshopot, babakoncertet tart a Zeng Térben, ahol ölbéli játékokat játszhatnak az édesanyák gyermekeikkel, és Palya Bea is workshopot tart majd ugyanitt, ő az éneklés felszabadító hatásait ismerteti majd.  De nem marad ki a meseolvasás sem, ugyanis Kozma Attila Csipikét olvas majd a legkisebbeknek.

– A hagyományokhoz ragaszkodó székely mentalitás hogyan fér meg a dzsessz zenei hatásaival?

– Nagyon jól. Általában azok az emberek jönnek a fesztiválra, akik nyitottak. Én még nem láttam egy dühös székelyt sem, aki felháborodva távozott volna a Mikó-várból az ott elhangzott koncertek után. Sőt, a hangulat a többséget magával ragadja. Bízom benne, hogy ez most is így lesz.