Hirdetés

Trandafir Norbert: a vízhez szoktatás otthon kezdődik

Az alig egy-két éves gyermek beleesik a medencébe, patakba, tóba, a körülötte lévők pedig későre veszik észre – ez minden szülő rémálma. A babák és a kisgyermekek azonban könnyedén „vízbiztossá” nevelhetők. Megtaníthatók, hogy ilyen esetben miként forduljanak a hátukra, sőt arra is, hogy akár három-négy métert ússzanak. Trandafir Orbán Norbert úszóbajnokkal, úszóedzővel az általa kifejlesztett babaúszás-módszerről beszélgettünk.

Bíró István
Becsült olvasási idő: 9 perc
Trandafir Norbert: a vízhez szoktatás otthon kezdődik
Fotó: freepik.com

– Hogy lett ön babaúszás-oktató? 

– Amikor a feleségem állapotos lett, megfogalmazódott bennem, hogy ha megszületik a babánk, jó lenne őt is vízhez szoktatni, és elkezdtem keresgélni, hogy milyen lehetőségek vannak helyi és országos szinten. A világ különböző tájain láttam már jó példákat, aztán érdeklődtem, tanultam, és mivel nem találtam meg helyi szinten azt, amit megfelelőnek tartok a saját gyermekemnek, úgy döntöttem, nekifogok én magam. Nagyjából a világ minden táján jártam már, rengeteget láttam, tanultam az úszással kapcsolatosan. Mindenhol megvan a sajátos oktatási módszertan, én ezekből próbáltam meg összerakni a módszeremet, és úgy gondolom, van különbség az általános babaúszás-oktatás és az én koncepcióm között. Mivel a sportéletből jövök, fontos számomra a következetesség és a célok elérése, így egy pontszerűen megalkotott programot alakítottam ki: ehhez szükséges a heti rendszeresség, különben nem várható eredmény, az alkalmak kihagyása nem célravezető. A módszerem célja, hogy a gyermek egy- és kétéves kora között vízbiztos legyen, azaz ha ne adj’ isten vízbe esik, felfogja, hogy veszélyhelyzetben van, tudja azt, hogyan forduljon a hátára, hogy kérjen segítséget, vagy akár önerőből ki tudjon jönni a vízből (például ha sekély vízben tartózkodik). Az átlagos babaúszásórákon az a cél, hogy a szülő jól érezze magát a gyermekével „vízbe mártogatás” közben. Legfőképpen énekelnek, szocializálódnak, és nagyjából ennyi a cél, ám ez nem feltétlenül fejleszti a gyermeket.


Cikkünk a hirdetés után folytatódik!

Hirdetés

– Hogy fogadták a szülők a kezdeményezését?

– Csíkszeredában nagyon jól, mintegy húszan jártak a foglalkozásokra. Az utóbbi időben sok versenyem volt, így egy kis szünetet tartottunk, de igyekszem ismét rendszeresen megtartani a foglalkozásokat, amelyeken a gyermekemmel közösen mutattam be a szülőknek, hogy milyen feladatokat, gyakorlatokat kell elvégezniük ahhoz, hogy sajátjaik is vízbiztossá váljanak. A szülő feladata az, hogy ha havonta egyszer találkozunk, akkor az újabb alkalomig hetente gyakoroljon a gyermekével. Fontos számomra, hogy a szülő úgy töltsön minőségi időt a gyermekével, hogy közben fejleszti is őt.

– A módszert online is megosztaná az érdeklődőkkel.

– Így van, de hangsúlyozom, az én célom az, hogy a szülőt megtanítsam arra, hogy miként tudja a gyermekét vízbiztossá tenni. Rohanó világban élünk, és a szülőknek általában nincs idejük arra, hogy fix órákban menjenek a gyermekkel úszni. Ezért arra gondoltam, hogy ha a szülőt megtanítom arra, hogy mit kell csináljon gyermekével ahhoz, hogy az vízbiztossá váljon, akkor nincs időponthoz kötve, akkor mehet a gyermekével medencébe, amikor ideje és kedve van, de akár otthon a kádban vagy éppen a kerti medencében is végezheti a gyakorlatokat. Tudok olyan esetet, amikor ezt három hét alatt elérték a gyermekkel: vízbe ejtették a kicsit, és nyilván nem húsz méterről, de három-négy méterről kiúszott a medence széléig – ezt a koncepciót szeretném online oktatás formájában is elérhetővé tenni. Hogy mennyire lehetséges, azt még egyelőre teszteljük, de vannak már pozitív visszajelzések.

Trandafir Norbert: a vízhez szoktatás otthon kezdődik

– A babák szeretik a vizet?

– Születés előtt vízben él a baba, így nem idegen számára a közeg, tehát elméletileg minden gyermek szeret vízben tartózkodni. Általában ha egy kisgyermek nem szereti vagy fél a víztől, két forgatókönyv létezik, és sajnos mindkettőért a szülő felelős. Az egyik leggyakoribb hiba, hogy a szülő azt mondogatja a kicsinek: ne menj a víz közelébe, mert megfulladsz. A másik az, hogy amikor fürdetjük, megtörténhet, hogy kicsúszik a kezünkből, esetleg a feje víz alá kerül, és erre az incidensre reagál rosszul a szülő azáltal, hogy megijed, kikapja a kicsit a kádból, és elkezdi nyugtatgatni azt a gyermeket, akinek még nem is volt ideje megijedni – éppen ezzel ijeszti meg és neveli bele azt a gondolatot, hogy a víz egy veszélyes közeg.

– A babaúszás hogyan hat a gyermekekre?

– A babúszással kapcsolatos tudományos kísérletek már az 1890-es években léteztek, aztán az 1970-es évektől errefelé a norvégok, magyarok, de mások is nagyon sokat foglalkoztak a témával. Bebizonyították, hogy azok a gyermekek, akiket rendszeresen vittek úszni, sokkal fejlettebb kognitív tulajdonságokkal rendelkeztek, de fizikailag is jobban fejlődtek, jobb lett a tüdőkapacitásuk és a finommotorikájuk is.

– Mikortól ajánlott elkezdeni?

– A vízhez szoktatás már az első otthoni fürdetéssel elkezdődik. Ilyenkor azt is szem előtt kell tartani, hogy a kisbaba szeresse meg a vizet, élvezze azt, és érezze, hogy biztonságban van. Háromnapos gyermeket is láttam már a hátán feküdni, és vannak az országban olyanok, akik három hónapos kortól kezdik a babaúszást, de inkább csak a fürdetést (mert másképp nem igazán lehet nevezni), ám úgy gondolom, a baba valamennyire fel kell tudja fogni, hogy mi történik körülötte. Kell ehhez már valamilyen szintű mozgás: kússzon, járjon, hogy érzékelje az úgynevezett úszáshelyzetet. Azonfelül egy olyan baba, aki még nem tud helyet változtatni, veszélybe sem tudja sodorni magát. Én leghamarabb hat hónaposan vinném a babát medencébe, és magát az úszásoktatást egy év után kezdeném el, amikor már felfogja azt, hogy veszélyben van, és ki kell jönnie a vízből.
 



Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!