Hegyimentő kutyákat képeznek

A feladat: megtalálni az elbújt gazdit, idegent. Komoly játék Fotó: Hadnagy Éva

Hargita megyében öt hegyimentő­csapat működik, mellettük pedig egy mentőkutyás egység is tevékenykedik. A kutyás egység vezetője Benkő Zsolt, aki négylábúival 2012 óta siet a bajbajutottak, eltűnt személyek keresésére. Feltett szándéka, hogy bővítse a kutyás hegyimentők számát, ezzel is még hatékonyabbá téve a munkát. Éppen ezért rendszeresen tart felkészítőket önkéntes gazdák és kutyáik számára.

Kutyaugatástól volt hangos szerda reggel a Szé­kely­szent­tamás melletti erdő széle. Itt gyülekeztek egymás után azok az önkéntesek, akik kutyáikat majdan hegyimentésre szánják. Német- és belgajuhászok, labradorok és egy magyar vizsla is részt vett ezúttal a tréningen, amelyet május óta hetente, kéthetente szerveznek meg.
– A rendszeres edzések nagyon fontosak, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy sokkal jobban fejlődnek így a kutyák. Pár óra alatt lemozgatjuk őket, nekik főleg játék az egész, miközben sokat tanulnak – mondta el Benkő Zsolt, a Hargita Megyei Hegyi- és Barlangimentő Közszolgálat kutyás egységének vezetője.
A Hargita megyei résztvevők mellett Maros megyéből is jelen volt egy gazdi-kutya páros, ők azonban már hivatásos mentők. Benkő Zsolt elmondta, idei legnagyobb feladatának azt tűzte ki, hogy új kutyás önkéntes párosokat képezzen megyeszinten, hogy minél erősebb legyen a kutyás mentőcsapat, illetve őt vagy kutyáit is pótolni lehessen, ha úgy hozza a szükség. Jelenleg ugyanis ő és kutyája az egyetlen, aki bevethető Hargita megyében eltűnt személyek keresésekor. Az utóbbi pár hónapban azonban két mentőkutyáját is elveszítette, amelyekkel 2012-ben kezdett mentésbe, így az utánpótlásra mindenképp szükség van.

Fiatal, jó ösztönű állatok

A szerdai tréningen jórészt fiatal állatok vettek részt, amelyeknek nagyon jó ösztöneik vannak. Átlagosan egyéves kor körüliek voltak az ebek.
Ferenczy István, a Maros Megyei Hegyimentő Közszolgálat munkatársa Néró kutyájával vett részt a képzésen. Az állat a maga négy évével már korosnak számított a társaságban, a legfiatalabb, alig négy hónapos kiskutya az ő leszármazottja volt. Gazdája a Hargita Megyei Hegyi- és Barlangimentő Közszolgálatnak ajándékozta a kölyköt, így jelenleg Benkő Zsolt vigyáz rá.
A tréner szerint nem lehet elég korán kezdeni az edzéseket, ezért már a kis Blackyt is készítik a nagy feladatra. Az ebeket ezúttal a terepkutatással ismertették, egyenként, szerre dolgoztak velük. A feladatuk az volt, hogy megtalálják az egyre távolabb és távolabb elrejtőzött személyeket.
– Folyamatosan nyújtjuk a távot, és próbálunk egy egész zónát átfogni, lefedni, amelyet a kutyának át kell kutatnia ahhoz, hogy rátaláljon az elveszett, jelen pillanatban elbújt személyre – részletezte.
A kutyák gazdáikkal együtt dolgoztak, Benkő Zsolt instrukciói alapján. A feladatok során az állatok szabadon, póráz nélkül vizslatták végig a területet, a megtalált személy mellett pedig le kellett hasalniuk, illetve ugatással jelezniük, hogy sikeresen teljesítették a feladatot. Jutalmul labdát, jutalomfalatot és dicsérő szavakat kaptak gazdájuktól.
– A kutyák dolga addig ugatni, amíg oda nem ér a gazdájuk vagy a vezetőjük, ezt is gyakoroljuk most – mondta a tréner.
Az állatok először a vizualitásukra hagyatkoztak, vagyis arra indultak, amerre látták távozni a keresett személyt, majd miután az eltűnt a szemük elől, a légszimatot, áramlatokat, talajszimatot használva folytatták a keresést és találták meg. Első lépésként a gazdák bújtak el, őket kellett megtalálni, majd nehezítésként idegen személy megtalálására küldték a kutyákat. Az ebek mindannyian jól dolgoztak, elvégezték és megértették a feladataikat.
– Addig ismétlünk, amíg a kutyában rögzül a feladat, hogy mit kell tennie, nem váltunk egyből és terheljük az állatot. Ez az egyik alapvető tanítási módszer – nyomatékolta Benkő Zsolt.

Játszva tanulnak, csoportosan fejlődnek

Mantrailing, azaz nyomkövetés

A kutyák képesek arra, hogy egy adott személyre egyedileg jellemző, az őt körülvevő illatfelhőt és az általa hátrahagyott szagnyomot egyértelműen azonosítsák és kövessék. Ezt teszik úgy, hogy munkájuk során figyelmen kívül hagyják az egyéb, zavaró szagforrásokat. Ezt is gyakorolták szerdán. A feladatot Néró, a hivatásos hegyimentő kutya hajtotta végre. Az állatot ilyenkor kontroll alatt tartják, hámon és pórázon.
– Ezt a módszert akkor alkalmazzuk, amikor tudtunk egy adott nyomot, vagy van egy kiindulási pontunk, ahol utoljára volt a keresett személy, netán van egy személyes tárgyunk tőle. Ebből adunk szagmintát a kutyának és onnan próbáljuk indítani. A kutyától ilyenkor nem kérünk jelzést, mert ott vagyunk mögötte – részletezte Benkő Zsolt.
Mint mondta, fontos továbbá, az is, hogy a vezető felismerje a kutya pozitív és negatív jelzéseit, hogy mikor van nyomon, és mikor nincs. Ha bármi eltereli a figyelmét, akkor a vezetője vissza kell vigye arra a pontra, ahol még dolgozott az állat, hogy egy újabb szagmintavétel után folytathassa a nyomkövetést.

Hegyimentő gazdik

A tréningen jelen lévő kutyatulajdonosok szinte kivétel nélkül mind hivatásos és önkéntes hegyimentők voltak. Ferenczy István több mint 15 éve a Maros Megyei Hegyimentő Közszolgálat munkatársa. Négyéves fekete labradorjával rendszeresen részt vesz a Benkő Zsolt által tartott felkészítőkön, edzéseken, annak ellenére is, hogy kutyája az egyik legelismertebb keresőkutya országos szinten, lavina- és terepkutatásban egyaránt. Lavinás mentővizsgával rendelkező állat, akárcsak Benkő Zsolt fiatal, kétéves német juhászkutyája, Sába. A gyakorló csapatban ők voltak a legtapasztaltabb állatok. Ferenczi István szerint nagyon jók ezek az összejövetelek, hiszen tapasztalatot szereznek, és a gyakorlatok során kamatoztatni tudják tudásukat kutyáikkal együtt.
– A gyakorlatoknak hála az állat úgy fogja fel az éles helyzeteket is, mint amikor csak gyakorol. A gazdinál ugyanúgy van labda és jutalomfalat, számára mindvégig egy játék, amelyért cserébe jutalom jár. Ilyenkor idegen kutyákkal, emberekkel találkozik, ehhez pedig szintén hozzá kell szoknia, hiszen igazi mentés során is több ember van a terepen – fogalmazott.
Antal Gyöngyvér a csíkszeredai hegyimentőcsapat önkéntese. Ő magyar vizslájával vesz részt hétről hétre az oktatáson. Mint mondta, számára kihagyhatatlan lehetőségnek ígérkezett, hogy a hegyimentéssel együtt a kutyás keresést is tanulhatja.
– A kutyák, úgy vélem, nagyon hasznosak tudnak lenni egy hegyimentőcsapatnál, hiszen az emberek napokon keresztül is kereshetnek egy eltűnt személyt, a kutyák pedig pár óra alatt elvégzik a munkát – jegyezte meg.
Egyéves és két hónapos magyar vizslája még fiatal, de hétről hétre ügyesebb, szemmel látható rajta a fejlődés.

Eredményes nap

– Az, hogy a kutyák részt vesznek az edzéseken és tanulják a mentést, még nem garantálja azt, hogy mindenik beválik és mentőkutya lesz belőlük, annak ellenére sem, hogy jók az előjelek – hangsúlyozta Benkő Zsolt kutyatréner. – Az állatok ugyanis fiatalok, és változhat a természetük.
A szerdai napot eredményesnek mondta az oktató, a gazdák és a kutyák is jól dolgoztak, sokat fejlődtek. A közel ötórás edzés közös sétával zárult, ahol a kutyák szabadon, póráz nélkül, kedvükre kergetőzhettek, barátkozhattak egymással, a sétának ugyanakkor a játékon túl szocializációs hatása is volt.

Hadnagy Éva

: an accessible web community