A New York-i metrónak van varázsa: ezt sugallják a filmek százai, amik a földalatti jó és rossz oldalát is vászonra viszik. Az Aludj csak, én álmodom bájos hősnője (Sandra Bullock alakításában) életét szenteli e földalattinak, de később meg is lesz a jutalma. Krokodil Dundee is kitesz magáért, a peronon – az emberek fején lépkedve – fogadja későbbi neje hódolatát. Ne ragozzuk tovább…!
A metropolisz metróján csúcsidőben utazni igazi kaland, így amennyiben nem akad sürgős dolgunk, a kevésbé forgalmas időszakot válasszuk a közlekedésre!
Az utazóközönség sokszínűsége külön fejezetet érdemel, inkább egy közös vonásra hívom fel a figyelmet: tömegek tömik a fejüket a szerelvényeken. Lehet, hogy igazuk van. A KSH időmérlege szerint (2010-es adat) egy átlag magyar ember naponta 101 percet fordít evésre és 66 percet közlekedésre. Az amerikaiaktól lehet tanulni, ők részben összekötik a kettőt.

Tapasztalataim szerint a forgalmasabb megállók környékén számos gyorsétkezde szolgálja a felszállók kielégítő táplálását. Reggelente az amerikai fánkok a „menők”. A kínálat igencsak széles: cukormázzal, csokival bevont, ezer módon díszített sütemények csábítják az arra járót. Egy közös bennük, az emberek napi kalóriaszükségletének java részét biztosítják. A kiváló sütihez fél liter kakaó vagy kávé dukál, ahogy elnéztem, szintén cukorral. A felszállók egyik kezükben csomaggal, másikban a papírpohárral egyensúlyozva lépnek a vagonba. Jobb esetben találnak ülőhelyet, ha nem, szomszédjaik ruhája is veszélybe kerülhet.
Az ebédidő már a hamburgereké és a hot dogoké, az ital itt már kólára és más „egészséges” folyadékra (szívószállal) módosul. Amennyiben az ínyenc vásárló fűszeresen szereti az étket, akkor a metrókocsiban utazók is bőven kapnak az élvezetből. A régi pesti vicc jut eszembe: – Mit büdösíti be a levegőt a sajtos kenyerével? – kérdezi a bősz utas. – Nem fogok a maga kedvéért ibolyaszappant reggelizni! – szól a replika.
Szóval, a metróutasok szeretnek fogyasztani. Alkoholkedvelőt egyszer láttam, emberünk egy stanicliban rejtőző dobozos sört szürcsölt szívószállal. (Amerikában szigorúan büntetik nyilvános helyen az alkoholfogyasztást.)
Úgy tűnik, a felvázolt menü igencsak hasznosul az utazók szervezetében. Feleségemmel közös meglátásunk szerint ennyi teltkarcsú lányt és asszonyt sehol sem (legfeljebb Moszkvában) láttunk a világban. A hivatalos adatok szerint az Amerikai Egyesült Államok lakosainak egyharmada túlsúlyos. Nézetem szerint ez az arány a metrókedvelők körében jóval magasabb.