borús égbolt
enyhe havazás
Édes élet
Előrebocsátom, nem vagyok kifejezetten édesszájú, nincsenek meg- és elvonási tüneteim, ha nincs meg a napi cukorbevitelem. Ám ha egyszer édességevésre szánom magam, akkor nem ismerek kegyelmet a szervezetemmel szemben, és bizony képes vagyok a legkrémesebb, legtöményebb, legémelyítőbb nyalánkságokat magamba tömni, és keresni, kutatni az igazán meghatározó gasztronómiai élményeket.
A minap alkalmam volt végigkóstolni Hargita megye legfinomabbnak megválasztott kézműves csokoládéit, és teljesen lenyűgöztek a díjazott remekek. Megerősítést nyert bennem, hogy van kiút a semmitmondó táblás csokoládék sivár világából, és készülnek itt a közvetlen közelünkben is figyelemre méltó, remek, egyedi ízvilágú csokik. És most itt nem arra gondolok, hogy trollkodjuk csak szét nyugodtan a kakaós alapfinomságot, és mondjuk savanyú uborkás csokoládéval nyomtassuk le ezentúl a vasárnapi sültet. Sokkal inkább arra, hogy ha már van kínálat és vannak elkötelezett, hozzáértő, bátor szakemberek, akkor mi is legyünk nyitottak az ő munkájukra, és adjunk esélyt egy-egy különlegesebb darabnak.
Gyakran hallom azt az ellenvetést, hogy a kézműves élelmiszerek túl drágák. Ebben nyilván van is valami, a bevásárlóközpontok olcsó tucatáruihoz viszonyítva nyilván többet kell fizetnünk egy-egy manufaktúra termékeiért, ám az az élmény, amit fogyasztásuk kínál, össze sem hasonlítható egymással. Ráadásul valóban rengeteg munka áll egy-egy elkészült termék mögött. Maradjunk csak a csokiknál: éveken át tartó tanulás, kísérletezés nyomán jön létre egy-egy tábla különleges csokoládé, bonbon. És amikor ránézünk az árakra, bizony azt is érdemes végiggondolnunk, hogy micsoda teljesítmény áll amögött, amíg az elkészülhetett. A legtöbbször ugyanis nem a kakaót, a mogyorót, a krémet vagy a felhasznált fűszert fizetjük meg, amiből összeáll a csoda, hanem annak a szakembernek az áldozatos munkáját, szaktudását, aki a termék mögött áll.
Talán idegenkedünk például egy sós keserű csokitól vagy éppen egy pálinkás krémmel töltött pralinétól, ám nyugodtan vegyük elő a bátrabb énünket és fedezzünk fel új ízvilágokat! Lehet, hogy nem válik be, de legalább adtunk egy esélyt magunknak valami új kipróbálására, a termelőnek, készítőnek pedig arra, hogy tovább folytathassa munkáját. Mindenki jól jár ebben a helyzetben, az élet pedig (édesen) megy tovább.
Farkas Endre
.jpg)
