Visszatekintés az elmúlt év kiruccanásaira

Csermák Zoltán
Becsült olvasási idő: 3 perc
Visszatekintés az elmúlt év kiruccanásaira
Apáca evangélikus temploma Fotó: Csermák Zoltán

Hétszer utazhattam külföldre 2023-ban. A kiruccanások sorában volt hivatalos utazás, kulturális barangolás s családi program is. 
Félig hivatalosnak számított márciusi erdélyi utam, a Hargitán álló házamat bocsátottam áruba. Egykor nagy örömmel építettük fel a Kalibáskő mellett álló egyemeletes faházat, de rá kellett ébrednünk, hogy hétszáz kilométer távolságból nehéz az épületről gondoskodni, jóllehet csíkszeredai barátaink ebben oroszlánrészt vállaltak. Emellet az is az eladás mellett szólt, hogy kétévente töltöttünk csak egy-két napot a házikóban, s így fenntartani igazán luxusnak tűnt. Ha már Erdélynél tartunk, az év legemlékezetesebb útja Apácára vezetett. A 2022-ben elhunyt Édesanyám gazdag könyvtárát ajándékoztuk a helyi magyar iskolának. Miért pont Apácának? Korábban Csíkszeredáról Budapestre utaztam vonattal, s a hosszú úton beszédbe elegyedtem a keresztvári iskola szimpatikus tanárnőjével. A könyvtáruk állapota is szóba került, s a fiatal pedagógus elmondta, hogy szívesen fogadnának ajándékkönyveket, esetleg könyvtárat. Egy másik szálon az apácai iskola tanárnőjével is felvettem a kapcsolatot, s megszületett a terv: Édesanyám hagyatékát e két iskola kapja. Az előkészületeket megtettük, telefonon egyeztettünk minden könyvről, hogy csak a valóban használhatók kerüljenek a tanintézetekbe.


Hirdetés

Végül félezer kötettel vágtunk neki az útnak. Apáczai Csere János teológus-filozófus és Bartalis János költő szülőfalujában igazi magyaros vendéglátásban lehetett részünk, a kis átadó-ünnepség után Simon László evangélikus lelkész mutatta be a falut, s lelkesedéssel beszélt a település gazdag múltjáról és népszokásairól is. A Hagyományok Háza idén is megrendezte a Mikházi szabadegyetemét, így egy újabb lehetőség mutatkozott egy erdélyi utazásra.
Negyedik erdélyi utam a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének éves találkozójára vitt, ezúttal Szovátán rendezték meg a szimpóziumot. Mindig ünnepnek számít számomra a kollégákkal együtt lenni, idén sem volt másként. 
Két kulturális túránk is emlékezetes marad. Februárban Drez­dá­ban jártunk, a város híres Operaházában, a Sem­pe­ro­per­ben három előadást is megnéztünk. Mégis két interjúra emlékszem leginkább: a városban élő magyar művészekkel, Gyenge Tibor hegedűművésszel és Kovács Kristóf táncművésszel készíthettem. A két tehetséges fiatallal hamar megtaláltuk a közös hangot, s pályájuk mellett a magánéletük is szóba került. Egy kis érdekesség: Tibor felesége japán, Kristóf pedig egy japán orvosnőnek udvarolt, s együtt tervezték a jövőjüket.
A Hegyi doktor sorozatból ismert Ellmauba júliusban utaztunk, mivel megfogott minket a tévében bemutatott hegyek zordon szépsége. Nem csalódtunk, szép vidékre kerültünk, s a nagyobb séták mellett pihenésre is szántunk időt.
Az évet Al­bert­káz­mér­pusz­tán egy családi eseménnyel zártuk. A nevezett hely ugyan még Magyarországon van, de néhány száz métert megtéve már osztrák területen találtuk magunkat, így bejárhattuk az egykori magyar országrész, Burgenland néhány települését is.
Idénre is már megvannak a terveink, s ha Isten éltet, tovább tudjuk folytatni a Glóbusszal a vállamon című sorozatunkat. 
Minden kedves Olvasónak boldog új évet kívánok!
 



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!